Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Sziasztok, regen irtam nektek, de csak azert, mert parommal, Monival eppen koltozunk. Most talaltuk meg almaink csodakuckojat a varazslatos, megannyi pezsgo karibi fesztivalnak otthont ado kisvarosban, London kozeleben, ahonnan alig 2 ora busszal a vilag legszebb folyoja, a Temze, ahol annyi idot toltottunk kikoltozesunk utan Monival, a parommal.
(Bocsi, a londoni gepemen nincs ekezet, meg ebben az orszagban nem is illik hasznalni, remelem, azert ertitek. Irnam angolul is, csak az otthoniak nem beszelnek nyelveket. De vagjunk is bele a legujabb elmenybeszamolomba a londoni mindennapokrol.)
Itt tanultunk meg mindketten mosolyogni. Igazan felszabadultnak lenni. Magyarorszagon mindig csak a gondok vannak, meg a brutalis elnyomas. A britek rettentoen kedves emberek, es mindenkihez van egy kedves, mosolygos szavuk. Akar meg sajat magukon is hajlandoak neha viccelodni, de ha a negereken viccelodsz, vagy szexista jellegu beszolasokon gunyoldosz, akar idegen nyelven is nehany nagyseggu no nagy seggen, akkor mar a metroban letartoztatnak es atnevelotaborba kuldenek.
Mert itt komolyan veszik a torerantiat.
Sokan feltettek nekunk a kerdest, miert nem koltozunk haza, amikor mar otthon is meg lehet elni berbol is fizetesbol. Egyszeruen azert, mert nem lehet, barmit is allit a fideszes propaganda. A Tibicsokiert es a Turo Rudiert pedig nem adjuk fel az almainkat. Rendszeresen skype-olunk parom, Moni legjobb baratnojevel, Noemivel, aki Budapesten el es egy piacvezeto multinal dolgozik, nem is rossz fizetesert, legalabbis magyar viszonylatban. O oszinten elmeseli nekunk mindig, hogy mennyire tragikus helyzetben van a magyar gazdasag, keptelenseg kijonni a fizetesbol, pedig o a szerencses kevesek egyike. Sajat lakasa, kocsija van, meg nyaralni is el szokott jarni (nyaron siel, telen a tropusokat szereti), de akkor sem olyan, mint nalunk. O alig birja kifizetni az internetet es a telefont, a gyumolcs pedig sokkal dragabb otthon, mint itt, pedig spanyolbol hozzak ugyanugy. Es az sem igaz, hogy itt rosszabb lenne az idojaras, mint otthon. Pesten is esik az eso, Noemi meselte, hogy nem lehetett kimenni az utcara, mert ott el sem takaritjak az esot.
A lakhatasrol. Mi egy gyonyoru, London melletti kisvarosban elunk Parommal, egy kedves kis rusztikus hazikoban, mindezt alig havi 2200 poundert. A szomszedok kedvesek, baratsagosak es befogadoak. Magyarorszagon sohasem tapasztaltam olyasmit, hogy csak ugy kedvesen atjonnek, segiteni rendberakni a keritest, vagy kicserelni a 80 eves odon vaskalyhat, az ilyesmi itt keres nelkul is ALAP!
A kozossegi kozlekedes elkepesztoen jol szervezett, alig masfel ora alatt London sziveben vagyunk, ha nincs eppen valami merenylet. A munkahelyemen ugy erzem, vegre megbecsulnek. Ez az, amit Magyarorszagon sosem tapasztaltam (talan mert ott nem dolgoztam orommel napi 12 orat a minimalberert, es alap volt, hogy minden munkavallalo feher?)
A szolgaltatasok egyszeruen mukodnek!
Nem kell napokat varni egy szerelore, mint otthon, mert az ember inkabb megcsinalja maganak. Eletemben nem ettem annyi penzbol olyan finom gyumolcsoket, mint itt! Mindenki ad szamlat, blokkot, senki nem csal semmivel, hiszen az adohivatal mindent es mindenkit ellenoriz, es nem ugy, mint otthon… Politikai alapon.
De nem csak penzzel el az ember!
Ha nincsenek is anyagi gondjaid, akkor is hianyzik a nyugaton megszokott udvariassag, mosoly és ahogy nem masznak a kepedbe, mikozben lehuzzak a vonalkodot a sorrol. Itt, Londonban, vehetsz ugy gint és bort, hogy nem neznek alkoholistanak, nem sugnak ossze a hatat mogott, és biztonsagi embert se hivnak rad, ha nem kosarba, hanem a zsebedbe rakod a holmit a bolti eladoterben. Itt biznak egymasban az emberek, nem ugy, mint otthon. Ez az elet minden teruleten meglatszik. A masikban itt, Londonban nem ellenseget, hanem szovetsegest es baratot latnak.
Peldaul is senki nem szol be azert, mert egy arnyalattal sulyosabbak vagyunk a szokasosnak, az olyannal, ahogy az amerikai divatmagazinok mutatjak a noket. Mintha letezne olyan a valosagban, de ez most mindegy. Itt nyugodtan leulhetunk kavezni, nem zavar el minket az udvariatlan szemelyzet, a pincer ugyanugy mosolyog rank, mint a fotomodellekre. Noemi, parom legjobb baratnoje meselte el Skype-on (ami egy eszt ceg, ott nem csak osszeszerelouzemek vannak), hogy egy kislanyt lezavartak a buszrol, mert csak egy jegy volt nala, mikozben Budapesten az 50 kg feletti nokkel kettot lyukasztatnak Tarlos utasitasara, mert hianyzanak a milliardok a budzsebol a sok lopas miatt.
Az is fura, hogy az otthoniak, foleg a videki, fidesz-szavazo nagymamam allandoan retteg, hogy valami terrormerenylet aldozatai leszunk, vagy megtamadnak a migransok, kirabolnak, megeroszakolnak.
Teljesen elhitte a kormanypropaganda hazugsagait, amin nem is csodalkozom, hiszen allandoan a koztevet nezi.
Arra, hogy valami bajunk legyen, kisebb az esely, mint nyerni a lotton. Oda kell figyelni, ennyi az egesz! Nem jarunk olyan helyekre, ahol sokan vannak, hetvegen es este inkabb otthon maradunk (itt 122 csatorna kozott lehet valasztani, nem csak kozteve van). Nem keressuk a bajt, nem is er utol minket. Meg kell tanulni, hogyan kell elni egy vilagvarosban Budapest utan, ami egy nevetseges porfeszek Londonhoz kepest.
Az sem igaz, hogy itt mindenki bevandorlo, London egy klasszikus brit varos!
És nagyon kedvesek az emberek, mosolygosak. Szomszedjaim kozott vannak pakisztaniak, romanok, eritreaiak, kongoaik, lengyelek, karibiak, de mind-mind hatalmas brit. Ok is unneplik a munkaszuneti napokat, ahogy mindenki, a kiralynot is nagyon tisztelik.
Es hogy mi hianyzik otthonrol? Az elet aprosagai. Sava-borsa! Itt is tudok pult alol palinkat venni, vagy megkerni a hazautazokat egy jo kis pirosaranyra-gulyaskremre, amit ide elvileg tilos behozni, de mi, nyugatimado, szabalykoveto magyarok is tudunk azert neha kivetelt tenni, ha eppen nekunk ugy jo. Ettol fuggetlenul parommal, Monival ugy dontottunk, hogy kapcsolatunk es jovoben megszuletendo gyerekeink mar ezert a csodalatos kulturanak a fennmaradasaert fognak tenni! Ot mar magyarul se fogjuk megtanitani.
Minden otthonmaradonak uzenjuk, hogy most lepjetek le, amig meg lehet!
Udv: Moni és Evi voltunk, Walthambol.
***
(Igen, tényleg a Londonban élő ismerőseinken (konkrétan intertextusok vannak a szövegben) és az indexes Határátkelő blogon gúnyolódunk.)
ÉVI ÉS MÓNI? Hát gratulálok , maradjatok csak ott….
Ez valami vicc?! Ennek a 3/4 része kamu, csak az összekötő szöveg igaz az egészből! Aki ezt elhiszi, az meg is érdemli! Ennyi baromságot régen olvastam!
Ez a szöveg olyan mintha maga Kunhalmi Ágnes és Szél Bernadett írta volna a május elsejei Jobbik majálisán.
Mondjuk annak örülök hogy riogatnak a libsik, hátha sokan komolyan veszik közülük és eltakarodnak végre a magyarok hazájából!
Már meg sem oszthattam a FB-ON.
Ezt így ahogy van, ki lehetne írni a Határátkelő – re. Fel sem tűnne, hogy irónia.
Tűpontos! Az esőnél már felröhögtem.
Azt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el figyelmesen.
Okorimado cikkironak uzenem, hogy ilyen emberekre nincs is szukseg Magyarorszagon. Az emberiseg minden baja abbol ered, hogy teves fogalmaink vannak arrol, ami tortenik velunk. Csak meg nem nott be a fejed lagya, mint a magyar ellenzeknek, illetve ellensegeinknek. Nekem szemely szerint 167 csatorna nezesere van lehetősegem, mindossze 10 euroert. De csak 12-t nezek, mert nem akarom, hogy olyan hulye legyek, mint Ti vagytok Monikaval kozosen. 14 ev mulva imaszonyegen fogtok hajbokolni es Moni iszlam toltelek lesz.
Ugye erted amit mondtam Te original muszlim.
KIVÁLÓ PARÁDRIPOSZT!
GRATULÁLOK!!!!
Jéééézus Mária! És ma volt a magyar érettségi, szövegértési feladattal. Nem sokan mennének át a hozzászólók közül. Ráadásul a végén még oda is van írva,hogy kifigurázás az egész, annak viszont jó.
Maci001
Majd ha megkapta, ossza meg érettségi, szövegértési feladatai megoldása osztályzatát.
Hát igen.
A szomszedok is kedvesek da ha meglatjak hogy ramadamkor eszunk levagjak a fejunket ?
Jó
szöveg
értést
kívánok.
Udv: Moni és Evi Walthambol.
Örülünk, hogy megtaláltátok a számotokra legmegfelelőbb életteret, élvezzétek a környezetet és a hasonló inteligenciájú szomszédaitok (pakik, karibok) társaságát.
Az jó ha nem jöttök haza, de magyar állampolgárságotokról is mondjatok le és hívjátok barátaitokat is!
Megsúgom, ha mindnyájan lemondotok magyar állampolgárságotokról, felveszitek az iszlám vallást, úgy kértek tartózkodást és menedékjogot sokkal több állami és önkormányzati segélyre és elhelyezésre is számíthattok.
Olvastam olyan iszlámhitű személyről, aki lakást és évi nyolcvan ezer poundért kapott, igaz van gyereke, úgyhogy Moni és Evi csapjatok bele a sexbe.
Istenem Kommentársak ! De hát ez csak egy ironikus írás, kitalált személyekkel és témával.
De, hogy ül, az biztos, mint az atom … 🙂 Gratulálok !
De orulok nektek, draga Moni és Evi, hogy kimondtatok a frankot az en szepseges Londonomrol. Nekem most itt kell élnem ebben a szornyu fasiszta rezsimben, mert a cegem idetelepült. Pedig ez az orszag maga a mucsa. Képzeljétek, itt este kesön is ki lehet menni az utcara, senki sem kesel meg, ha barataimmal zenelgetünk egy parkban egy padon. S borzaszto, hogy itt videken nem látok egyetlen pakisztanit meg afroeuropait. Pedig milyen szep is amikor az emberlanya kedves barna fiatalemberek között ülhet a buszon, és azok oly aranyosan reiszolnak mellette a micsodájukkal. Itt nem csak reggelente latok sok feheret munkaba igyekezni, meg este faradtan haza a metron, hanem nappal is bantoan sok a feher. Nalunk Londonban bezzeg nappal csak szinesböruek járják a várost, mert ök csak akkor ébrednek fel, hisz egész ejjel szorakozhatnk a segelyből. Itt meg mindenkinek dolgozni kell a megelheteseert. Mondom, hogy kesz balkani mucsa ez.
S multkorjaban felvettem a szep fekete csadoromat, lányok, erre ugy huzodtak el tolem, mintha robbanoövet viseltem volna alatta. Ezek a magyarok meg nem engedik, hogy az uttesten imadkozzak Allahhoz, s nem szedik le a kereszteket sem a templomok tetejeröl se. Felhaborito, hogy semmibe veszik a hitemet, pedig en teljes erővel attertem eme szep vallasra, és hirdetem itt, hogy nekünk Allah adta jogunk megölni minden hitetlent, erre jöttek a rendörök és elrangattak egy kamion utjábol, de meg le se tartoztattak volna, ha nem keselek meg közülük harmat is.
Most varom az Amnesztit, mert itt akkora elnyomás van, s az en igaz hitemert kell szenvednem: pedig mondtam nekik, hogy kötelesek betenni egy zarkaba sok ferfival, nekem jogom van ferfinak erezni magam és akkor oknekik muszaj lenne ezt akceptalni.
De sebaj, itt a zarkaban van a baratnöm, akit otthon allami költsegen atoperaltak ferfive, velem van, mert ot meg ezek a barbar magyarok behoztak közbotranyokozasert mikor puceran tüntetett ezeknek a homofoboknak parlamentje elött a genderizmus fensöbbrendüsegenek törvenybe iktatatasaert.
Mondom, hogy ez egy mucsa, s ki kellene rugni a Fideszt az EP-ből, hogy végre ne legyen kerekkötöje a haladasnak ez a nyamvadt orszag.
Udvozol druszad, Eva Johnes, azaz mar uj nevemen: Sulejka
Megyek én is!
Merre is?
Az első néhány sornál még bizonytalan voltam….
Baszki, ez egészen hihetetlen, hogy az alján oda van írva, hogy irónia, és a fele még így sem érti.
Gratulálok, kedves Piréz, remek irónia, s csak a felénél jöttem rá, hogy nem igazi levelet olvasok. Zseniálisan hiteles és találóan jellemzi a bal-liberális mentalitást.
A büszkeség az egyik főbűn, amin felül kell emelkedni ahhoz, hogy belássuk: tévedtünk. Aki lúzer az Angliában is az lesz, meg a világ végén is.
Nevettem a Toronyházmester, alias Piréz úr fenomenális paródiáján, különösen az egy ideje virusként terjedö “páromozáson”, valamint a – mostanság – külföldre szakadt prolik stilusának tökéletes megjelenitésén. (Majdnem) sirtam azonban a fb hozzászólások szinvonalán. Egyszerüen nem létezik (pedig de!), hogy emberek ennyire képtelenek legyenek szatirát felismerni, értelmezni. Eddig csak német nyelvü szövegeknél láttam olyat, hogy külön fel kellett hivni a nagyyérdemü figyelmét, miszerint – egy cikkben pl. – iróniáról lenne szó. A kommentelök egy része nyilván sose olvasta eddig a blogot. Arra már nem is merek gondolni, hogy valószileg a cikk megosztása után (pl. egy csoportban), rongyoltak ide a harcos kedvü hölgyek és urak (sic!), vehemensen megvédeni Piréz úr paródiája ellen szeretett kis hazánkat.
valószileg => valószinüleg
Tényleg döbbenetes volt az fb hozzászólások némelyike.
Nem ismert számukra “a humorban nem ismerek tréfát.”
Német nyelven nem lehet ironizálni, csak vaskosan trefálkozni, de azt meg minek.
Ti odavalók is vagytok, zombikáim!
Kösz, remek irónia.
Elképesztően szellemes paródia!
Congrat! (érteeed? Muhaha!)
Azért az egy kicsit elszomorító, hogy sokan nem vették észre, hogy ez PARÓDIA. Pedig még a gyengébbek kedvéért oda is írta a szerző. 🙁
Ellenben az írás nagyon jó, köszönjük!
Nagyon jó! Egyedül a kinti jól bevált mosogatói szakmai gyakorlat említését hiányolom.
“Nem kell napokat varni egy szerelore, mint otthon, ”
– Napokat nem, inkább hónapokat, főleg igy a brexit után amikor tömegesen léptek le a kelet-európai “szerelők” más országokba.
Ennél csak az a szebb amikor valaki már legalább 6 hónapja van ott erősen küzd még az igeidőkkel, de elképesztő önbizalommal oktatki ki olyanokat akik 5-10 évet után pár éve jöttek haza 🙂
Az igazi “kitántorgók” általában már három hónap után törik a magyart 🙂
Két nap után csak most jutottam gépközelbe, így aztán kicsit lemaradtam. Előttem már százan is leírták, de akkor is, mégis, kénytelen vagyok rögzíteni: Remek írás, igazán élethű – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy (bár a megfelelő “jelek” már az első soroknál eligazítják a gyakorlott olvasót), számos kommentelő, főleg a fb-szekcióból egy-az-egyben értette végig. (Szegények…!)
Igaz, hogy messze távolból haza írt ál-, vagy valós levelekből Mikes Kelemen óta mindig is jók voltunk, de ezzel együtt is, ez igazán kiváló darab, köszönjük Piréz uram!
“Bocsi, a londoni gepemen nincs ekezet, meg ebben az orszagban nem is illik hasznalni,”
érdekes, amikor még a számítógép előtt volt egy levélváltásom Lady Chuchillel (Churchill alapítvány), neki vagy a titkárának még fontos volt, hogy a névben és a címben az összes magyar ékezetet tollal odaírja
úgy látszik tempora még Angliában is mutantur – vagy mégse, mert bennszülött angol ismerőseim ma is kiírják matep
Bennünk itthon maradottakban is van “torerantia”. Örülünk, hogy megtaláltad életed legszebb lakhelyét.
Csak vissza ne jöjjetek!