Az önlejáratásban világszínvonalú honi baloldalunk nem véletlenül termelte ki magából ezeket a kis csoportocskákat, akik tegnap boldogan tüntettek a Lérjani ellen, és egyúttal beemelték a köztudatba a közös megegyezéses mártír alaptípusát. Nem véletlenül, mert a politikai osztályuk jelen állás szerint nemhogy egy váltópártot, de még egy komolyan vehető alternatívát sem igen képes felmutatni a kötcsei centrum ellenében, így maradtak a szoborkéselő talpasok és a hülyébbnél hülyébb performance-oket bemutató norvégalaposok.
Múlt héten is érezhető volt, hogy a szakmai szolidaritásos tüntit megpróbálják jól tovagondolni, és ráfejteni még pár réteget a felgyülemlett sértődésekből. Ebből hozták össze tegnap egy kisebb durci-csomagot a Kossuth tér egy természetes fénnyel pazarul bevilágított részén (külön gratulálok érte) a Ki a fasz ez a Lázár János? – munkacímre hallgató ankétot.
Az ankét kifejezést nem véletlenül használom, mert ez valóban csak egy nyilvános értekezlet volt, ahol a következő Egymillióan a sajtszabadságért mozgalom tagjai összegyűltek focizni egyet Jani virtuálisan levágott fejével, meghallgatni egymás bölcs mondanivalóját, valamint letesztelni, hogy ki képes beszélni nagy tömeg előtt, és ki az, akinek inkább a magányos sírdogálás áll jobban a valahányadikköztársaság elromlott fékei és ellensúlyai előtt. Utóbbi csoportot egyszemélyben a NANE vezetője maxolta ki.
Kreténkommandó, de hát kutyát is kell sétáltatni, ezért csak megnéztem őket.
Szóval az aktuális hörgés apropója, a sajtószabadság sokadik eltemetése mellett, a Norvég Alap pénzei körüli kardozás, és a reklámadó volt. A reklámadóról már megírtam a Toronyház hivatalos álláspontját, most nézzük meg mi a helyzet a skandinávok dollárjával.
A Norvég Alap pályázati pénzeit – a kormány álláspontja szerint – egy jól körülírható csoport magnetizálta a saját zsebeinek irányába. Erről ez a lista engem kevéssé győzött meg, persze nem néztem végig az összes nyertes dokumentációt, de van itt minden. Ugyanakkor abban is lehet valami, hogy a tüntetéseken rendszeresen hoppmesterkedő Krétakörös ecsetfej, vagy az Átlátszó rendesen szakított. Ha valaki vizsgálódni akar, akkor transzparencia, miegymás, ne sajtóturnézzanak és tüntizzenek, hanem tárják szélesre azokat az ajtókat az Ökotárs Alapítványnál, és kínálják kávéval a Kehi munkatársait.
Ellenkező esetben még a végén Lézerjanival fogunk egyetérteni.
Természetesen a tüntetés résztvevői a civil társadalom elleni támadásnak tartják ezt a vizsgálatot, meg annak, hogy ebben a diktatúrában a nekik fontos társadalmi rétegeket (nők, melegek, pékek, koncsita virslik) el akarják nyomni, le akarják őket kerényizálni. És ők az utolsó végvár az orbáni rémuralom ellen. Hát, ja, nem is szerénységgel vádolja őket a kormány… Már csak az hiányzott, hogy egy cuki kis papírmasé R2D2-ből előpattanjon egy kékre festett HaHás, és előadja: „Norvég Alap, te vagy a civil társadalom utolsó reménysége!”.
Valahol pedig, ha nem is korrekt, de megszokott rendszer, hogy a politikában erősen nyomuló „civil” szervezetek is megérzik a politikai váltógazdaságot. Ha a sajátjaik vannak, akkor pittyeg az értesítő, ha az ellenfél, akkor lehet menni poharat szedni az Instantba. És mivel politikai civilek, ezért kicsit visszás, hogy az ellenfél kormányzása alatt Adj pénzt, te geci! tüntetéseket tartanak. Ez egy ilyen versenyszám.
Mert lehet olyan hobbit is találni, amihez nem kell állami finanszírozás…