Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Mint döglődő lovat rugdosni – gondolhatnánk – a választási kampány középpontjába került baloldali haláltusáról. Hogy ez így nem is igazán választás, jól látható a média megmondóembereinek kényszeredett témaválasztásain, amelyek jobb híján tudományfilozófiai értekezések arról, hogy ugye mi is az a választás tulajdonképpen, és miért kell választani, és miért van valami egyáltalán, miért nincs inkább semmi. El-elemezgetnek az új választási rendszer bevezetésének várható hatásairól, a választókörzetek átszabásáról, nomeg arról, hogyan is alakulhatott mindez így, ahogy. A tulajdonképpeni figyelem azonban ténylegesen arra irányul, vajon átment–e az üzenet végre a baloldalon, és megkezdődik–e a baloldal tényleges megtisztulása, vagy még újabb négy évig kihúzza a maradék a sarokban. Együtt.
A Fidesz, és hűséges Sancho Panzája, a CÖF, már koratavasszal teljes megsemmisítő hadjáratba kezdett. A Nemzeti Cavington, jelen esetben a bohócos óriásplakát-kampány sikerrel frissítette fel és borította el vérrel a választói agyakat, olyannyira, hogy hovatovább a legközelebbi Békemenet már sóval készül behinteni a Jókai utcát. A Kormányváltó ellenzék azonban önjáró. Saját bukását is egymagában intézi el, nemigen kell segédkezni neki, ügyesen elesik a saját lábában. Az összefogás láthatóan nem váltotta be a baloldali értelmiség által vizionált választási győzelem ígéretét, sőt az összefogás hosszú távon egyet jelent a politikai ellényegtelenedéssel. Bánhatja is Jávor Benedek, hogy a gyurcsányi feromon úgy megzavarta az elméjét.
Ennek a választásnak a valódi pozitív hozadéka az volna, ha a Kormányváltók egyáltalán nem kerülnének be a Parlamentbe, vagy legalábbis Ferenc, Gordon és a két liberálgábor rekedne végre kívül, az ő jelenlétük ugyanis igazából már ciki a baloldalnak. Szakértelmükkel négy évig semmit nem fognak hozzátenni az ország helyzetének megjobbításához, csak a helyet foglalják. A jobboldali média megsemmisítő szándéka azonban meglehetősen elrenyhült. Kedélyesen paskolgatják ugyan az amúgy is régóta oszladozó vörös szőrű lovacskát ahelyett, hogy komolyan vennék a szavazók ismételt megszólítását. Egyrészt azért, hogy a Feri végre csak a főzésnek szentelhesse minden idejét, másrészt az új pártok, de különösen a Jobbik látványos erősödése miatt.
A Jobbikkal ez idő szerint senki nem lépne se választási, se kormányzó szövetségre, és egyelőre ilyen veszély nem is áll fenn. Az eddig oly merev ajkú Vonagábor azonban tapsifülesi kedvességgel már kéredzkedik az előszobánkba. A Jobbik lesz az elintéző-párt, a megoldó-párt, csak kérni kell, és Vonagábor Szittya Vízvezetékszerelő-kommandója élén maga gondoskodik róla, hogy ne csöpögjön a csap a fürdőszobában. Kismókusok kenyérre is kenhetik. A Jobbikos édisereggel szemben egyelőre élhet még a kritika, hogy minek olyan pártot működtetni, amelyikkel senki nem akar együtt dolgozni, amelyik örök ellenzékiségbe vezeti a saját választóit. A Jobbik egy feneketlen kút, ahová az összehalászott szavazatok hullnak. Ez az ország sosem lesz jobbikos ország.
A Jobbik érdemtelenül erős, hiszen valódi üzenetet nem fogalmazott meg a választási kampányban. Pusztán egy alternatíva. Egy Nemfidesz. Azonban, ha a Jobbik ügyesen megtartja ezeket az innen-onnan érkező szavazókat, az őt választók aránya egyszer elérheti azt a kritikus tömeget, amitől viszont számításba kell venni. És ki vállalná föl ezt a partnerséget…? Ha a Kormányváltó ellenzék vert hada csöndben is szégyelli magát a sarokban az elkövetkezendő négy évben, arra mindenképpen számítani lehet, hogy a Fidesz kapja majd mindaz az oltást, a zsidózást, meg a cigányozást, amit eddig a baloldal kapott. És erősödésüket látva ez ezután mind gyakrabban fog előfordulni.
A Fidesz a régi ellenségekre hangolt párt, a kétpólusúságnak azonban megvan az az ára, hogy ha egy új, frissebb, kevésbé elhasznált, de életerős ellenzékkel kell szembenéznie, új stratégiák után kell néznie. Az LMP kisnyuszis, néha felkészült, néha felkészületlen (Szél Bernadett) kritikái, és a nagyszájú Jobbik demagógiája – amely most sokkal inkább szem előtt lesz, mint eddig –, változásokat fognak kierőszakolni. Egyszóval több lesz a ciki. A Fidesznek tudatosan döntenie kell, milyen ellenzékkel tud együtt dolgozni, és hogyan lehet elterelni a szélsőségességtől a választókat. Mert a következő négy évben ez a Fidesz felelőssége lesz már, és nem az MSZP-é. A méltó ellenzék éppúgy az ország érdekét szolgálja, mint megszabadulni a méltatlanoktól.
