A szegregésön rossz dolog, értem?

 

 

  

Körülbelül hétszer meghalt és támadt fel poraiból a baloldali publicisztika, mióta a Kúria megsemmisítette a bíróság ítéletét a Huszár-telepi iskola ügyében. Persze – nem meglepő – megint az óceánba akarnak kutat fúrni és a sivatagba homokot szállítani. A szegregáció-deszegregáció vita az évtized vakvágánya, de cserébe nemsokára az Európai Bizottság újabb kötelezettségszegési eljárást indíthat, most éppen a romák diszkriminációja miatt.

Bernard Gui

„Az iskolai elkülönítés nemcsak a cigány magyarok (vagy a „jogvédők”) ügye, hanem mindannyiunké. És nem kizárólag lelkiismereti okokból: nem csupán azért, mert a magyar állam a mi nevünkben, a mi adónkból szegregálja a mi honfitársainkat.” – írja például a fair trade kávéja mellől, almácskás gépen, a Bajza utcából a hazai baloldal élő lelkiismerete. Ez pedig ugye együtt jár a színvonal esésével, az esélyegyenlőség csökkenésével, a cigányok lemaradásával, és hogy ezért összességében többet kell rájuk költeni, társadalmi együttélés-problémák képződnek, s végül elérkezik az apokalipszis.

Ha kimásoljuk a Nagy Baloldali Kiskátéból a „Mit gondolj, ha szegregációt látsz? című fejezetet, akkor ebben még van is némi igazság, csak azt felejtik el, hogy nem iskolai elkülönítésről van szó, hanem iskolai elkülönülésről. Kismilliószor írtuk/írták már le, de most még egyszer: a Huszár-telepiek a Huszár-telepen laknak! Szeretik a szülők, szeretik a diákok, de szeretik a helyi roma önkormányzat szülőknél és diákoknál valószínűleg nagyobb rálátással és tudatossággal rendelkező tagjai is, csak Mohácsiék nem szerették, mert életművük romba dőlését látják abban, hogy a telepen újranyílt egy iskola. Ott, ahol ők már korábban bezárattak egyet.

Jogos az aggódás a színvonalért, de éppenséggel a Huszár-telepi iskola esetében bizony Mohácsiék is elismerték a színvonalat. Én elhiszem, hogy elméletben még ekkor is jobb, ha romák és nem romák együtt tanulnak, mert elősegíti az együttélést. Vagy nem.

De miért egy jól működő iskola miatt kell felháborodni?

Azért, mert háromszáz borsodi kistelepülési, „szegregált” iskola esetében már nem lehet, mivel ha azokat bezáratnánk, két-három nagyvárosba kellene küldeni száz kilométerre a lakóhelyükről a roma nebulókat. Pedig azokban az iskolákban aztán tényleg alacsony a színvonal, szemben a Huszár-telepen folyó oktatással!

Az indokolatlan hisztéria, a hiperagresszív „jogvédés” mögött egy sokkal egyszerűbb magyarázat húzódik meg. Egyszerűen félnek, hogy amennyiben a Huszár-telepi iskola jól működik és becsületes, dolgos, tanult cigányembereket bocsát ki magából, akkor Magyarországon „polgárjogot” fog nyerni a szegregált oktatás. Politikusok, tanáremberek fognak a Sója Miklósra mutatni, mint követendő példára, hiszen ott szinte kizárólag roma gyerekek tanulnak, de mégis sikeres.

Ha nagyon, de nagyon nagyvonalúak akarnánk lenni (nem szokásunk), ezt még el is fogadhatnánk, mivel egy rossz gyakorlatot tényleg nem szabad(na) szentesíteni egy darab és kivételes sikerrel. De az a helyzet, hogy az ellenkezőre, a kényszer-deszegregáció gyakorlatából viszont egy darab sikeres példát sem tudunk felhozni. Azaz a szegregáció-deszegregáció vita egy tipikus hamis dilemma, amire az öntelt, de rendkívül kártékony és tudatlan érdekvédő szakma feltette az életét, teljesen feleslegesen cseszik el rá az idejüket.

Ahelyett, hogy a Sója Miklós tanári karának példáját követnék, ahol szeretettel, türelemmel és példás szakmai felkészültséggel terelgetik a roma gyerekeiket egy jobb életbe…

Szóval a magyar állam senkit nem szegregál, főleg nem a mi adónkból és a mi honfitársainkat és nem a mi nevünkben. Az élet szegregál, meg a távolság, ami nem üveggolyó, hanem létező jelenség. Körülbelül annyit lehetne tenni ellene, hogy a baloldal lelkiismeretei felállnak a fair trade kávé mellől, elhagyják a komfortzónát, és kimennek a Huszár-telepre meg a borsodi falvakba, ahol egyenként meggyőzik a családokat, hogy adják bentlakásos suliba a gyerekeiket.