Átváltozások

Ami a MAZSIHISZ környékén történik, egy hozzám hasonló jobber trollnak fokozottan kényes téma. Valahogy úgy tűnik, a MAZSIHISZ az utóbbi napokban szeretné kimaxolni mindenki tolerancia-potméterét, hisz kb. napi rendszerességgel robban egy bomba a házuk táján. Nézzük csak sorba az egészet anélkül, hogy akár a homofóbia, akár az antiszemitizmus, akár a látens fasizmus vádjával szembe kéne nézni. (nem mintha nem szoktunk volna hozzá ezekhez a rutinvádakhoz.)

Kezdetben vala a MAZSIHISZ, aminek az alapítása is jelzi, hogy itt nem a több évszázada hazánkban élő, és a Nagybetűs Nemzet részét képező zsidóság reprezentatív képviselőiről van szó, hanem egy alapvetően gazdasági-politikai szervezetről. A MAZSIHISZT a kommunista hatalom épp azért hozta létre, hogy a keresztényekhez hasonló egyházszervezettel nem rendelkező zsidóságnak is legyen egy ilyen „fura behatárolhatatlan valamije” amivel aztán lehet izmozni Állam Bácsinak, amikor virítja a lét. A MAZSIHISZEN keresztül megnyittat, bezárat, megenged, tűr-tilt és hasonlók. Mert ugye kommunizmus, you know. Ez persze a késő-kádárkorban már főleg pénzleosztást jelentett, hisz a MAZSIHISZ bonyolította le a Magyar Állam által „zsidó célokra” szánt központi pénzek körüli ügyleteket. 

Meglepő, vagy épp nagyon nem-meglepő módon, ez a helyzet maradt érvényben a Rendszerváltozás után is, hisz – főleg ama bizonyos zelmútnyócévben nem jelentett gondot az állami elvtársaknak lepasszolni egy kis zsét a zsidóelvtársaknak (uppsz, első vádpont: pipa) hogy úgymond a zsidóság nevében eljárva offshore-kodjanak, és azt tegyenek a zsével amit akarnak. Ennek a tevékenységnek, miszerint „hogyan lopjunk sok állami pénzt tökéletes védelemben” az éllovasa volt az egykori pufajkás hard core komcsibácsi: Zoltai Gusztáv. Ahogy az Origó cikke is írja, Zoltai a MAZSIHISZ elnökeként egész kis „hűbéresi rendszert” épített magának, ami abban is megmutatkozott, hogy elég sokan a gyakorló zsidó vallási közösség képviselői közül egyszerűen besokalltak. Nem kevéssé ennek köszönhető az EMIH léte, amit a balos zsidók által „Fideszes bábúnak” kikiáltott Köves Slomó vezet. Szóval a zsidó közösség már rég megosztott lett (most ne is beszéljünk a magyarországi haszidokról, akik totál külön utakon járnak.)

Tehát ez a része tényleg belügye a zsidóságnak, amibe nem is illendő beleszólni, meg bármit is mond az ember, öt percen belül derül ki, hogy valójában nem is úgy van. A zsidók az Úr kifürkészhetetlen útjain biztos saját GPS-szel közlekednek, hisz identitásuk rejtelmeit is nehéz kibogozni egy külső szemlélőnek. Visszatérve azonban a történethez, úgy tűnik Zoltai hűbéresi rendszerét, és kicsiben eléggé a zelmútnyócév panamáira emlékeztető üzelmeit maguk a zsidók elégelhették meg leginkább. Jött is Heisler András, aki meglehetősen simulékony modorban próbálta a MAZSIHISZ szanheddinjét rávenni arra, hogy a pénzezés és mutyizás helyett legyenek kedvesek inkább a zsidó közösség ügyeivel foglalkozni, ha már ilyen szépen összejöttek. Zoltai, és emberei azonban valószínűleg a pénzezésben erősen érdekeltnek lévén, elkezdték keményen fúrni Heislert és csapatát, akik akármennyire is tegeződnek Kálmán Olgival, és tűnnek jelenleg a „fideszalázó rosszfiúknak”, valójában sokkal jobb fejek, mint Zoltaiék.  Az első támadás elég aljas volt, amikor a MAZSIHISZ és a Magyar Iszlám Közösség együtt lementek Csenyétére ruhát osztani, mely egy, az új időket jelző szimbolikus tettnek volt szánva, de amit sajtótámogatással sikerült meghekkelni úgy, hogy „csenyétei botrányként” vonulhasson be az egész a történelembe. 

Heislerék láthatóan vissza is vettek, de a tisztújításon újult erővel igyekeztek további kulcspozíciókat szerezni a MAZSIHISZ vezetőségében. Nos, ez nem jött össze. Zoltai hozta a maga embereit: Kunos Pétert, akit nem kell bemutatni, és az eleddig ismeretlen Schwartzoff Dávidot, akiről viszont a szaftos részleteket épp a MAZSIHISZ belső ellenzékéhez közelálló Tudózsidó.com hozta le, miszerint transzvesztita előadóművésztől a katolikus kántorságig mindennel próbálkozott már a szöszi Jabba de Hut. Zoltai  – miután emberei által bebiztosította a „rendes ügymenetet” – szépen vissza is vonult, az egész hóbelbanc meg láthatóan Heisler nyakába szakadt, aki egyszerre ég, mint a rongy a „szoborbalhé” miatt, a MAZSIHISZ régi korrupt ügyei miatt, meg a travi-dagi ügyvezető miatt.

„Ügyes, nagyon ügyes…” mondja a rabbi a viccben. 

Nade, hogy miért is nem „belügy” ez, amit majd a zsidó közösség tagjai maguk közt lerendeznek, az onnantól jön elő, amikor a minap mit lát az ember egyszerű fia? Hogy ez a dörzsölt, és már a zsidók által is sima keresztapának tekintett Zoltai ki mellett csücsül önelégülten? Bizony, Lázár Jani mellett. Amellett a Lázár Jani mellett, akinek eddig üstökösként felfelé ívelő karrierjébe az első lövéseket épp ő maga adta, amikor a választások előtt és közvetlenül azt követően meghekkelte a kormányzati Holokauszt-év eseményeit, és kirobbantotta a hisztit a szabadság téri giccs ellen. 

Most tegyük fel a kérdést magunknak, de nagyon őszintén: MI A HALÁLT KERES LÉZER JANI MELLETT ZOLTAI GUSZTÁV????????? És most ne érdekeljen minket tényleg az, hogy „majd mit fognak mondani”, hogy a zoltaizás antiszemitizmus meg hasonlók. Ha egyszer van egy ember, aki valójában a pufajkás-karhatalmi múlttól indulva a gyurcsányizmus fémjelezte mutyizások kulcsfigurájává magát kinővevégül 79 évesen már épp eltűnne a Bahamákra, és elkezdődhetne valamiféle rendszerváltás-szerűség a zsidóság soraiban, akkor fogja magát, és beül a kormány második legerősebb embere mellé „tanácsot osztani”.

Kíváncsi lennék, hogy ez mi lesz, ha főleg olyan kérdésekben konfrontálódik a kormány épp, amiket saját maga robbantott ki. Valószínűleg a „megmondom hogy csináljátok ki a Heisleréket” típusú okosságokat fogja ez jelenteni, hisz ennél többet a zsidóságról nem nagyon tud az öreg, ami tanácsokat a kormány, ha megfogad, tulajdonképpen tovább fogja odázni azokat a változásokat, melyek égetőek lennének a zsidóság számára,és egyszerűen átveszi annak az Állam Bácsinak a szerepét, aki immár majd’ 60 éve erőből alkudozik egy maga által létrehozott szervezettel. Nem beszélve arról, hogy saját magából csinál hülyét, hisz a „kavarom a kakit, és nem kavarom tovább, ha azt csinál
játok, amit én mondok” taktikát már ismerjük régen, volt hozzá elég idő hozzászokni az elmúlt 40-60-70-100 évben.

Kérdem én: ez most jó? Mert szerintem nem.