Calais második visszafoglalása (illetve annak kísérlete)

 

 

  

Abból kiindulva, amit például a röszkei átmeneti táborban láthatunk, nem meglepő, hogy a franciáknak tele lett a tökük a jóval kaotikusabb Calais-i migránsdzsungellel.

Még az év elején elhatározták, hogy felszámolják az egészet, persze fedősztorit is biztosítottak az akcióhoz, miszerint ezzel az ott élők integrációját fogják elősegíteni. Valahogy úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor Kim Dzsong Un azzal biztatja minisztereit a keményebb munkára, hogy időről-időre kivégeztet közülük egyet. De ez egy másik történet. Az viszont tuti ezek után, hogy nagyon megérte anno az angoloktól visszafoglalni ezt a mesebeli rizortot. Haha.

Amúgy a franciák pont annyira életképesek, amennyire tükröz a raccsolás intellektust. Nem véletlen, hogy az egyetlen vadételük a csigapörkölt, mely csak népük legvakmerőbb, legbátrabb tagjainak jár a zsákmány hősies becserkészése és elejtése után. Ezért lett az, hogy Calais “lakossága” a visszahódítás óta a merkeliánus welcome iskola térhódítása után megsokszorozódott, egy 10 000 főt számláló no go zóna alakult ki, amiben végre minden afgán és szudáni remekül érezheti magát, elvégre jogos elvárásuk, hogy Európában is kialakíthassák maguknak azt a milliőt, ami elől – a libnyaf szerint legalábbis – elmenekültek.

Mert, ha valaki nem tudná, a migránstábor-lebontás és az integráció a nyugat legerősebb szkillje közé tartozik, ez pedig abból is kiválóan látszik, hogy már kebabos, fodrász, pénzváltó és mindenféle bázársor van ott a fövényen, de a cigi- és drogcsempészet is biztos karrier, illetve belépő az európai társadalomba.

Hogy honnan szerzik be vállalkozásaik indításához elegendő tőkét: a fő bevételi forrás a rajtuk segíteni akaró migrisimiző kirablása, valamint az arra járó teherautók megrohamozása. Ahogy az nemrég meg is történt, de (szerencsére) senki nem szólt nekik, hogy egy 30 centis faággal nem lehet megállítani egy mozgásban lévő teherautót. Nem is sikerült. Ez egyébként azért furcsa, mert noha közismert tény, az afgánok kitűnő agykutatók és kvantumfizikusok. Simán kiszámolhatták volna, de biztos frontérzékenyek. Mindegy.

Vannak azonban ott is olyanok, akik nem akarnak végleg letelepedni Calaisben. Ők idealizált álmokat kergetnek, például azt, hogy Angliában gyorsabba wifi és jár a PlayStation jár a segély mellé.

“Anglia lenni szuper… pénzt keresni ott!” – mondja kifogástalan angolsággal az egyik aspiráns, bár azt nem tudja, hogy jut majd el odáig, hiszen nincs pénze kifizetni a kurd és afgán tengeri kalózokat, akik – reményei szerint – átviszi őt azon a viharos tengerszoroson. Az persze meg sem fordul a fejében, hogy regisztráljon, esetleg megpróbáljon dolgozni és vegyen egy buszjegyet, ami a csempészek fuvarjával ellentétben nem 8000 dollár. Persze nyilván a szemét fehérek nem adják meg a tisztességes megélhetés lehetőségét, pusztán azért, mert fasiszták. Ha egy migráns bemegy a munkanélküli hivatalba mindenki rejtett kamerákat kezdi keresgélni, vagy azt várja, hogy Asthon Kutcher kiugrik az ajtó mögül és azt mondja: “You have been punked!”.

Lényeg a lényeg, a helyzet közel sem megnyugtató, azt viszont mindenki remek ötletnek tartja, hogy még egy pár milliót importáljunk belőlük Európába. A bölcs persze ezen nem idegeskedik, csak magához vesz egy csomag pattogatott kukoricát, hátra dől, rágyújt és nagy képernyőn élvezi a műsort.