Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
“Hogyha valaki a magyar kormányt netán bírálja, az egyáltalán nem hazaáruló és nemzetvesztő. Következésképpen teljesen természetes egy demokratikus közvélemény szemszögéből nézve, hogy valaki adott esetben a szóban forgó kormány megdöntésére törekszik, akár nemzetközi segédlettel.”
Ezt sikerült nyilatkoznia Bajszos Magyar Lajosnak a minap mindenki kedvenc atévéjének. Bajszos Magyar Lajos tehát jogosnak tartja a Rákosi Mátyás-féle tankos, szovjetes közbeavatkozást is 1956-ban. De hogy a libnyafnak is fájjon e kijelentés, ilyen akkor a Szálasi is. Ilyen jogos közbeavatkozó nyugati demokrata. Bajszos Magyar Lajos szerint, ha valakinek más a véleménye, de az nem kellően érvényesül idehaza, akkor el lehet menni külföldre munícióért. Már akkor inkább atomért is küldhette volna a Gordit Ámerikába, mert akkor egy csapásra el lehetne intézni a szar magyarokat, aztán majd a Gordi benépesíti az ő magjával a magyari pusztát okosabb emberekkel.
Manapság különösen nagy figyelmet kapnak ezek a jóakaró közbeavatkozók. Nem is értem a világpolgárság felháborodását, amikor vitatják a magyari kormány nemtetszését, amiért egy másik állam (Norvégia) alapítványi pénzek (Norvég Alap) segítségével akarja tematizálni egy másik állam (Magyarország) közbeszédét (ettől még Lézerjaniról megvan a véleményünk…). Ugyan hogyan is nézne ki, ha Magyarország egy vélt Magyar Nemzeti Orbánviktor Alapból finanszírozna olyan romániai közmédiumokat, amelyek mondjuk Románia kisebbségpolitikáját, vagy Szlovákia történelmét firtatják. Vagy az osztrák szakállas nők tehetségét. Vagy Norvégia nagyszerű toleranciáját, miközben egyesek faji alapon gyilkolásznak arrafelé. De mindegy, mert a tőlünk nyugatabbra esőknek mindenben igaza van, és sokkal jobban tudják. Igaz, hogy korábban a tőlünk keletebbre esőknek volt mindenben igaza. Erről persze az exemeszpés Bajszos Magyar Lajos is tud, mármint arról, hogy itthon senkinek nem lehet soha igaza, csak azoknak, akik külföldről hoznak hozzá támogatást.
Egy a lényeg, ezt a magyarországi hepciáskodást el kell fojtani végre, és Gordit ki is okosították a Bildenburgok, meg a bankárok pezsizés közben. Még azt is elnézték neki, hogy a Gordi merőkanállal lapátolja a kaviárt a zakózsebébe, amikor azt hitte, hogy nem látja senki. Meg azt is, hogy Gordon von Bajnaként mutatkozott be az előkelő társaságban. Mert az idők során von Bajna jelentős segédcsapatot gyűjtött maga köré az államiság visszaállítása érdekében. Vezérlő tábornokaként Mr. Laslo Pityingert nevezte meg, és bemutatta a képeket, hogyan késelik meg az ő hű katonái az Orbán gerneralisszimusz szobrát.
– Ez már igen, von Gordon! – lapogatták meg a Gordi hátát a Bildenburgok, kínosan ügyelve a kaviárt tartalmazó mellényzsebre.
Gordi azóta idehaza szövögeti polgárháborús terveit, és ha erkölcsi aggályai támadnak, ír egy sms-t a Bokros Magyar Lajosnak. Meg arról is ír, hogy lehetne a Gyuriferi tábori lelkész. Annyit bérmálkozott már. A Szanyi meg kapitány. A Fodor Gábor meg az ünneplő tömeg, és galambokat eregetne. A Kókától meg elkérnék a piros helikopter a bevonulásra. Hát valahogy így lenne a felszabadító polgárháború.
Mindeközben a magyari polgár mit sem sejtve a készülő szabadságharcról élni próbál. Azt képzeli, hogy demokráciában él, és hogyha döntött arról, hogy ki vezesse a saját országát négy évig, akkor azt nem kérdőjelezi meg senki. Különösen nem egy másik demokratikus ország. Egy másik nemdemokratikus ország megkérdőjelezheti ugyan, de elvileg most nem azokat az időket éljük.
Most elvileg azokat az időket éljük, ahol ha valaki egy demokratikusan megválasztott kormány megdöntésére törekszik egy másik ország, vagy nemzet segítségével, az hazaáruló.
