Hogy 2015 izgalmas év lesz a Föld klímapolitikájának megváltoztatása tekintetében, az már onnan is sejthető volt, hogy ez az év egyben az a fordulópont, ahonnan a klímakutatók már visszafordíthatatlannak tartják az ember által okozott környezetpusztítás hosszú távú hatásait. Emiatt két rangos konferencia is központi témájává emelte a környezetszennyezés kérdését, és jelentős erők mozdultak annak előkészítésében, hogy minden eddiginél pozitívabb eredménnyel záruljanak a tárgyalások.
A klíma-szkeptikusok kedélyeit az évben elsőként Ferenc pápa borzolta fel egy környezetvédelmi konferencia égisze alatt létrejött találkozóval, ahol az egyházfő Ban Ki-mun ENSZ főtitkárral egyeztetett. A „Védeni a Földet, az amberi méltóságot – A klímaváltozás és a fenntartható fejlődés erkölcsi dimenziói” c. konferencián ugyanis körvonalazódni látszódnak Ferenc pápa idei évre tervezett, az ENSZ előtt tartandó beszédének legfontosabb elemei. Az említett konferencián – ahol az ENSZ küldöttsége, valamint a Vatikánt képviselő Peter Turkson bíboros folytattak tárgyalásokat -egyértelműen kiderült, hogy a pápa a nemsokára megjelenő Zöld Enciklika üzenetével érkezik majd az Egyesült Nemzetek Szövetségének székházába, amelynek központi témája a környezet védelme és a szegénység elleni küzdelem lesz. Ban Ki-mun az egyeztetések után külön hangsúlyozta, hogy világossá kell tenni: a tudományos világ és a vallások nem ellentétes oldalakon állnak, hanem egymás támaszai a klímaváltozás kérdésének hangsúlyozásában.
A szeptemper 27-ére tervezett ENSZ konferenciáról Ferenc pápa látogatásától függetlenül is úgy beszél az amerikai sajtó, mint ahol végre átütő jelentőségű döntések születhetnek a klímaváltozás kezelésének tekinetében. Miközben Ban Ki-mun örömét fejezte ki, hogy az ENSZ-ben éppen egy jelentős egyházi és világi tekintéllyel rendelkező személy szólal fel a kérdésben, az amerikai szabadpiac képviselői és természetesen az általuk jól megfizetett klímaváltozást tagadó tudósok és politikusok előre bírálják a pápát a még el sem hangzott beszéde miatt.
A republikánus First Thing-ben megjelent írás például Ferenc pápa azon véleményét támadja, miszerint ha az isteni művet pusztítjuk, az elpusztít minket is.
A klímaváltozás tagadását teológiai szintre emelő szerző szerint ugyanis Isten műve az ember által elpusztíthatatlan, a világ működik, és köszöni szépen, jól van. Ferenc pápa kijelentései pedig meggondolatlanok. Az írás különben erősen baloldali színezetben tünteti fel a pápát, mint aki a környezetvédelem kérdésében szocialista, demagóg retorikát alkalmaz. A konzervatív lap egyszerűen teológiai propagandának tekinti a katolikus egyház környezetvédelem iránti elkötelezettségét, amelynek nincs valódi mélysége, inkább reklám.
Akárhogy is alakul és akármilyen visszhangja is lesz az ENSZ-konferenciának, az még mindig csak bemelegítés lesz a decemberi, Párizsban rendezendő klímacsúcshoz. A rendezvény tulajdonképpeni tétje az lesz, sikerül e lecserélni a Kiotói Egyezmény egyes passzusait, hogy sem Kína, sem India, sem Amerika ne tudjanak többé kibújni a felelősség alól, pusztán gazdasági indokokra hivatkozva. A decemberi tárgyalásokig Al Gore, volt amerikai elnökhelyettes merész vállalkozással próbálja a közvélemény figyelmét az esemény jelentőségére felhívni. Célul tűzte ki, hogy 1 milliárd ember támogatását gyűjti össze, azaz minden hetedik, a Földön jelenleg élőét. A kezdeményezés lényege természetesen az, hogy ez hatalmas szám éppen azt a globális erőt fejezi ki, amelyet eddig csak a gazdasági szereplők élvezhettek. Ha a szám túlzónak is tetszik, mégis rámutat arra, hogy valójában mennyien is kísérik figyelemmel a klímacsúcson hozott döntéseket, és hogy a tulajdonképpen egy egységes emberiség előtt zajlanak ezek a tárgyalások. Az eddigi renitens országoknak egy minden eddiginél szélesebb nyilvánosság előtt kell színt vallaniuk klímapolitikai elképzeléseikről.
Al Gore kezdeményezése hazánkat is érinti, hiszen Áder János köztársasági elnök éppen tegnap jelentette be, hogy Magyarország társoldalt hozott létre a hazai aláírások gyűjtése, és a szélesebb körű tájékoztatás érdekében.
A kérdés csupán csak az, hogy a zöld és civil szervezetek hajlandóak lesznek e felzárkózni, és esetleg propagálni is ezt a kezdeményezést. Érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy valóban annyira fontos-e számukra a klímavédelem, hogy eltekintenek Áder komor, konzervatív bajuszának tényétől. Ahogy éppen Áder fogalmaz az új oldalt népszerűsítő videóban: vízválasztóhoz érkeztünk. Világszinten és idehaza is. Fogjunk össze, tudósok, egyházak, nemzetek, szervezetek, és szimpla földlakók, és írjuk alá a petíciót.