Gyurcsány vs. Orbán, avagy a nagy évértékelő víkend

Miután a miniszterelnök-jelöltpártelnök Gyurcsány Ferenctől szombaton megtudtuk, hogy Orbán Viktor egy „álnok, erőszakos, gyarmatosító gazember”; illetve azt is, hogy benne Mesterházyban „emberére fog találni” – nagy várakozásokkal ültünk le vasárnap délután is a képernyő elé. Hisz a regnáló miniszterelnök következett. Mármint az évértékelésben. Persze a hétvégére azt a kérdést már sem a jobb-, sem a baloldali szavazók sem firtatták, hogy vajon miért is nem a Mesterházy-Vona-Schiffer-Orbán négyes értékeli az évet a kampány kezdetén, hisz mára kiderült, hogy két legény maradt csak a gáton: Orbán és Gyurcsány.

Hogy a miniszterelnök-jelöltek nem ülnek le egy asztalhoz, azt sajnos már megszokhattuk. Az egykor izgalmas élő vitákat ma már senki sem kockáztatja meg. (Pedig de szépek is voltak azok a disputák!) Így maradt a potentát-miniszterelnökök évértékelései. Párhuzamos monológok, egymás mellé, illetve egymással szembeállítva. És most ott tartunk, hogy ismét Orbán és Gyurcsány a két versengő alternatíva. (Igen, tudjuk: az utóbbi hivatalosan nem is jelölt, de mégis… Mondhatjuk „de jure” Mesterházy, „de facto” Gyurcsány a baloldali kihívó.)  Mint ahogy valószínűleg az sem véletlen, hogy ugyanazon hétvégére került a két monológ. Mert így párhuzamba állítható, egymással versenyeztethető.

A politikai játékszabályoknak megfelelően először a kihívó, majd a regnáló vezető szólalt meg. (Aki figyelte az elmúlt időszak közéleti történéseit, már csöppet sem csodálkozott azon, hogy nem Mesterházy a valódi kihívó – de az mindenesetre mindenkit meglepett, hogy Attila képes volt úgy megalázkodni, hogy személyesen ment el meghallgatni Gyurcsány „one man show”-ját. Ennyire még a csendes szavú Bajnai sem süllyedt le – inkább küldte el maga helyett Szigetvári Viktort, minthogy az első sorban égjen a pofája.)

Mindenestre Gyurcsány szombaton hozta a formáját. „Orbán-gyalázásban” nincs nála ma nagyobb arc e hazában. A kocsmai szinten is jól érthető szavakkal bombázta a miniszterelnököt. Tolvaj, gazember, hazaáruló – valakinek ennyi is elég! Jövőkép, vagy vízió, netalán program? – az viszont alig akadt. Pedig az elmúlt hónapokban – miközben fórumról-fórumra járta az országot – folyamatosan hirdette az összefogással egyébként nem egyeztetett, saját programját. De ezúttal csupán annyi konkrétumot tudtunk meg, hogy több egyetemi tanár és diplomás kell az országnak. Az egyéb cselekvési terv (jogállamiság visszaállítása, gazdaság rendbetétele) pedig pusztán általános lózung maradt. A celebektől (Vágó István, Somló Tamás, Fiala János, Ráday Mihály, Czeizel Endre, Moór Marianna) zsúfolt közönség ezúttal csak a mocskolódásnak tapsolhatott. Egészségükre!

Mindazonáltal egy említésre méltó momentum akadt még Gyurcsány-dumaszínházával kapcsolatban. Az ATV-n megszakadt az élő közvetítés. Na bumm! A tévé előtt csücsülők csak több órás késéssel röhöghettek Ferenc poénjain. (Mindenestre az ATV Facebook oldalát ellepték az összeesküvés-elméletet sejtő kommentek. Lehet, hogy tényleg Orbán, netán a Magyar Gárda vágta el a vezetéket?!)

Aztán vasárnap jött, látott és… a befejezést mindenki döntse el maga!… a miniszterelnök. Orbán megtartotta a 16. évértékelő beszédét, amely egyben kijelölte a 2014-es kampány főcsapás irányát is. És aki arra számított, hogy Orbán beszédében is csupán az ellenfél gyalázása fog dominálni – az nagyot tévedett. A fő üzenet nem az ellenzék kritikája, hanem az eredmények voltak. Orbán higgadtan sorolta, hogy stabilan növekszik a gazdaság, hogy második legnagyobb minimálbéremelést hajtottunk végre, hogy az infláció negyven éve nem volt ilyen alacsony, s a nyugdíjak reálértéke is megmaradt. A kormányzat legnagyobb szociális eredménye pedig a rezsicsökkentés és közmunkaprogram volt. Nőtt a foglalkoztatás továbbá és csökkent a munkanélküliség.

Orbán szerint 2010 valójában a második rendszerváltás éve, a posztkommunizmus gazdasági- és szociálisrendszerének, illetve a kádárizmus társadalmi struktúrájának leváltása volt. Egy olyan ország megteremtését célozta meg a kormány, ahol a valódi teljesítményt és az érdemeket jutalmazza a nemzet közössége. A választások tétje pedig az lesz, hogy folytatódhat -e a megkezdett út.

A gazdaság mellett nagy szükség volt azonban a társadalmi rendteremtésnek is. Ezért kellett az új alaptörvény, s ezért kellettek a sarkalatos törvények. Erre pedig csak egy olyan cselekvő kormány volt képes, amely a nemzeti érdekeket és értékeket képviselte, nem pedig a bankoknak és a nyugati értelmiségnek való megfelelés mozgatta. Az elmúlt négy év változásai pedig meghozták a sikert, amely út még csöppet sem tekinthető befejezettnek. Sőt! (Választások előtt állunk ugyebár…)

A miniszterelnök köszönetet mondott továbbá a Békemenetnek is, amely nélkül nem lehetett volna véghezvinni a második rendszerváltást. „Ma milliók menetelnek” ha a rezsicsökkentést kell megvédeni, ha a nemzeti szuverenitást kell megőrizni – mondta Orbán Viktor.

Összességében elmondható, hogy Orbán inkább a pozitív üzenetekre koncentrált, a kormányzati eredményeket próbálta világosan összefoglalni. Hová jutottunk és hová juthatunk, s mit kell ezért tenni? – kérdésekre válaszolt. Az ellenzék botrányaival csupán mellékesen foglalkozott. És szemben Gyurcsány gyűlöletkampányával, egy pozitív jövőképet igyekezett felvázolni. Nos, döntse el mindenki, hogy melyik alternatíva a szimpatikusabb!

Egy filozófiai kérdés gyakorlati megválaszolása maradt csupán. Vajon a párhuzamosak a végtelenben valamikor majd ismét összeérnek? Gyurcsány és Orbán fog majd 2018-ban is évet értékelni? Nos, a mi részünkről, az előbbi helyett szívesebben látnánk egy hitelesebb (vagy legalább nem szociopata – a szerk.) baloldali jelöltet. És szerintük ezzel mindenki (hangsúlyozzuk, hogy MINDENKI, beleértve Vágó Istvánt is) jobban járna…