Ha két popdalban akarod végignézni az ellenzék mentális leépülését, ez a kettő legyen az

2011-ben egy, akkor még csinos és akkor még nő énekelte a Nem tetszik a rendszer című ellenzéki diszkóslágert, hogy Bajnai Gordon visszatérése alá zenei szőnyeget terítsenek. Aztán Bajnai jött, látott, csúfosan leszerepelt, a csinoska lányból csúnyácska fiúcska lett, az egyszerű, de mégis fülbemászó dallamból pedig pofátlan Cseh Tamás nyúlás, hamis ének és egy kellemetlenül beleerőltetett Karácsony Gergely. Aki ráadásul akkora balfasz, hogy még a pengetőt is a húrok között hagyta, emiatt hamisan játszott, azt a pár F-dúrt a végén stúdióban utómunkázták bele.

Így múlik el a politikai pop dicsősége, avagy utazás a gödör mélyéről a Föld középpontja felé.

 

Facebook hozzászólások

  Piréz Róbert

Piréz Róbert
"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

7 hozzászólás

  1. Avatar

    A lényeg kimondatott:

    “Maradunk itt, vagy egyszer tovább megyünk”

  2. Avatar

    Érdekes, ahogyan jönnek a trollok, akik a klaviatúrába pötyögve siránkoznak, és olyanokat dobnak, hogy itt valamiféle gonosz diktatúra apokaliptikus genocídiuma (ajánlom Sneider úrnak.) folyik éppen. Ők is csak kimenekültek a szögesdrótkerítésen, a fogaikkal tépték fel őreik nyaki ütőereit, éhezéstől elgyengült ujjaikkal, a klímapokolban lángolva utolsó erejükkel nyomnak egy entert, mert már közelednek a kopók, hallani ugatásuk, de ím, ez a gonosz rendszer, a rezsim le lett győzve…. Ja, nem, de mindegy, hátradőlnek a latte fölött a több százezer forintos laptop mellől, és köldökszöszüket, göndörös szakállukat piszkálva azon törik a fejüket, vajon jövőre hová menjenek nyaralni…?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük