Ábrándozások a járvány utáni új világrendről

 

 

  

Az elképesztő mennyiségben érkező beszámolók, intelmek és tudósítások mellett, szinte észrevehetetlenül – lappangva, hogy stílszerűek legyünk –, egy új publicisztikai műfaj is megjelent, amit talán a hogyan fog kinézni az életünk a járvány után címmel lehetne összegezni. A fogalmazások mindegyike új világrendről, megváltozott mindennapokról szól, közös jellemzőjük, hogy többet árul el az írójuk ideológiai becsípődéseiről és általános szellemi állapotáról, mint a tényleges jövőről.

Mert ismerve magunkat, vagyis az emberiséget, a világ semmiben nem fog megváltozni; az új világ megkapóan emlékeztetni fog a régire. Ugyanazokat a jó és rossz szokásainkat engedjük majd kibontakozni a járvány – és a járvánnyal párhuzamosan haladó önmegtartóztatás és pánik – lecsengése után, amikre előtte berendeztük az életünket. Utazni fogunk, felesleges dolgokra fogunk költeni, lehetőleg az olcsó, globális termelési láncban készült holmikra, nem fogunk kezet mosni állandóan és úgy általában véve fogjuk ismét sugárban leszarni életmódunk összes kockázatát.

Ennek tudatában írjuk, hogy azért mégis volnának megfontolandó tapasztalatai a helyzetnek, mert úgyse fogjuk megfontolni…

1. Kiderült, egész jól elpötyög, eldöcög az ország profi színjátszás nélkül is. Elég lesz nekünk az amatőr színjátszás amatőr csapatokkal. A különbözetet pedig adjuk oda az oktatásegészségügyre!
2. Miután a haladó média felfedte, hogy azért van ilyen kevés koronavírusos beteg, mert kevés tesztet végeztek, mindenki megérthette, hogy eddig is feleslegesen olvasta őket. Egyszerűen, amilyen rosszindulatúak, pont annyira retardáltak is. Arról nem is szólva, hogy miniszteri szintű sajtótájékoztatón kellett őket felvilágosítani, hogy nem csak a mostanában divatos gélekkel való nyammogás, hanem bizony a szappanos kézmosás is kézfertőtlenítésnek számít. Ezt ők nem tudták. És ugyanők képzelik ugye okosabbnak magukat, mint a reggeltől estig járványügyi szakértőkkel adatokat és folyamatokat elemző operatív törzs… 
3. Elmaradnak a szinte kizárólag LMBTQRSTV tematikájú filmek és sorozatok forgatásai és bemutatói, amiért nem győzünk elég hálásak lenni a koronavírus körül kialakult nemzetközi pániknak. Érdemes volna a karantén heteinek filmfogyasztási szokásaiból okulni, és a járvány elmúltával sem leforgatni ezeket a szarokat, mert a szubkultúra legelvetemültebb tagjain kívül a kutya nem kíváncsi a New York-i transzvesztiták életére.
4. Be kell valljuk, a káröröm sokat segít a karantén unalmas mindennapjain. Az utazásmániás, multis, gecijól kereső, de mégis állandóan panaszkodó, nyafogó, Magyarországot alapesetben mindennek lehordó, pofoznivalóan pimasz és öntelt réteg most megdöglik otthon az unalomtól, és ettől mi boldogok vagyunk. Normális ember eddig sem utazott el kényszeresen, egy kibaszott felesleges szelfiért minden hétvégén valahova, és az ideérkező buli- és szelfituristákat is gyűlöljük, érdemes volna ennek az undorító embertípusnak a képviselőit a járvány után is karanténban tartani.
5. Az ok-okozati logikai lánc megjelenése a magyar politikában egy remek fejlemény. És végre annyira közel volt az ok és az okozat, hogy a leghülyébbek sem tudták letagadni a közösségi média többi kreténje előtt, hogy ezt akarták, megkapták. Igen, az iskolabezárásokról van szól. Pénteken akarták, szombaton megkapták, hétfőn otthon maradtak a gyerekkel. Ez így megy nagyobb időtávlatokban is, cukorbogyókáim!