A Nagy Tematizálási Munkaverseny

Avagy éljen Május elseje! – A bevezetés a politológiába szemináriumok örökös listavezető témája a „Ki tematizálja a közvéleményt?” kérdés. Egy valamirevaló elkötelezett elemző is minimum hetente egyszer kifejti bármilyen aktuális témáról, hogy csak gumicsont, amit ez ellenzék/kormány azért dobott a közbeszédbe bele, hogy legyen min rágódni, pedig micsoda stiklik folynak ám a háttérben, amiről így most jól el van terelődve a figyelme a köznek. Ott susmusolnak, ügyeskednek a holttérben, de még egy horizontális svenkelés elől is képesek állandóan arrébb ugrálni, mint a marslakók a Curiosity körbeforgó robotkamerája elől, bázki! Van rá idejük, mert a figyelem ugye el van terelve.

A magunkfajta egyszerű független értemiségiek fizetett trollok életét is igencsak megkeseríti ez a logika, mert ilyenkor képtelenség nyugodtan teljesíteni a megbízást és sorozatban gyártani az ellenzéket/kormányt gyalázó posztokat, mert az automata üzemmódra kapcsolt olvasói válaszgenerátor szerint inkább az ellenzékkel/a kormánnyal kellene foglalkoznunk. Mert szerintük a plot device-ot nem mi választjuk, hanem az ellenzéki/kormányzati tematika adja. Hát, a nagy lófaszt úgy általában, de mivel egyszer van egy évben Budán május elseje, így most kivételt teszünk.

Abban megegyezik a közmegegyezés (hehe), hogy mindenképpen az elmúlt 4000 év legnagyobb botránya történt meg vala. Csak a kormány(pártok) szerint ez a Laborc-Portik uzsi, az ellenzék szerint meg a trafikmutyerancia. És persze mind a kettő a másikról akarja elterelni a figyelmet. Naná! Mert ezek trükkösebbek, mint egy háttérhatalom, bázki! Ezek mindent megterveznek papíron előre, utána még egy asztalnyi térképen el is tologatják bábukkal és makettbunkerekkel. Jól hangzik, csak éppen kurvára nincs ilyen a valóságban! A valóságot nem Aaron Sorkin írja, amit onnan is ki lehet következtetni, hogy senki nem olyan okos és senki nem beszél olyan gyorsan, mint a The West Wingben. Nem csak mindenki kedvenc Fletója nem lát két lépésnél tovább előre, hanem úgy általában a politikusok. Ez egy ilyen po(o)pszakma. 

A Labor-Portik randevúkról már ejtettünk e hasábokon pár posztot, így most engedelmeskedünk a köz és a bögrekommandó ránk nehezedő ólom-nehéz nyomásának: Jön a várva várt cigiposzt a Tutkóblogon. „Köll’ tűz, friendly fire van nálam!”

Nekünk már akkor káprázott a szemünk, mikor a kormányzat eldöntötte, hogy koncesszióba adja a dohányipari termékek árusításának jogát. Olyat, hogy bányakoncesszió, még értenénk, mert bányát az bányásszon, aki tud bányászni. De ahhoz, hogy elszottyizzunk napi 8 órát egy trafikban nem kell különleges anyagból gyúródva lenni. Talán még mi is képesek lennénk rá, elvégre a bányászat és a trafikolás közötti különbséget is milyen jól felfogtuk… Aztán továbbléptünk, mert marginális problémának tűnt. Ha valakinek az a mániája, hogy az amúgy teljesen megőrült svédeket másolva, csak cigiben, speciális boltokat csináljon – az csinálja. Legfeljebb két dobozzal veszünk pénteken.

Szóval megtörtént a kiírás, amit mi is olvastunk, mert szoktunk néha olvasni pályázatot írni a rokonyságnak és a rokonyság ismerőseinek „azért fizettük neki a zegyetemet, hogy ezeket a szolgáltatásokat innentől ingyen és bérmentve végezze élete végéig”alapon. És marha jól mulattunk rajta, mert ilyen pályázattal még nem találkoztunk. Konkrétan csak vállalásokat kellett beleírni és szép képet festeni az epedve vágyott trafikos jövőről valahol Tabakisztánban. Amolyan mi leszel, ha nagy leszel részletességgel. Tettünk is bele idézeteket, meg káprázatosan kacifántos körmondatokat bőven. Coelhot vertük meg saját pályán, bázki. Majdnem rajzoltunk is hozzá valamit, de ahhoz szerencsére tehetségtelenek vagyunk (az íráshoz is – a szerk.). Élveztük, imádtuk minden pillanatát. Igazi bölcsészcsemege volt.

Aztán annak a rendje és módja szerint botrány lett belőle. Jöhet a halk sóhaj vagy kétségbeesett kiáltás? Egyik sem. Ez bizony megint így sikeredett. Lehet duzzogni, de ha csak vállalásokból és szép szavakból áll egy pályázat (mint egy kampány), akkor nem meglepő, hogy olyanok nyernek rajta, akik tudnak vállalni és szép szavakat megfogalmazni (mint egy választáson). Egyáltalán nem szerény véleményünk szerint ugyanakkor mindenki előtt nyitva állt e lehetőség és nem gondoljuk, hogy bármiféle felülről irányított összeesküvés részeként kerültek volna kiosztásra a koncessziós jogok. Nem is volt rá szükség (a vidéki tanácselnöki tempózásra sem), ilyenkor elég akár egy körlevél is, ami erre az „apróságra” felhívja a figyelmet. A hülyeség meg nem jogalap. Ha XY trafikos erre nem jött rá magától, ráadásul egy szerencsétlen idiótával íratta meg a pályázatát, akkor hiába siránkozik. Egyébként az imént linkelt videóban szereplő család is lazán beadta a maximális 5 pályázatot. Azaz ők sem csak a saját üzletüket akarták “megvédeni”, ők is szerették volna “ellopni más családok betevőjét”. A fél négyzetméteren szofit árusító ürgénél meg végképpen nem értjük, hogy mit gondolt. De mindegy, ez már a duplacsavar a viccben, mert miért is kel
l pályázni egy olyan speciális bolt létrehozására, ami már létre van hozva és működik 20 éve? Azért, hogy lehessen csalódott, jogosan felháborodott, felépített egzisztenciájuktól tollvonással megfosztott embereket mutogatni a kampányban?  Nem lett volna elég a dohánykereskedelemnek csak a bő 90 százalékát újra felosztani? 

Erre szokták rendkívül fantáziadúsan azt mondani: a botrány kódolva volt benne. Ezért sem ártana teljes betekintést engedni a pályázati anyagokba, mert amíg ez nem történik meg, addig egyik üzletét elbukó vállalkozás sem fogja elhinni, hogy pusztán a pályázatuk minősége miatt tértek vissza az elsődleges munkaerőpiacra és a kiíró sem tudja lemosni magáról a mutyerancia gyanúját. Sőt, az még erősödni is fog, hiszen 3 év után végre sikerült fogást találni a kormányzaton egy csodálatosan közérthető témában és ezt a (gumi)csontot bizony máshogyan nem lehet kifeszegetni az ellenzéki szájakból. Hiába tart negyvenkettő sajtótájékoztatót Gyulay Zsolt, ahol hót’ feleslegesen próbálja elmagyarázni, hogy itt azért nem aranybányát nyitnak Valamint az “a pogámester’ tesója nyert, akié a vasbót’ is, mer’ ezeknek semmi nem elég” – féle trollkodás rendkívül szánalmas (ráadásul olyan filter van benne, mint egy osztályharcban). A nem szándékolt közvélemény-tematizálási versenyben a trafikmutyerancia nyerésre áll. A (azért itt a jobberblogon ne engedjünk belőle – százmilliószor durvább) Laborc-Portik találkozó és folyományai egyelőre a rövidhírek közé kerültek. Az ellenzék végre gólt szerzett. De ettől ők még sem szebbek, sem jobbak nem lettek.