Szeretve tisztelt haladó ellenzékünk egyik mániákusan űzött tevékenysége, amikor nem szűnnek meg abba az álomba kapaszkodni, hogy talán mégse kell választást nyerniük, majd jön valaki és jól megbuktatja az Orbánt, a Fideszt, aztán valahogy visszacsempészi a nálunk sokkal műveltebb, okosabb, felkészültebb, európaibb libnyaf értelmiséget és pártjaikat a hatalomba. Számukra különösen csodaszép nap virradt ma, hiszen az Európa Parlament megszavazta azt …

Van az úgy, hogy a CEU, a sorosozás, a röszkei kerítés, vagy egy migránsozás miatt az embernél elszakad a cérna és legnagyobb fideszes létére csalódik Orbánban. Legalábbis haladó olvasatban ezek mind amolyan mindennapos utolsó utáni dolgok, amitől recseg-ropog a NER, és a zuhanás után a két és félmillió fideszes szavazóból csak két és félmillió marad. Ugyanakkor nem árt olyanokat felmutatni a toposz …

Hogy is fogalmazott az Orbán megőrülése előtti Orbánra hasonlító Orbán, a fiatal, a csillogó tekintet, a borostás? Ők nem szeletet nyesnek ki az ellenzéki választói tortából, hanem újat sütnek, utalva ezzel arra, hogy nem a létező ellenzéki pártok szavazóira hajtanak rá, hanem a bizonytalanok közül csábítanak el annyit, ami 2018-ban biztos bejutást, 2022-ben pedig kétharmadot hoz a Monentán Mozgalomnak. Nézzünk …

A gyarmati kor hosszú és keserves évtizedében (hehe) a világot uralmuk alá hajtó hatalmasságok többek között abban látták a státusz quo fennmaradásának biztosítékát, ha a gyarmati lakosságból toborzott seregeket egy generációval elmaradottabb fegyverekkel szerelik fel. Mert az prímán megfelel a lázongó beszállítók és összeszerelő üzemek dolgozóinak féken tartására, ugyanakkor lehetetlenné teszi a náluk sokkal fejlettebb és nyugatiasabb, sőt, európaibb államokkal …