Bob Marley szelleme és a ligetvédők


Ilyenkor, a nyár végen lassabban jutnak el hozzám a legfontosabb hírek, csak most szembesültem vele, hogy Damian Marley, foglalkozására nézve Bob Marley gyermeke is támogatja a Ligetvédőket. Hogy tényleg támogatja-e, vagy jóravaló jamaicai fiatalemberként bárkivel összeáll egy közös fotóra, aki érdeklődik egyáltalán becses személye iránt, az örökké költői homályban marad már.

Lényeg, hogy a Demokratikus Magyarország Első Számú Ipari Alpinistája és a „Bob Marley szelleme” együtt szerepelhetett a közkedvelt 444-en.

Elsőre, de még sokadikra is csak egy bizonyos fura humorral és érdeklődési körrel bíró haverom jutott eszembe erről az egészről. Nevezzük X-nek most, habár nem ez volt a neve. Szóval X egyszer régen fogta magát és elutazott a távoli Közép-Afrika valamelyik akkor még létező országába (lehet most is létezik, de egy ideje nem tartom számon az afrikai országokat) és – kihagyva azt a három bárt a fővárosban, ahol értettek angolul és láttak már fehér embert – elindult az ország belsejébe. Kalandvágyból vagy őrületből – egyre megy. Mint mesélte, rendkívül jól mulatott a tőle vagy megrémülő, vagy őt istenként fogadó, csak és kizárólag kultúrantropólógiai szempontból érdekes törzseken, illetve a törzsek tagjainak lelkesedésén.

Egy idő múltán, amikor elunta a tapogatást, vagy elfogyott a nála lévő és nőkre cserélhető üveggyöngy (nem részletezte a kiváltó okokat), nekiállt azzal szórakozni, hogy magyarul tanította a kis néger gyerekeket. Olyanokat tanított be nekik, hogy „éljen szálasi” meg, hogy „rákosi mátyás népünk atyja”. Ennek persze az égadta világon semmi értelme nem volt, pláne azért, mert történetünk idején még nem volt minden telefonban kamera, hogy ezeket utána fel lehessen rakni a YouTube-ra. Mindenesetre jól szórakozott.

Mint Komáromy Gergő, nemzetünk ipari alpinistája. De hogy a kis néger gyerekek ott, Közép-Afrika szívében se hungaristák, se magyari kommunisták nem lettek, abban biztosak lehetünk. Ahogy abban is, hogy Bob Marley szelleme leszarja a Városligetet. Pláne a fáit.


  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

3 hozzászólás

  1. Na végre!
    Nagyon kellemes,szellemes cikket sikerült olvasnom.
    Gratulálok az írójának.

  2. Amúgy ez a család inkább a fűben volt érdekelt. Nem? 🙂
    Ahogy nézem a két átszellemült arcot,nem is szoktak át másra.

  3. Igazi gettó végtermékek, csak más-más irányból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük