Felavattuk Orbán stadionját

 

 

  

Értelmetlen rongyrázás. Colosseum. Hanyatló Róma. Képtelenség lesz kitermelni akárcsak nullszaldósra is! Pazarlás. Feudalizmus. Elmondtam az összes varázsigét, ugye? Inkább elmegyek a helyszínre, hátha úgy még több dühöt érzek. Adjatok lécci ingyen VIP-t!!! Én vagyok a sajtószakma! Ott a helyem élőben, mint a Rapülők koncertjén, hogy élőben tudja meg a világ végre tőlem és ingyen, hogy az egész egy nagy szar!

A bejáratnál kéne interjúvolni a népet, hogy nem költötték volna inkább másra az egészet, mondjuk oktatásegészségügy. Nem parkolhatok itt, ami felháborító. Vagy én VIP-sként pont parkolhatok, de más nem, szóval még mindig felháborító. Persze az még felháborítóbb, hogy a Normafánál meg parkolhatunk, szóval Orbánnak meg az összes fideszesnek a jó kurva anyját! Fúúú, mekkora ez már! Még sportundorban szenvedő nyegle ballibként is elvarázsolt most kicsit. Valami icipici jót is írjuk már le, hogy erre hivatkozhassunk majd, ha támadják a nácik a cikket. Elképesztő ez az egész. Annyira gyűlölöm Orbánt, hogy csak ő tud ilyesmit építeni, mert a mi kedvenc pártjaink folyton becsődölnek meg idegeneknek lapátolják ki a dellát kormányon. Ezt persze le ne írd! 

Puskás, az valami reálos volt, ugye? Na, azt a csapatot még én is ismerem. A magunkfajta külfödcsicska magyargyűlölőknek kötelező imádni, vagy gyűlölni azért, mert barszások vagyunk. Micsoda férfiak! Kicsit felizgultam, bevallom. Ilyeneket ritkán látok. Teljesen groteszk a külsejük. Csupa izom. És hogy szaladnak! De miért rúg mindkét csapat más kapura? Ez a bemelegítés? Nem ismerem ezt a fogalmat, most hallom életemben először.

Itt vagyunk a VIP-ben. Keményen üldöz bennünket a Orbán, mi?

Olvasok egy kis Sorost itt, hátha belém kötnek. Mindenem a provokálás. Ezzel a külsővel mindig ebben utaztam. Üssön meg ököllel valami rohadék fasiszta, hogy utána áldozat lehessek, és jól megírhassam, meg lehúzhassam róla a sokadik ropogós csirkebőrt is. 

Na, de már kezdődik is, de kik ezek a gyerekek és mit énekelnek? Hair meg Dzsungel könyve musical nem lesz? Én azokon tudok sírásig elérzékenyülni! Ja, hogy ez a magyarok himnusza? Azt hittem, olyan csak a székelyeknek van. De jó, hogy most nem az szól. Semmi bajom a székelyekkel, mert minden románt imádok, de ezeket a fideszes románokat valamiért mégis gyűlölöm. Ki érti ezt? De szép ez a dal. Most hallom életemben először. A mi köreinkben nem találkozik ilyesmivel az ember. Nagyon szépen énekelnek, de kik ezek? Szlovákként ilyen szépen megtanultak magyarul? Ja, hogy csak onnan jöttek, de nem szlovákok? Nem értem, nem. Most már hagyjatok ennyi új információval. Nem tudok ilyen sokat egyszerre befogadni. Még a lest is át kéne venni, pedig a barszadrukker szerkesztőség bemagoltatta velem, de azt se értem. 

Úristen, mindjárt könny szökik a szemembe! Ilyet csak akkor éreztem, amikor a kedvenc kollégám visszajött a nigerdeltás anyagával, amelyben a legkedvesebb csokibabócák szomorú szemeibe nézhettünk bent a szerkiben. Ez az úgynevezett nemzeti érzés? Jaj, de furcsa. Kavarog bennem most minden. Nem szeretném ezt érezni, teljesen olyan vagyok, mint Cartman, amikor a kutyaidomár rádöbbenti, hogy nem körülötte forog a világ. 

Mennyivel helyesebb az uruk himnusza. Ettől senkinek nem támadt még soha nemzeti érzése. Igazi cirkuszinduló, Alfonzó ilyesmire tornásztatta Lajoskát.

Na, de végre kezdődik!

Hú, micsoda rúgások! Szerencsére az ellenfélnél van többet a labda, így most megmutatják a magyaroknak, hogy a kurva anyjukat! Úgy izgulok. Most kinek is kéne szurkolni? Nahát, egy kötény! Én is rengeteget kaptam az iskolaudvaron, amikor szégyenszemre bölcsészkedtem volna, de sajnos foDballoznunk kellett. Az ügyesebb és erősebb magyar gyerekek folyton megaláztak. Ezért gyűlölöm őket ennyire, de most végre bosszút állnak mások a nevemben, és gyönyörű gólt szereznek Paraguaynak. Igen, ez az! Mindig imádom, amikor a magyarokon a vélt sérelmeimet idegenek torolják meg.

Nem utaljuk ezt az egész magyarfoci-kérdést a kongresszusi bizottság elé végre?

Hopp, és ott is a második! Megint gyönyörű csel volt. Ez a Bese gyerek a 12 éves önmagamra emlékeztet. Rólam kapott ennyi gólt a hatodik bé. Utána az osztálytársaim el is kaptak, mert mindig én voltam a leggyengébb gyerek, és azóta se tudtam vagy akartam változtatni ezen a sanyarú helyzetem. Inkább elmentem újságot írni, mert az sokkal menőbb. 

De gyorsan jött ez a magyar szépítőgól. Vigyázzunk, mert most le kéne írni, hogy nem is szar a focink. Inkább elkezdek gyorsan a VIP-ben nézelődni, meg lehúzni a nyomtatott Mandinert. Pokrócot is kéne kérnem ott az Ádertől, mert edzetlen kis csicska szar vagyok és nagyon fázom, de élőben nem vagyok ám túl bátor, csak, ha utólag kell leírni valamit, és közben nem kell fideszes férfiak szemébe nézni, amitől a térdem is beleremeg.

Végre itt a hármas sípszó. Sportszakmailag is kéne elemezni a végén?

Húha, most vagyok bajban! Szedjük össze akkor, amit minden magyarországi ellenzéki tud! A magyar focisták szarok. Bármi, ami külföldi, azt imádjuk, megveszünk érte, vallásos révülettel táncolnánk körbe, ha nem tartanánk a vallást egy buta középkori babonának. Főleg, akkor imádjuk ennyire, ha kisantant államként legyőzi végre Orbán hadait! Szukcsesz! Dai-Dai Romania! Do Toho, Slovensko! A végén kihozzuk belőle, hogy az egész nem érte meg. Értelmetlen rongyrázó luxusberuházás. Inkább szuperkórházat építettek volna a helyén, amit meg tudott volna vétózni legújabb szerelmünk és szexuális fétistárgyunk, a Jobbik-DK nagykoalíció. 

Ja, de azért remélem, hogy a kedvenc drogos-hippi együttesem eljön végre ide is, és ebben a nagyszerű létesítményben adhatom majd be magamnak az Aranylövést a remek, lángoló gitáros koncertjükön!

Boldog Karácsonyt! A balliberális sajtó voltam.