Gyűlölet mindenen át – Haladó szint

 

 

  

Na, mi van Soros-droidok, haladárzombik? Látom, alászállt a vörösköd, amiért már a téli olimpiát sem nézhetitek nyugodtan, mert itt is benne van a pakliban a magyar siker. A komcsi birkák rögtön bégetve megkezdték a migránsozást. A frusztrációtokat igazán megértjük, hiszen ha a pártjaitokból semmi használhatót nem néznek ki az emberek, rosszabb, de elég gyakori esetben nem is ismerik a politikusaitokat, akkor tényleg nehéz másba kapaszkodni a pőre dühöngésen és gyűlölködésen túl.

Mondanám, de tudjuk, nektek teljesen fölösleges, hogy minden bennetek tomboló gyűlölet mellett sem szép dolog ennyi epét kiokádni magatokból egy magyar olimpiai aranyérem miatt. Lehet, hogy egyet-kettőt ezek a srácok is elolvasnak majd belőlük, és ők ilyen kimagaslóan tökös és megsüvegelendő teljesítmény után igazán nem azt érdemlik, hogy migránsozzátok őket, meg a vállukra rakjátok a teljes, lekileg nyomorult életeteket betöltő orbángyűlöletet. De hát nektek fölösleges ilyesmit mondani.

Ha alászáll a vörösköd, akkor megvadult gnúcsordává változtok, legyetek akár haladó újságírók vagy az öblös taplóságukat az internetre tartogató, a való életben meg összehúzódott kisegérként éldegélő kommentelők.

Majd erre gondoljatok, amikor legközelebb pampogni kezdtek, hogy a kormány miatt mennyire átpolitizált az egész életünk. Ti, akik egy történelmi sportsikert se bírtok lábon kihordani veszett politizálás nélkül. Ahogy nálatok még az is Orbán bűne, ha túl hideg van az aláírásgyűjtéshez (lásd: Schmuck Erzsébet).

„Édesapám kínai, anyukám pedig magyar, én itt születtem, szóval magyar vagyok, s a hazám színeit képviselem a versenyeken. Többször jártam a rokonoknál Kínában, másfél évig ott is edzettem, de Budapesten van az igazi otthonom.“

Így vélekedik Liu Shaolin Sándor a nemzetiségéről, amit sikerült tőle elvitatniuk az őrjöngőknek. Az még csak-csak hihető, hogy a haladó sajtó évek óta zakatoló gyűlöletspirálja által bepörgetett olvasók jelentős része tényleg nem érti, mi a különbség a rendszeres, kis méretű bevándorlás vagy egy vegyesházasság gyermekáldása, és az országot letaroló tömeges népvándorlás között. Az viszont kizárt, hogy az újságírók se értenék.

Ők csak elvégzik a propagandafeladatot, hiszen ütniük kell a „diktátort“, erre szól a megbízatásuk.

Aki nem tud örülni semminek, az nem is szokott örülni

Savanyúság és befordult gyűlölet veszi körül a létezéseteket, úgyhogy nem érdemes meglepődni azon, hogy az emberek nem kérnek ebből a tempóból. Mi meghatódva nézzük meg sokadjára is a döntőt, és ahogy Schmitt Pál átadja az aranyérmeket a fiúknak, amíg ti vicsorogtok, aztán majd áprilisban kiderül, hogy az emberek az örömöt vagy a vicsorgást választják.

Alighanem ezt ismerte fel Hont András is, aki megpróbálta értelmiségi köntösben előadni ugyanazt a gyűlöletet, amit teljesen leplezetlen valójában vezettek elő a többiek az elmúlt két nap alatt. Nekiállt sulykolni, hogy igenis helye van a migránsozásnak a gyorskorcsolya váltó győzelmével kapcsolatban. Nos, itt az ideje tisztázni pár dolgot.

Erre az egész kormányzati migránskampányra nem lenne szükség, ha a Hont-félék nem kavarnának körülötte három éve.

Előbb tagadták magát a tömeges migrációt, majd ádázul hörögtek a kerítésre, aztán tagadták a betelepítési kvótát, tagadták a tömeges migráció és a terrorizmus közti összefüggést, bagatellizálták a mégis létező kvóta által előírt létszámot, tagadták, hogy lesz több is, majd bagatellizálják a jóval többet. Sosem lesz vége ennek a felsorolásnak, ezt ők is tudják, mi is tudjuk, és a nép is tudja.

„Egy emberséges, nyitott bevándorláspolitika gazdagíthat minket“ – mondja ez a derekasan küzdő haladár, a hörgőkórusba beállva. Hát a Liu testvérek édesapja szerinted mégis hogy a viharba került ide, András? Megsúgom: egy emberséges, nyitott bevándorláspolitika révén.

Ha ugyanis dolgozni, beilleszkedni akaró idegenek jönnek olyan létszámban, ami kulturálisan és etnikailag is kezelhető, azzal nincs gond, nem is volt, és nem is lesz.

Ha viszont levágott fejekkel pózoló, meggyilkolt ember szívét kivágó, majd abba beleharapó, nőket hordákban erőszakoló, a munkát legfeljebb drogkereskedői állásban elképzelő, a vallásukkal járó életmódot ránk kényszeríteni akaró idegenek ezrei, majd tízezrei, majd százezrei akarnak jönni, nekik nem jár az emberséges, nyitott bevándorláspolitika. Nekik kerítés jár, határőrség meg nyílegyenes kutyaharapás. Akik meg a nyakunkra akarják őket szabadítani, azoknak civiltörvény, CEU-törvény és négyévenkénti választási bukás jár.