Amikor az évtized hülyéje ad interjút a nap hülyéjének – Fukuyama vs. Index

 

 

  

Nagy fába vágta a fejszéjét az Index újságírója, amikor a Nemzetközi Lengyellászló Iskolától megszokott felhozatalhoz képest is kimagaslóan sokat tévedő, de rendre az univerzum legnagyszerűbb gondolkodójaként lefestett Fukuyama professzort, a CEU-s Zepter-előadások állócsillagát hívta beszélgetni. Úgy kellett csinálnia, mintha olvasott volna már valaha könyvet. Nem sikerült, de Fukuyama professzor ebből – szerencsére – semmit nem vett észre.

Leo Straussnak a következő mondatot tulajdonítja a sokat, hosszan, de rendkívül feleslegesen kérdező indexes csávóka, aki tulajdonképpen arra volt csak kíváncsi, hogy miért ekkora geci az Orbán. (A békaperspektíva békaperspektíva marad.) Meg arra is, hátha a Fukuyama tud valami biztatót mondani, ami szembemegy a közvélemény-kutatási adatokkal. De ő ennél okosabbnak akart tűnni, van ilyen, más is jött már zavarba ázsiai emberek társaságában…

„Ön annak idején a neokonzervatív irányzat egyik képviselőjeként indul. Az egyik, ha nem legbefolyásosabb neokon gondolkodó, Leo Strauss írt valami olyasmit a nácik vonzásába került filozófus, Heidegger kapcsán, hogy nem spórolhatjuk meg, hogy a liberális demokrácia legádázabb ellenségeinek érveinek mérlegelését. De mit lehet tanulni az illiberális demokráciáktól?”

Na, ennyi erővel a farmergyártóval is nyugodtan össze lehetett volna keverni. Mivelhogy:

1, Strauss soha nem volt a neokonok semmilyen képviselője. Le se szarta ezeket a huszadrangú, politikai pártok holdudvarában filozofálgató senkiket.

2, Valóban Heidegger kapcsán írt a kihívásokról, de annak köze nem volt se a nácizmushoz, se a liberális demokráciához. A szellemi kihívásokhoz – amivel az indexes gyerek is küszködik egy másik, alacsonyabb ligában – annál inkább.

3, A liberális demokráciát, mint az összes jelentős gondolkodó, ő is magasról leszarta. Az a publicisták és a harmadvonalas politológusok vissza-visszatérő mániája.

4, Ahogy a demokratákat, úgy demokrácia ellenségeit is leszarta, nemhogy vitatkozni akart volna velük.

5, Heideggerrel, mint a relativizmus képviselőjével szeretett nagyokat vitatkozni. Mert ő, az interjú két résztvevőjével szemben, tudta mit jelent.

Legközelebb a kisebb mellényekből gombolj fel egyet!