Amikor nem méhecskékkel magyarázza valaki a kormányzás lényegét

 

 

  

GFG interjút adott a Magyar Narancsnak, és a Szily azóta is döbbenten ül a földön. Olyan ábrázattal, mint mikor a kisgyerek véletlenül rányitott apura és anyura, és elkerekedett szemmel állapítja meg, hogy azok mégsem a méhecskés narratíva alapján csinálják a kistestvérkét neki.

A megdöbbenéssel olvasott interjúban, a Habonyárpi lezsenizésen kívül (ez a része valóban megdöbbentő), GFG bevezette a nagyérdeműt a kormányzás rejtelmeibe. Elmeséli például, hogy a “polgári Magyarország” az nem egy megvalósult, hovatovább tökéletes társadalmi berendezkedés vagy állapot volt, mint a cuclizmus’, hanem pusztán kormányzati hívószó, amire a politikai cselekvést és a politikai kommunikációt felfűzték. Nahát. És nem a Mikulás hozza a csokit, hogy én is mondjak még valami elképesztő cinizmust…

A másik szövegrészlet, amitől Laci nyeldekelni kezdett, az a kormányfő mögötti tanácsadókról szólt, amit GFG “láthatatlan udvarnak” nevez. Ismét nahát. Ezek szerint a kormánytagokon túl vannak tanácsadói is esetleg egy kormányfőnek? A hivatalos végrehajtó hatalomba szervezetileg nem tartozó think tankok befolyással lehetnek a kormányzásra?

Esetleg a Századvég név mond valamit?