Adjátok vissza az oszlopaimat!

 

 

  

„Urak, akik a világ dolgait igazítjátok: adjátok vissza a hegyeimet! Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok, melyekkel az embermilliók sorsát rendezni kívánjátok. Nem érdekelnek az embermilliók sem. Egy érdekel csupán: adjátok vissza az hegyeimet!” (Wass Albert)

Bele is kezdtek a könnyen felejtők és az ellenség ellenségeinek új barátai az oszlophisztibe. Tartunk attól, lassan átmegy a libnyaf annyira idegesítőbe, hogy utána személyesen mi akarjuk majd kidönteni mindet a fenébe pár napon belül. Amikor a babafronton sikertelenül kirobbantott kulturkampfot megunva kell valami materiális, kézzel fogható dolog, amit el akar pusztítani a hatalom, amihez oda tudják kötözni magukat a netes tüntikről megmaradt egérzsinórral. Mert ez következik, lehet élőláncozni, oszlophoz kötöződni, hisztizni és tüntetni, és siratni mindent és mindenkit, de legfőképpen a fékeket és ellensúlyokat, melyek sosem fékeznek és ellensúlyoznak annyit, hogy ők legyenek hatalmon szavazó nélkül…

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Nehéz velük közös nevezőn lenni, de most mégis ennek van fennforgása.[/title]

Fura év ez a 2016, mert ez a sztori mindenhogy gáz. Azért kinyesni Budapest városképéből a Várossal egyidős, jellegzetes hirdető oszlopokat, mert azok Simicska tulajdonát képezik, akivel meg éppen ki kell baszni? Iszonyú pitiáner dolog.

Mert a „ciszhetero, jobber közbeszédben” ezek az oszlopok ma Simicska oszlopai. Minden bizonnyal árasztják magukból az egységbomlasztó üzenetet, amitől lekonyul a gyoda és egy képviselő híján nem lesz tőle kétharmad. Azokról a plakátokról rajta, azokról beszélek. A Katona József meg az Opera felforgató bemutatóit hirdető plakátokról. Az ingyenes Akelára csábító csíkpapírokról.  A hétvégi leárazásra és gombostűkiállításra invitáló matricákról. Jujj. El kell hát tüntetni őket.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Ugyanakkor a Pesti Srácokhoz tartozó troll-kontingens tagjaként azonban halkan megjegyeznénk: ezek a vashengerek már a fortepan fotókon is szerepeltek. Ott guggoltak mögöttük az 56-os – névadó – srácok. Ezek a „vashengerek” fogták fel az oroszok golyóit…[/title]

Most meg, 100 év után, egy elpofátlanodott oligarcha miatt kiszedik. A Birodalom visszavág: Palpatine Dokku-grófja kiadta a parancsot és lekaszabolják az oszlopokat. Azért azt kellene érezni, hogy a bosszúnak van az a formája, ami inkább alantas, kisszerű és szánalmas, semmi rambókettős heroizmus nincs benne.

Miként Wass Albert „hegyei” viszonyítási pontok, nekünk ezek az öntött vas hengerek a Körúton azok. Nincs ok, pláne nem egy konzervatív városvezetés részéről arra, hogy egy tollvonással ledózeroljon valami olyan jellegzetes és értékes elemet, ami túlélt két világháborút, 40 év kommunizmust és 20 év demszkygábort.

Igen, ez egy ilyen „pesti” dolog – kehet köpni -, és Budapest mindig amolyan „bűnös város” volt, aminek nincs múltja olyan, mint Wass mitikus hegyeinek. Csak ilyen oszlopizéi vannak. Meg voltak kávéházai, amik már nincsenek, fiákeréi, melyek szintén eltűntek, de melyeket ezek a hengerek mind láttak, ahogy látták az egész város felépülését.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Történelmi, városképi relikviák. Értéket képviselnek, múltat hordoznak. Fontosak.[/title]

Az embereket persze ma már nem izgatják a hirdetőoszlopok, és be kell vallani, minket sem izgattak addig, amíg nem lettek a Simicska – Orbán háború ártatlan áldozatai. Mert sose gondoltuk volna, hogy kitépik őket, hisz azok természetes elemei a városképnek.

Gondoljunk azért bele ennek a dolognak az önmagába forduló tragédiájába: ott áll az a sok oszlop 100 éven át. Eleinte magáncégeké voltak, olyanoké, mint a Tenzer-féle hirdető cég. Újságok is állították őket, több például a Tolnay Világlapja kiadójáé volt. A most elbontott hirdetőoszlopok elődeit, sőt sok esetben magukat ezeket a hengereket konkrétan 1909 körül kezdték felállítani a Főváros által létrehozott Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalata égisze alatt. Aztán ezt a céget államosították 1949-ben a komcsik és jött létre az Állami Hirdető Vállalat, ami 1956 után lett MAHÍR. Ezt a céget szerezte meg 1994-ben végül Simicska, akkor még Fidesz-közeli cége. Volt is ezért hisztéria épp elég később.

Kb. 10 éve még a HVG is lehozott egy leleplező összefonódós, spontán privatizációzós, oknyomozó cikket azt bizonyítandó, hogy milyen korrupt ez a Simicska. Aki akkor még ősellenség volt, Fidesz-bérenc, oligarcha ésatöbbi. Ja. Az volt. Ma meg ugyanabban a HVG-ben nézzük, ahogy Magyar György „sztárügyvéd” kardoskodik Simicska oldalán, és kb. az egész oszlop ügyet valami szabadságharccá fogja duzzasztani, ha rajta múlik. Magyar György „Heti Hetes” sztárügyvéd, Kálmán Olga kedvenc riportalanya Simicskát védi az „oszlopháborúban”. Gusztustalan? Az. Kell egy hét, hogy Orbánnak drukkoljunk? Nem, már most látszik, hogy a Simicska-koalíciónál undorítóbb társaság tényleg nincs. Pipa.

Csak – visszatérve Wass Alberthez – „Bevallom őszintén: nem érdekel sem a politikátok, sem a világnézeti kérdéseitek, sem nagyszabású elgondolásaitok.” Adjátok vissza az oszlopaimat! Wass Albert vágyához terület-revízió meg hasonlók kellenének. Az ő hegyei nehezen pótolhatóak egy tollvonással. Ezek az oszlopok viszont igen.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Egy tollvonással visszahelyezhetőek, ahogy pont egy tollvonás kellett ahhoz, hogy 100 év után egy nap alatt ledöntsék őket.[/title]

Persze tudjuk, ez itt Magyarország, ahol megint az lesz, hogy ez a második, immár nagyvonalú és gáláns tollvonás már holnap lehetetlenné fog válni, hisz Magyar Györgytől az MNO „valódikonzervjein” át az RTL híradóig ettől fog harsogni az ellenzéki sajtó „ad nauseam”.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””]Simicska állít, Orbán bont, a törvényszék ítélkezik, megint bont, újraépít, bíróság megint, stb stb stb.[/title]

És az oszlopokra meg holnapután mindenki nagy ívben szarik. A kormánypártiak igazolni akarják magukat, Simiék meg majd hivatkoznak az Egyetemes Univerzális Igazságra is, hogy az övék maradjon az értékes felület. De most nem ez a kérdés, hanem az, hogy ezek az oszlopok a modern Budapesttel kb. egyidősek. Hogy 100 éve állnak ott. Hogy a Városunk tanúi. Hogy ott álltak, amikor a Város rommá volt bombázva. Hogy mögéjük bújtak a pesti srácok.

Mert már rég nem az oszlopokról lesz szó holnaptól, hanem arról, hogy Simicska, meg Orbán, meg Magyar György, meg törvényszék.

Emberek! Térjetek észhez, és adjátok vissza az oszlopaimat!