Ellenzéki sikerreceptek Szrgya Popovics szakácskönyvéből!

 

 

  

Az ismert jugoszláv szakember nagyon kitalált valamit a CIA-nek, és úgy 2000 táján sikerült is vele (a bombázások jelentéktelen tételek voltak bizonyára) elkergetni a gaz Milosevicset a hatalomból. Azóta a világ első számú titkosszolgálata szüntelenül igyekszik lenyomni a világ összes népének torkán a rég bevált sikerreceptet.

Nézzük a hozzávalókat!

A bukott diák

Már a szépemlékű Zámbó Jimmy is róla énekelt. A bukott diák fiatalos, energikus, és nagyon mérges arra a rendszerre, amelyik őt megbuktatni merészelte. Csillogó kis szemeivel őszinte hittel követeli, hogy azonnal töröljenek el minden olyan tantárgyat, ami rossz, és a gyerekek járjanak olyan boldogan iskolába, mint Finnországban, ahol a Télapó is lakik. Érthető felháborodásában gyermeki ajkait elhagyja ilyenkor néhány baszdmeg, geci, fasz, de ez teljesen rendben levő dolog, ha a Fideszre meg úgy általában a fideszes vezetőkre érti, és Bayer Zsolt sokkal trágárabb, ugye… Amúgy egy ártatlan kis csöppség, és alig 19 évesen kéretik nem bántani, emellé biztosítani számára az örökké biztonságos gyerekkort, még akkor is, ha adott esetben az MSZP/DK listáján vagy kongresszusán sürög-forog. Korábban egyébként a bukott diák figurája helyett a színjeles, európai nyelveken már 16 évesen beszélő (csak sajnos szarul) budai elitgimnazista volt a sláger, akinek a gonosz Orbán ellopja a jövőjét. Langleyben azóta biztos arra jöttek rá, hogy a Magyar Ember könnyebben fog azonosulni a színegyes, magát meg nem értett zseninek képzelő szamárpadtöltelékkel, így a színjeles HaHás csillogószeműekből azóta mércés újságírók, momentumos listavezetők, együttes, együttpéemes, PM-es, majd P-s mitugrászok lettek, a független pártnélküliség jegyében.

A dühös kisember

A csalódott, kisemmizett, megélhetésétől megfosztott nővér, juhász, metállédi, aki 2010 előtt még remekül élt, de az új rendszerben egyszerűen ellehetetlenítették. Mivel ilyen emberek az MSZP-s gazdasági holdudvaron kívül egyszerűen nem léteznek, ezért az igen tisztelt balliberális ellenzék kénytelen őket maga megteremteni, esetleg felkutatni néhány, elmekórtani problémák sokaságával látványosan küzdő, és magát nyilvánosan porig égetni bármikor kész személyt, aki tényleg elhiszi önmagáról, hogy zsákutcába jutott életének egyetlen valódi felelőse van: Orbán Viktor. A dühös kisember figurája annyira népszerű a virginiai agyközpontban, hogy időnként néhány nagyembert is erre a szerepre kényszerítenek. Lyukas zokniban küldik be őket székházat foglalni, vagy éppen saját maga közvetíti a közösségi médiában, ahogy álmélkodó biztonsági őrökkel perlekedik amiatt, hogy rájött a kakilhatnék. A dühös kisember legkedvesebb változata a több száz négyzetméteres, budai, örökfás, emeletes villáját munka és bevétel híján elveszítő önámító fitneszguru, akit korábban mint a Jobbik értelmiségi hátországának oszlopos tagjaként mutogattak a médiában.

Az átállt

Mérges, dühös, csalódott egykori fideszes, de továbbra is nagyon konzervatív ember. Ott jött rá, hogy Orbánnal és rendszerével valami nagyon nem stimmel, amikor már nem érezte elégnek azt a sok pénzt, amit addig kapott. Esetleg főnöke, kitartója érzett ugyanígy, és azt a sok pénzt, amit ettől a főnöktől kapott, már elég soknak érezte egy kis ellenzékiskedéshez. A Népszabadság bezárásával, CEU-ellehetetlenítésével már nála is eljött az a pillanat, amikor már inkább mégse volt fideszes, és hirtelen ellenzéki újságírni, videoblogolni kezdett varázslatos kis életéről, meg arról, hogy mekkora 1 G az O. Mivel ilyen szerencsétlen, sértődött és egoista figurákból sajnos mindig nagy mennyiség áll majd az emberiség rendelkezésére, az ő fajtája is rendkívül szerteágazó. Olajszőkítő maffiamilliárdostól meg az ifjú fideszesek által nem dugott ifjúsági szervezetisig és a kattant turbómagyarig van itt mindenféle. Ki nem feledve azt, aki még gimnazistaként, 1989 óta őszintén hitt, és hisz ma is! Sajnos, mivel Magyarországon továbbra is tömegek gondolják azt, hogy ellenzékinek lenni igazán menő (pont nem, ebben az országban mindigis kormánypártinak lenni volt az), ezért a defektált most valósággal lubickol az új szerepében. Mindent és mindenkit bátran megbírál, aki kicsit is merészel dr Miniszterelnök Úr mellett szót emelni. Bizonyára van mit kompenzálnia ezzel sötét múltjából, amikor valahogy belül ezt sosem tette meg. Mivel az ellenzékiség mindig biztos megélhetés lesz országunkban, ilyenekből is mindig rengeteg alak bukkan majd fel a csatornából, ráadásul a CIA és a Magyar Hang tulajdonosának anyagi lehetőségei végtelennek tűnnek, így jól meg is élnek majd lesújtó véleményeikből.

A tudós

A tudomány emberére mindig felnézett a térség, Virginiából nézve analfabéta lakossága, ezért az az ellenzéki, aki tudományos tanokat illeszt ügyesen szerkesztett rendszerellenes vádbeszédébe, az mindenképpen sikerre van ítélve. Egykori, jól tartott filozófus, bölcsészdoktor, a belvárosba látogató külföldiek angoltudását felmérő kutató-szociológus, saját tanítványaival üzekedő színész-rendező-tanár, önmagát szabadversben is kifejezni képes matematikus könnyedén elsöpri a megvetett politikusokat egy vitában. Pláne, hogy ő itt nem holmiféle pártérdekeket, hanem a Szent Todományt képviseli, és ebből a megfellebbezhetetlen nézőpontból mondja ki azt a tudományos tényt, hogy takarodjon végre a szar Fidesz, és jöjjön vissza ismét a szuperjó kis MSZP-SZDSZ, persze máshogy, mint akkor! Tudományosan kidolgozott módszertanai vannak arra, hogyan lehetne felvirágoztatni ezt a Fidesztől ölelt, rengeteget szenvedett kis országot. Kéne pl egy új választási rendszer, amelyből todományos igényességgel szűrnék ki a fideszeseket. Fákat is lehetne ültetni, meg végre bevonni a külföldi tőkét az országunk ügyeibe, hogy ismét azt csinálhasson, amit csak akar. Az isztambuli egyezményt is nagyon jó lenne végre ratifikálni, meg behozni egy csomó olyan bevándorlót, akik színesítenénk a szar kis kultúránkat, ahogy ő ezt Nyugaton már todományosan látta.

A már megváltozott, egykori náci

A megtért, megváltozott, bűneit töredelmesen megvalló és megbánó egykori náci figurája egyértelműen főnyeremény, hiszen menekülőutat mutat a NER alsóbb szintjeinek, azoknak a tégláknak, akik nélkül összeomlana az Orbán-rezsim. Arra tanítanak, hogy sosem késő megváltozni, és ha esetleg átállnak, akkor nemcsak szabad elvonulást kapnak, hanem beléphetnek a vörös hadseregbe is. Ha elég szerencsés és fiatal nemzet nácija, akkor még megváltoznia se kell, és simán harcolhat CIA-segítséggel farkasfogas emblémákkal is a kommunista oroszok ellen, akik a CIA magyarországi portáljai szerint most már sokkal nagyobb nácik, mint ő.

A független újságíró

Ahogy Balassi Bálintnak és Tinódi Lantos Sebestyénnek se volt választása, és kardot kellett ragadniuk a költészet mellett, úgy a független, objektív, nem pénzből, hanem az elveikből élő újságíróknál is van olyan pillanat, amikor le kell tenniük a klaviatúrát, a pizzaszeletet, a láttét, és odaállniuk a barikádra, magasra tartva a lila színű füstöt kibocsátó, játékboltokban kapható partikelléket. Ráadásul a karakter nem csak Virginiában népszerű, hanem New Yorkban is, ami örökké biztosítja nekik a függetlenséget és azt a havi másfél milliós fizetést, ami ugye alap, ha valaki tömegeket próbál műveltetni és osztályérdekét felismertetni a gyarmatokon. Ráadásul az, hogy valaki választásokon indul, az nem jelent semmit, ha esetleg nem nyer, akkor másnap folytathatja független és objektív oknyomozó újságíróként, még a fizetési papírokon se kell átírni a munkáltatót.