Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Tegyük föl, hogy Magyarország liberális demokrácia helyett mondjuk királyság. Illiberális, vagy unortodox királyság. Tegyük föl, hogy nincs önálló földtulajdon, hanem minden föld a királyságé, senkié, azaz mindenkié. Tegyük fel, hogy az unortodox, de különben jóságos király arányosan, és kellő odafigyeléssel használatba adja a földjeit, sok kis és közepes gazdaságot teremtve ezzel.Tegyük föl, hogy a jóságos unortodox király segít az alattvalóinak az összehangolt termelés megszervezésében, a raktározásban és értékesítésben a királyságon innen és túl. Tegyük fel, hogy Osztrákiából fölkeresik a magyari királyt, hogy adja el a földjeit, a király meg csak nézne értetlenül, hogy ezt mégis hogy a pélóba képzeltétek.
Csakhogy Magyarország nem királyság! Még csak nem is illiberális demokrácia!
Andra Rupprechter osztrák földművelésügyi miniszter – nyilván állami felhatalmazással – többször is lobbizott az osztrák gazdák érdekeiért az Unióban. Herr Rupprechter úgy gondolja, hogy a Magyarország gazdag ország, csak a magyarik lusták benne, és hogy az ő országában meg sok a szegény, de dolgos Jürgen, Fritz meg Udo, akiknek joguk van megművelni a magyar földet a bamba magyarok helyett. Úgy tűnik ezt az Unijó is hasonlóképpen gondolja, mert kötelezettségszegési eljárást indított a magyarik ellen, így most Magyarország a legnagyobb gátja a tőke szabad áramlásának. Idehaza persze nem értjük ezt a szabad tőkeáramlás dolgot, mert nálunk nem divat megművelni a más ország földjét. Az olyan fura. Az olyan, mintha elvennénk valaki más csaját.
Ha erről népszavazást írnának ki, valószínű az Unijó is megrökönyödne a részvételi arány magas számán, és a 99,9%-os elutasítottságon. Még a Gyuriferi sem merne másképp kampányolni, meg a Gordi sem…
A kötelezettségszegési eljárás hírére természetesen a MagyariNemzet is ráugrott, végre alkalma nyílt újfent erőteljesen csúnyuniózni. De egy olyan lap, amelyik a sátáni Ángyán lemondása után két perccel már tudni vélte, hogy mocskosemeszpéskommunista, talán kicsit meghúzhatná magát.
Az ángyáni koncepció egyébként rettenetesen egyszerű volt. Abból indult ki, hogy méltán vagyunk büszkék jó minőségű terményeinkre, hiszen kitűnő adottságaink vannak ahhoz, hogy változatos és különlegesen jó minőségű zöldséget, gyümölcsöt, búzát, kukoricát stb. termeljünk. És persze húst is.
Szemben a nagyüzemi szarral Magyarország éppen a minőségi, ízletes termények országa.
A sátáni Ángyán még a GMO elleni védettséget is belecsempészte a magyari alkotmányba, hiszen pontosan tudta, hogy Amerika – aki épp mostanság puhítja az Unijót a szabad-kereskedelmi egyezmény megkötésével – óriási területen termel monokultúrában mindenféle mutáns kreációt. Nálunk ezzel szemben csak szemesgyümölcsből terem egy csomó olyan, amit Amerikában nem is ismernek. Például mondjuk az egrest. Ehhez képest az Unijó által most betámadott földtörvény még mindig a nagygazdaságoknak kedvez, arányuk hivatalosan 50%-os (valószínű jóval magasabb) a kis és közepes gazdaságokhoz képet. Ennek köszönhetően, bár 100 hektár földön 25 embert lehetne foglalkoztatni (persze akár többet is), a magyari föld jóval kevesebb embert tart el. Az ilyen tulajdoni állapot tulajdonképpen épp az amerikai típusú monokultúrás termelésnek kedvez, mondhatni mi szélesre tárt combokkal várjuk a szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.
Innentől meg igazából mindegy, hogy magyar expártitkár földbárók, fideszhaverok, osztrák nagygazdák, vagy ismeretlen tulajdonosi hátterű vállalatok birtokolják és művelik a földet, mindegy mit mond az Unijó, mindegy mit erőszakolnak ránk. Mert a jelenlegi helyzet tökéletesen idegen Magyarország adottságaitól és képességeitől. Miért nincs egységes földművelési koncepció? Miért nincs semmiféle büszke kiállás a magyar termények minősége és változatossága mellet?
És kiskapuk miért vannak?
Ezeket a kiskapukat talán csak egy unortodox király tudná rácsukni a törvényalkotók, meg a Frtitzek, vagy Uncle Sam kezére. Nekünk rendes törvények kellenek!
