Az elégedetlen tömegek becsatornázási műveletéről

 

 

  

Valahol valamiért valakinek az a nagyszerű ötlete támadt, hogy a társadalomban meglévő elégedetlenséget be lehet csatornázni a kormány kihívóiként szédelgő ellenzéki potentátok mögé. A társadalomban tényleg létezik elégedetlenség, de hogy az egészből miért lett mégis néptelen forradalom, arra alább higgadtan és tudományosan igyekszünk megtalálni a választ az ellenzéki elkötelezettségű honfitársaink okulására. Mert mi őket is szeretjük.

A habzó szájjakkal előadott kiscsoportos tébolyda a közelebbről sosem definiált, de hipotézisként biztos létező átlagembert erősen taszítja. Mert mindenki elégedetlen, de ez még nem ok arra, hogy őrültekkel, vagy bizonyos képességeket látványosan nélkülöző politikusokkal barátkozzunk. Önkontrollt vesztett, hisztérikus, tekintélyt nyomokban sem tartalmazó politikusok mindközönségesen ijesztőek.

Mögéjük még egy létező társadalmi elégedetlenséget sem lehetne befogni.

De nem csak kapni, hanem adni is jó, tehát a diktafonnal hadonászó Márki-Zayongokat és Hadházykat most tegyük félre egy kicsit.

Mert mi is az a valóban meglévő, mindenki által érzékelt társadalmi elégedetlenség?

Eláruljuk: egy hatalmas, megfoghatatlan, ezáltal becsatornázhatatlan massza. Valamiért mindenki elégedetlen (jó, ez a törvény alól néhány tökéletesen elhülyült japán kivételt képez, de azok leugrálnak a toronyházak tetejéről cserébe). Az ember alapvetően, kiirthatatlan jellemvonásként elégedetlen. Az ősember tüzet gyújtott, mert elégedetlen volt a nyers mamuthússal; a ókor civilizációi hatalmas területeket kezdtek el öntözni, mert elégedetlenek voltak az állandó húsevéssel; a középkor embere mindent, felfedezett, elfoglalt, kifosztott, ahol volt valami, mert elégedetlen volt az unalmas földműveléssel; az újkor embere meg létrehozott megannyi csodát, amitől mi viszonylag békésen és boldogan élhetünk. De ők se voltak soha elégedettek. Mi sem.

Mert elégedettek nem vagyunk, azok soha nem leszünk.

(Ugye láttunk mi már milliárdost is sírni. Teszem azt a veseköves macskája miatt. De ez most mindegy…)

Ha a történelemnek van menete – és tegyük félre a marxista hülyeségeket –, akkor az az örök emberi elégedetlenség. Semmi nem elég jó, semmi nem tökéletes. Amint tökéletes volna, megszűnne a létezésünk értelme. Feladnánk és meghalnánk, ahogy a Serenity című filmben is történt a tökéletes világ lakóival. (Akiknek egy kisebb hányada nem meghalt unalmában, hanem agresszív köcsöggé változott, ahogy a jóléttől felhergelt luxusbalos idiótákkal is történik a nyugati egyetemeken.)

Tagadhatatlan, hogy Magyarországon létezik társadalmi elégedetlenség. Sőt. Az emberi mivoltunkból fakadó elégedetlenség kiegészül a klasszikus magyar jellemvonásunkkal, az állandó zsörtölődéssel és panaszkodással. Nincs ebben semmi rossz, mi ilyenek vagyunk. A szerbek erőszakosak, a csehek gyávák, a románok átállnak, a németek köcsögök, mi meg panaszkodósak vagyunk. Ez van. 

De ettől nagyon nem érdemes kormánybuktatást remélni, pláne nem érdemes politikát alapozni.

A panaszkultúra becsatornázását utoljára a kommunizmusban kísérelték meg az elvtársak. Ott, ha valami szar volt (egyébként többnyire minden szar volt), akkor azt válaszolták, hogy az imperialista ármány tehet róla. Ezt odáig emelték, hogy a végén a neveletlen gyerek, a goromba feleség, az idióta főnök is az imperialista ármány következménye volt. Pláne, hogy a kommunizmus – ahogy ezek a őszigólyás forradalmár köcsögök hamisítják éppen a múltat – csupa jót akart. Jól nevelt gyereket, készséges feleséget, igazságos főnököt. Csak hát az a fránya imperialista ármány.

A ma imperialista ármánya a korrupció. Minden sokkal jobb lehetne. Sehol egy lekopott festék, sehol egy kiömlött szemetes, sehol egy szegény sorsú nyomorult – maga a tökéletes világ volna, a létezők és nem létezők legjobbika, csak hát a korrupció. Amit ugye maga az Orbánbasi vezényel a kizárólag aranykisvasuttal és magánrepülőgéppel megközelíthető felcsúti arborétum stadionjából. A korrupció miatt neveletlen a gyerek, a korrupció miatt felesel az asszony, a korrupció miatt bunkó a főnök. Meg az imperialista ármány miatt, de ilyenkor azért már lepisszegik Konok Péter. Így kellene becsatornázni a társadalmi elégedetlenséget a haladó politikusok nyitott szívcsakrája mögé. Így képzelték ezt el.

Csak sajnos a „lakosság” ennél sokkal értelmesebb…