A trianoni emlékmű olyan, mint a magyarok. Nem szabadna léteznie!

 

 

  

A múlt heti méltóságteljes megemlékezés kapcsán nézzünk néhány úttörő gondolatot azok részéről, akik mégse tudtak olyan méltóságteljesen megemlékezni és/vagy idegesíti őket, hogy még mindig ez a téma közéletünkben.

Balliberális ellenérvek Trianon 100 évfordulója kapcsán:

• Minek mentek oda?

Nem kellett volna hadat üzenni (a németeket és főleg osztrákokat most ne keverjük ide, mert ők sokkal fejlettebb, műveltebb népek nálunk), vagy, ha már mégis egyedül a ⁸magyarok tiltakoztak ez ellen, akkor jobban kellett volna tiltakozni. Esetleg győzni kellett volna. Vagy minek magyarként lakni a jelenlegi Magyarország határain kívül? Ezt az érvrendszert egyébként szigorúan tilos hasonlóan használni valóban ártatlanul elnyomott szerencsétlenekkel szemben (pl nők), mert akkor az áldozathibáztatás lenne, de így nem az.

• Sokaknak ez inkább egy kiváló lehetőség volt!

Barbarii de tirani! Hányszor énekeltük ezt, pezsgőspoharunkat összekoccintva a román delegációval december elsején! A magyarok 1000 évig mindenkit elnyomtak, valamint a legtöbb, amúgy teljesen létező és általunk vallásosan körbetáncolt kis népet 1000 éves álomra kényszerítették, amelyből csak cseh meg osztrák szobatudósok szenderítették fel őket a XIX. század közepén. Jómagam felmenőim révén érző tót, román, dolsinyák, meg legújabban sváb is vagyok kicsit, szóval kikérem magamnak a magyarok egyoldalú siralmait. Nekem is jogom van a saját államomhoz. Kesztölcön! Rengeteg, addig elnyomott és deklasszálódott népelemnek volt lehetősége egyről a kettőre jutni. Végre romániai postamesterek, csehszlovákiai bakterek lehettek a magyar zsellérekből, ez pedig a társadalmi felemelkedés egyik gyönyörű példája, amire a csodálatos kisantant népek már akkor is képesek voltak, a szar magyarok pedig még most se azok. Csak annyit mondunk: Mészáros Lőrinc!

• Trianon után minden kicsit igazságosabb lett

Végre kaphattak államot az olyan, addig megvetett, el nem ismert, de valójában nagyonis csodálatos népek, akiknek addig nem is volt. Például a román meg a szerb. Na, jó, azoknak addig is volt, de végre olyan, addig csak papíron létező, de valójában nagyonis létező, és létüket a mai napig léttel bizonyító csodálatos kis progresszív államok jöhettek létre a nagy ósdi helyén, mint a jugoszláv vagy a csehszlovák! Ráadásul ezek az elavult királysággal szemben köztársaságok voltak, tehát kötelességünk őket progresszív baloldaliként egy picit jobban szeretni, mint a magyarokat. Jó, a jugoszláv mégse volt köztársaság, de azokat mégis picit jobban szeretjük, mert elképesztően páratlan módon tudnak bulizni meg vízilabdázni. Már az athéni döntőben is inkább nekik szurkoltunk, mert nagyon vezettek, és csak a végére váltunk inkább kicsit mégis magyarrá. Alapvetően nemes gondolatnak tartom a királyok megölését, de amikor az ő szegény királyukat ölték meg, akkor együtt sírtam velük, mert azt a királyoknál sokkal rosszabb Horthy Miklós tehette!

• Még így is jobban jártunk

Végre megszabadultunk az olyan kolonc területektől, mint Cluj-Napoca, Kosice vagy Trnava, melyek a magyar balliberális kánonban mindigis az elmaradottságot és a keleti barbárságot jelentették. Kivétel ez alól, amikor döbbenetes, dübörgő fejlődésükben mégis megelőzik Orbán rémmagyarországát, illetve amikor felszopó cikket írunk róluk a 444-en, hogy csodálatos kávéházaikban délelőtt is be lehet baszni, valamint a taxis hajlandó hozzánk szólni angolul.

• Minek mégis magyarkodni?

Haladjuk már meg ezeket a buta nemzeti zagyvaságokat. Az én identitásom már egymillió éve kelet-közép-európai kozmopolita, tehát minden is vagyok, és egy reptéri tranzitváróban érzem igazán otthon magam. Gyerekkorom óta folyékonyan beszélem a csehszlovák szerbhorvátot, megértetem magam románul, és a legeslegjobb barátom egy bécsi dolisnyák drag-queen, szóval alapvetően a magyarokat nem szeretem egyedül erről, nem szégyellek egy évtizede blogolni a 444-en és az azonnali.hu-n.

• Vannak ennél nagyobb traumák is

Az amerikai feketék elnyomása vagy a nők ellen elkövetett strukturális férfierőszak olyan dolgok, melyek sokkal nagyobb mértékben traumatizálhatnák már végre a köcsög magyar közvéleményt, ha a magyarok végre nem lennének ennyire rasszisták és hímsoviniszták.

• Végső konklúzióként csupán egy bűnös van!

A köcsög magyar nép, illetve szűkebben véve annak is a legrosszabb, legundorítóbb szelete, a még köcsögebb Fidesz.