Így sakkozik Orbán Viktor Soros Györggyel

 

 

  

Évek óta záporoznak a hazai balliberális sajtóban, valamint hullámszerűen a nyugati sajtóban a magyar kormány, annak döntései és migránspolitikája, a magyarországi demokrácia állapota és a civil szervezetek miatt rettegve aggódó sirámok. Erre válaszul megérkezett a Soros Györggyel kapcsolatos kormányzati kampány, végül maga Soros is kamerák elé lépett. Valószínűleg éppen, ahogy a miniszterelnök tervezte. Nyugaton a helyzet fokozódik.

Legutóbb a külföldi sajtóról derült ki, hogy fizetett propaganda keretében gyalázta Magyarországot és a magyar kormányt, még ha ennek olyan szép elnevezéseket is adnak, mint a „független újságírás” támogatása, „befolyásos cikkek” közzététele, „hatásmaximalizálás”, „oknyomozás”.

Mielőtt továbbmennénk, így azért már érdemes tisztába tenni a baloldali univerzum bizonyos állításait a kormány és a jobboldali sajtó működésével kapcsolatban. Rögzítsük, hogy a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció kampánya nem antiszemita gyűlöletbeszéd, hanem oknyomozás eredménye. A migrációellenes nemzeti konzultáció nem idegengyűlölet, hanem hatásmaximalizálás. A kormánypárti publicisztikai írások nem elfogult, propagandisztikus gyűlölködések, hanem csupán befolyásos cikkek. A kötelező betelepítési kvótát keresztülverni akaró EU-s vezetés és az azt hűen kiszolgáló hazai ellenzék üzelmeire rávilágító jobboldali sajtó nem lakájmédia, hanem független újságírást művelő szakmai közeg. A jövőben tartsuk magunkat ezekhez a kedves fogalmakhoz, és akkor bízhatunk benne, hogy a közbeszéd állapota is sokat fog javulni!

Tehát a balliberális erők médiájában szép nagy csokor gyűlt már össze 2010 óta a Magyarország- és Orbán-ellenes cikkekből, most pedig kiderült, hogy ezek jelentős részét ki fizette ki a cikkeket jegyző, szabadgondolkodású, független, haladó újságíróknak.

Fényt kap, és előbújik

Orbán Viktor áprilisban, Brüsszelben úgy fogalmazott, hogy „Soros fényt kapott” a kormány kampányai és tematizálása nyomán, most pedig okkal jelenthetjük ki, hogy Soros megint fényt kapott a médiakampánya lelepleződésével. A magyar miniszterelnök aztán október 23-án hangsúlyosan elmondta, hogy

sötétben az ellenfeleink vannak túlerőben. Csak nyíltsisakos küzdelemben, világos és egyenes beszéddel van esélyünk arra, hogy a határainkat megvédjük, a népvándorlást megállítsuk, és nemzeti identitásunkat megőrizzük.

Mindebből nem olyan nehéz kitalálni, hogy Orbán Viktor célja a vén tőzsdefosztogató előcsalogatása volt. Végül a „filantróp”, aki világszerte dollár százmilliókat költ a szélsőséges liberalizmus eszméinek terjesztésére és az emberek véleményének ezen eszmék szerinti befolyásolására, előbújt az odújából. A hiúsága vette elő, mert nem bírta tovább hallgatni, amiket mondanak róla, vagy zavarta, hogy kiteregetik a lapjait, és személyesen kellett megjelennie tagadni a további blöfföléshez? Nem tudni, de nem is számít.

A lényeg, hogy előjött, és tudatott néhány dolgot.

Világossá tette például, hogy a kormánykommunikáció által főgonoszként mutogatott, szürkeárnyalatos öregember a plakátokon nem egy kitalált fantom, hanem valódi, létezik, él, beszél, és videóüzenetet küld.

És nem is akármit mond. Elmondja például, hogy aggódik azokért a civil szervezetekért és az azokban dolgozó aktivistákért, akik rettenetesen prüszkölnek attól, hogy beismerjék, hogy külföldről (azaz tőle) kapják az ellátmányt. Soros, miközben kifejtette, hogy a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció kiforgatja a korábbi véleményeit, és nem is teljesen úgy gondolja a dolgot, ahogy az a plakátokon és a konzultációs íveken áll, járulékosan ráerősített a kormányzati kampányra, és

elismerte, hogy valóban ő áll a kifogásolható civil szervezetek mögött.

A kormánynak itt már csak annyi a dolga, hogy rámutasson:

Íme, itt van, akiről hónapok óta beszélünk. Ő kavarja a kását, ő pénzeli a civileket, és ő aggódik értük, csak másokkal mondatja ki.

Amikor Alinskynek szembejön Alinsky

Maga a haladó baloldal egyik atyaúristene, Saul Alinsky fogalmazta meg az erőszakmentes forradalom módszerét a szintén általa kitalált „közösségszervező aktivisták” számára:

Válassz célpontot, fagyaszd meg körülötte a levegőt, személyesítsd meg, és támassz megosztást a róla alkotott véleményekben.

A haladó baloldal pedig az azóta eltelt öt évtizedben sokfelé sikerrel alkalmazta ezt a kigúnyolásra, nevetségessé tételre, lejáratásra, megalázásra, rágalmazásra, a közhangulat felszítására és felforgatásra alapuló módszert törvényesen megválasztott kormányok megbuktatására, a baloldal számára kényelmetlen emberek és szervezetek ellehetetlenítésére. Ugyanebbe a körbe tartozik az Orbán-kormány elleni, hét éve szervezetten folyó médiahadjárat bel- és külföldön. Újabban azonban sorozatos meglepetések érik őket.

Amikor a szélsőséges liberális eszmék erőivel dacoló magyar kormány kiválasztja célpontnak az őt évek óta veszettül támadó globális pénzügyi és mediális hatalmi hálózatot, megszemélyesíti annak leginkább szem előtt lévő alakjával, Soros Györggyel, kitartó kampánnyal megfagyasztja a levegőt Soros hazai megítélése körül, és a megosztó tevékenysége bemutatásával megváltoztatja az iránta addig egyértelműen kedvező közvéleményt,

akkor Saul Alinsky tanítványai úgy érzik, hogy visszajött egy olyan labda, amelyiknek nem szabadott volna, hiszen jól volt helyezve.

Mindez azért, mert szembesültek valakivel, aki úgy politikus, hogy kitanulta és érti a szakmáját, nem pedig pénzzel, paripával, sajtóval mások által gondosan felszerelt, politikusnak álcázott stróman.

A Soros-tervnél nagyobb terv kerékkötői

Sorosék köreiben ezeket az embereket gyűlölik legjobban, mert nehezítik, lassítják, sőt szándékuk szerint megállítják és visszafordítják azt a tervet, amely sokkal nagyobb a tömeges migrációt előirányzó Soros-tervnél. Nemcsak a migrációról van ugyanis szó, hanem az összes ügyről, amelyet a balliberális erők veszettül nyomnak világszerte. Nem véletlenül nevezik a nyílt társadalom eszméjének, ugyanis egy összetett dologról van szó, amelyben benne van a társadalmi közbizalmat és hierarchiát szétverő, radikális egyenlőségelvűség (lásd: bázisdemokrácia hirdetése), a genderforradalom, a férfiak és nők egymásnak ugrasztása szintén az egyenlőségelvre hivatkozva, a társadalom hagyományos, évezredek óta működő berendezkedési modelljének szétverése, a homoszexuálisok házassága, a legkülönbözőbb nemi devianciák normálisként elismertetése, a transzszexuális nemi identitások felvétele a férfi és a női mellé, a szado-mazo, a pedofília, a zoofília meg más aberrációk bevezetése és az emberekkel való megszoktatása, és sorolhatnánk.

A tömeges migráció csak egy elem ebben az egész tervben, amelynek a megvalósítása napról napra zajlik a szemünk előtt.

Dél-Ázsia és Afrika Európába költöztetése csak azért része a tervnek, mert ezzel lehet maradéktalanul szétverni az európai berendezkedést, kultúrát, társadalmat, életformát, értékrendet.

Most Orbán Viktor megint egy lépéssel közelebb vitte Magyarországot és Európát ahhoz, hogy majd beszéljünk erről a nagyobb tervről is; jó lenne-e ez nekünk, akarjuk-e, tetszene-e a magyaroknak és az európaiaknak.