Gyurcsány egyébként miért is nincs börtönben?

Nagy kérdés persze, hogy taktikus húzás lenne-e a mi Ferencünket hidegre tenni mindazért, amit evvel az országgal öt éven át, kormányfőként tett? Az biztos, hogy ha Fletó kezén a választás előtt kattan a bilincs, eljátszhatta volna a párás tekintetű mártírt, sok százalékkal hizlalva a DK amúgy hangyányi népszerűségét. Még fontosabb kérdés azonban, hogy alárendelhető-e taktikai céloknak az igazság? Hogy kiheverné-e az ún. nemzetlélek, ha a bűnös nem bűnhődik, ha Gyurcsány Ferenc mélységes mély gazemberségei a bűnüldözők és az igazságszolgáltatás tétovasága, vagy a nyugati balfront fejcsóválásra miatt esetleg megtorlás nélkül maradnak? Politikusi szemszögből talán jobb is lenne hagyni Fletót, hogy szép lassan, immár kiszorulva a továbbélő posztkommunista pártocskából is (MSZP), eltűnjön a süllyesztőben? Hogy végül – csakúgy mint Kuncze Gábor – a Klubrádió és a Galamus üdvöskéje, majd a második vonalbeli stand up comedy-k óradíjasa legyen, végül pedig Kötcse bolondjaként végezze. 

Csakhogy az új kétharmad azt is jelenti: alig felfogható mértékű bizalmat szavazott a nemzet a Fidesz-KDNP-kormánynak. Ez a bizalom óriási, történelmi felelősséggel is jár. Többek között avval a kötelességgel, hogy a múlt sebeit be kell gyógyítani. Az egyik ilyen seb köztársaságunk testén az, amit Gyurcsány Kádár János, Biszku Béla és Apró Antal bőrébe bújva ejtett. Miután az őszödi beszéd kiszivárgásával helyzete a párton belül és a kormány élén is bizonytalanná vált, felrúgta azt (az amúgy gyomorforgató) hallgatólagos egyezséget, amit az utódpárt hálózata az ország népének 1989-ben felajánlott. Hogy bár a politika és a gazdaság kulcsopozícióit húsz éven át gátlástalanul a markukban tartották, s ezáltal meghekkelték az egész rendszerváltást, de azért Horn Gyufánál, Medgyessynél és Bajnainál mégiscsak volt egy határ: azaz, hogy úgy kell csinálni, mintha…, annak kell látaszni mintha… Mintha rendes demokráciában és nem egy csekista módszerekkel manipulált féldiktatúrában élnénk.

A sok erkölcsi (például 2004. december 5.), privatizációs (Motim, Ajka, Balatonőszöd, etc.) és gazdasági (Paks, Sukoró, stb.) gaztett mellett Gyurcsánynak nagyon súlyos, és nagyon is kézzel fogható, az általa annyit emlegetett köztársaság létét alapjaiban fenyegető bűnei vannak, amiért volt kormányfőként mindenképpen felelős. Már csak a személyes, büntetőjogi felelősségét kellene megállapítani, kimondani, a remélhetőleg végre megtörténő feltáró vallomások, adatgyűjtések révén.

Ma már tudjuk, 2006 őszétől fogva micsoda ördögi játszmákat játszottak Gyurcsány Ferenc bizalmi figurái. A tavalyi, Szilvásy Györgyöt és a titkosszolgálat akkori vezetőit első fokon letöltendő börtönre ítélő kémperből tudjuk, Gyurcsányék egy idegen, ellenfélnek tekinthető titkosszolgálat (az orosz) kezére játszották Magyarország leféltettebb állami titkait. A tavaly napvilágra jutott Portik-Laborc jegyzőkönyvekben megdöbbenten olvashattuk, hogy Gyurcsány KISZ-es és privatizációs cimborája, azaz megint csak Szilvásy utasítására a magyar titkosszolgálat vezetője az akkoriban az alvilág fejének tartott, ma már sittre vágott Portik Tamástól rendelte meg a Fidesz lejáratását, cserében a szolgálatnak dolgozó bírók és ügyészek segítségét ajánlotta fel a maffiának (!). Az UD Zrt. peréből és a kapcsolódó eljárásokból megismerhettük, hogy Gyurcsány legszűkebb köre (többek között ismét Szilvásy) törvénytelenül megfigyeltette és lehallgatta a politikai ellenfeleket (például Kövér Lászlót), továbbá titkosszolgálati manipulációkkal, törvénytelen adatszerzéssel és megfigyeléssel megpróbáltak hozzásegíteni egyes orosz kormányköröket, hogy fillérekért megszerezhessék az OTP-t, a Mol-t és a Malév-ot (az elsőt nem, a Mol-t részben, a Malév-ot tragikus végkifejlettel teljes egészében sikeresen átjátszották végül). Mindezekről már jó sokat írunk itt a Téblogon, például ITT és ITT. Ugyanezen játszmák részeként, megint csak titkosszolgálati eszközökkel beavatkoztak az MDF 2008-as elnökválasztásába és elérték, hogy a volt rendszerváltó párt onnantól fogva Gyurcsányt támogassa a parlamentben. És például hétmilliárd forintos kárt okozva, bizonyíthatóan egy Gyurcsány Ferenc által vezetett dobogókői kormányülésen kiadott bűnös útmutatás szerint szintén orosz vállalkozóknak játszották át a magyar állam moszkvai kereskedelmi kirendeltségét. Utóbbi ügy a Magyar Nemzet friss híre szerint ősszel végre a bíróság elé kerül.

És nem hisszük azt sem, hogy Gyurcsány Ferenc ne lenne felelős a 2006 őszén gyújtogató, provokáló, a tiszta céllal tüntető tömegeket megosztó, alvilági balhékeltésért! És nem hisszük, hogy Gyurcsány fenyegető megjelenése a romagyilkosságok megtörni látszó vádlottjának bírósági vallomása előtt véletlen lett volna, mint ahogy nem hisszük el azt sem, hogy véletlenül tűntek el a romagyilkosságok valódi felbujtóit célba vevő titkosszolgálati információk! És nem hisszük el, hogy csupán a véletlen az oka, hogy éppen Gyurcsány kormányzásának idején akarnak “szlovák terroristák” robbantani a Fidesz nagygyűlésén, éppen akkor kell nemzeti ünnep idején biztonsági okból mesterlövészeket állítani a háztetőkre, éppen akkor lőnek a rendőrpalotára, és éppen akkor nőnek ki a semmiből mindenféle nevetséges terrorista sejtek? Akkor menetel a Magyar Gárda és akkor dúlnak az etnikai konfliktusok mindenfelé. Sem előtte. Sem utána. Csak pont akkor, amikor ez a megveszett Néró érdekében állt.

És akkor már csak egy kérdés van: ha egészen világos, hogy Szilvásy György, Laborc Sándor és tsai. nem a saját szakállukra gazemberkedtek, és világos, hogy a sok provokáció nem lehet független Gyurcsány Ferenctől, akkor vajon Fletó miért nincs börtönben?

Reméljük, mindez már csak itt és most kérdés, mert így a kampány lezárultával a nyomozás a kellő irányba halad. Reméljük, hogy a diktatúrák plusz az átmenet két zavaros évtizedének annyi megaláztatása után azt a békát, hogy Gyurcsánynak az ország felforgatásáért nem kell bűnhődnie, már nem kell lenyelnie a magyar nemzetnek, mint lelki közösségnek. És a fenti mém hamarosan valósággá válik…