Él majd, mint Simon Hevesen!

 

 

  

Bizony meglehet, hogy Simon Gábor volt szoci-alelnök szabadon, gazdagon, úgy százmillióval a zsebében sétál majd ki valamelyik bíróság díszes kapuján.

Boris Vian

A nyomozati hatóságok csődöt mondtak. Nem találták meg a bécsi bankszámlán parkoltatott 240 millió forint eredetét, illetve a vádemelés előtt (ami még csak most következik) beszopták a brét, mert addig tötyörésztek, hogy Simon Gabesz közben valahogyan csak befizette a 128 millió forint adóhátralékot (amely a számlán lévő pénz után volt kötelező tétel). És ez – a magyar jogrend szerint – elégséges ok arra, hogy megússza a botrányos ügyet.

És hogy nem volt benne az egykori vagyonnyilatkozatában sem ez az összeg? Átlagos kedd politikuséknál – Simon pedig már nem képviselő. Ráadásul mivel semmit nem vallott (köpött) a pénz eredtéről, így annak esetlegesen illegális forrása sem került napvilágra. Legális nem nagyon lehet, tekintve pedagógus volt, mielőtt a MSZP képviselőnek állt volna.

Tehát Simon Gábor, ha az Isten (a bíróság) is úgy akarja, gazadag és szabad lehet néhány hónap múlva. Legalábbis a kiszivárgott (kiszivárogtatott) infók alapján. De ezt akár tényként is kezelhetjük, mert ugye a Napigazdaság általában „igen jól informált” és többnyire az előzetes kormányzati kármentés feladatát látják el.

És persze a másik ügy is zsákutcába torkollott. Gabriel Derdak sem lett meg. Emlékeznek még erre egyáltalán? Ő volt az a titokzatos, vélhetően hamisított bissau-guineai útlevéllel rendelkező „alak”, aki a Magnet Bankba betett 75 millió forintot. A fotók és az iratok alapján még néhány hónapja mindenki azt gyanította, hogy Gabriel Derdak Simon alteregója. (Simon anyja Derdak Erzsébet egyébként…) De mivel Gabriel Derdak „nem jelentkezett” a pénzért (miért is tette volna, ha tényleg Simon az?), így az ott is maradt szépen – mindenki és a bank nagy örömére. A Magnet Bank belső vizsgálata pedig – mily meglepő – nem vezetett sehová.

Maradunk tehát egy következmények nélküli ország lakói. A ballerek meg tovább maszatolnak, a jobbos szavazóknak pedig ismét egy jó nagy békát kell majd lenyelniük. Nemhogy a Gyuriferi és Bajnai kormányok alatt történteket nem sikerült „elszámoltatni”, de egy 2010 utáni sima gazdasági bűncselekmény is büntetlen maradhatott.

Apropó: Marci a Hevesen egy hírhedt betyár volt, még a 19. század elején. Munkálkodásával megelőzte a szakma legismertebb képviselőjét Rózsa Sándor is, hisz Zöld Marci Heves megyében fosztogatta az urakat, igen korán, már 1814-től. De szegényt elég hamar elfogták és 1816-ban felakasztották. Mindenesetre egy mondás máig őrzi nevét. Habár a párhuzam Simon Gábor esetében nem nagyon állja meg a helyét, hisz őt se bitófára nem fogják juttatni, se népi mondás sem keletkezik majd nevéből, de azért jó eljátszani e gondolattal! (Persze, mint a halálbüntetést elutasító humanista, az utóbbira gondoltam!)

A törvénytelenül, ismeretlen forrásból származó bécsi bankszámlán parkoltatott, sokáig adózatlan és be nem vallott 240 millió forint egyébként vélhetően nem Simon saját kétkezi munkájából származik. Egyes parlamenti pletykák szerint a szocik fekete-kampánypénze volt, amit Simonra bíztak, hogy majd időben elő tudja venni. Mindenesetre, ha igaz ez az elmélet, akkor valószínűleg Simon azért nem vallott a zsé eredetéről, mert tudta, hogy ha leadózik utána és nem köp be senkit sem, akkor a maradék száz milkóval szabadon távozhat. Akár egyfajta fizetségként, a hallgatásáért.

A gyanúnkat pedig tovább erősítheti Gyuriferi egykori igazságbeszéde is. És most nem az őszödire gondolunk, hanem egy budapestire! Még 2013 őszén egy sajáton ezt mondta: „Én voltam ennek a pártnak az elnöke. Sok helyről vándorolt oda a pénz, Európából nem nagyon. Ahonnan meg vándorolt, azt meg jobb, ha nem tudjuk”

Hát tényleg nem tudjuk…