A továbbjutásról

 

 

  

Mint az közismert, a doktor Miniszterelnök Úr szíve ügyének tekintett magyar labdarúgás páratlan bravúrt hajtott végre a héten, hiszen négy, nemzetközi kupában érdekelt csapatunkból összesen öt jutott tovább (bizony, még a DAC is! 😉 ), a válogatott pedig sosem látott bravúrsorozattal a háta mögött, magabiztosan vezeti selejtezőcsoportját a féltávnál. 

Mi, rendes magyar- és futballszerető emberek ennek természetesen hihetetlenül örülünk, hiszen mi lehetne édesebb öröm egy jó kis Fradi/Videoton főtáblánál, főleg, ha belekalkuláljuk az ezek lehetetlenségéről értekező, előre megírt hávégés szakértői cikkek sokaságának kényszerű lomtárba helyezését. Akkor se lennénk majd a 444 helyében, ha a következő EB-n a körúton hömpölygő tömeg ezúttal nem valami kivetítő elöl érkezve ünnepli majd fiesztával a győzelmet, hanem egyenesen a százmilliárdos csodastadionból, amelynek árát ők már többszörösen elköltötték más, sokkal égetőbb problémák azonnali kezelésére.

Legalábbis elméletben…

Három éve persze pofátlanul átálltak, már a lehető legkorábbi pillanatban, de vajon jövőre is fennáll majd ez az opció? Engedi, sőt parancsolja majd ezt a külföldről érkező tulajdonosi telefon? Izgalmas kérdések ezek, melyekre úriemberként természetesen biztos lévén sosem fogadnánk.

Még ezeknél is biztosabb azonban, hogy az ellenzék mennyire nem becsüli doktor Miniszterelnök Úr nagyvonalúságát.

Ő az a vezető, aki tényleg mindenkire gondol, mindenkivel jót tesz. Minket, normális magyarokat minőségi futballal ajándékoz meg. Az örökké elégedetlen, bendősoviniszta, prolihergelő ellenzéket pedig sosem látott lehetőséghez juttathatja. Képzeljük csak el, micsoda perspektívák lesznek itt! Járt már a kedves olvasók közül bárki ballib véleményformálók oldalain? Még az MB-1 kiesőinek sosem játszó cseréit is betéve tudják, és fizetésüket régesrég nemesebb célokra fordították már a nagy társadalomjobbító eszméik szolgálatában.

Bele se merünk gondolni, hogy állandó főtáblás helyekkel és a jelenleginél sokkal minőségibb (egyúttal költségesebb, mivel amibe érdemes, abba önteni is kell a pénzt) futballal milyen távlatok nyílnak majd meg előttük.

Kormányon szerencsére sosem lesznek már, de, ha minden így halad, akkor a jövőben sokkal több mások pénzéből fogyhatnak majd ki.

Elméletben persze… 😉

Itt ráadásul már nem arról van szó, hogy minden évben egy kicsit nagyobb tudományos, szív alakú kúróágyat vehetnek majd az Akadémiájukra, hanem arról, hogy olyan alapjövedelmet és egészségügyet tervezhetnek, amilyenre Bruneiben meg Dubaiban sem látunk példát.

Ha ehhez hozzávesszük a ballibek másik kedvenc kiadásfaktorát, a honvédelmet, akkor pedig tényleg elképzelhetetlen kánaán köszönt be a Klubrádió délutáni kibeszélős műsorainak témafelelőseinél. Ugye, milyen szerencse, hogy két dolgot nem akartak sose? Edzett magyarokat és edzett magyarokat magyar egyenruhában.

Hát, ami itt szerencse, az sajnos a választásoknál meg nem az, mert a választók többsége pont másképp gondolja.

Marad hát a meddő ajvékolás a hatalmas pénzek felett, meg ezen pénzek elméleti szinten történt jobb célra fordítása. Persze azért ne gondoljunk ezekről se sokat. A pénz ugyanis sosem lehet annyi, hogy ne kúrják el és ne menjenek rendszerszinten csődbe. Ne feledjük, ezek mégiscsak kommunisták! Simán csődbe kormányoznak rövid idő alatt bármilyen országot.

Egyébként arra esetleg gondoltak már, hogy kedvenc érvelésüket időnként önmagukra is alkalmazzák? Például elég nehéz megmagyarázni, miért költünk ennyi közpénzt az ellenzékre.

Már 9 év eltelt, és még semmi eredmény.

Politizálgassanak amatőr alapon, munka után, szívből! 20 évig ne is élhessen meg senki Magyarországon abból, hogy ellenzékieskedik. Aztán, majd ha kiveszett a mérgezett generáció, akkor alulról építkezve kiemelhetik a tehetségeiket, és próbálkozhatnak újra, de addig ne is induljanak sehol! Székházaikból csináljunk szép kórházakat, rendelőintézeteket, vagy hintsük be a helyüket sóval, hisz már annyi pénzük sincsen, hogy fenntartsák őket. Keressenek csak maguknak gazdag külföldi szponzort, befektetőt, aki majd kifizeti nekik. Esetleg tartsák el őket a híveik, ha valami izgalmas, tudományos áttörést sejtető, ámde rendkívül költséges akadémiai kutatásra kellene hirtelen egy kisebb összeget összeszedniük a közös kis zsebünkből.

Ilyenkor vajon miért nem kerül elő az oly sokszor hangoztatott saját érvelésük?