A Krétakör vasököl, oda sújt, ahová köll (amint visszaérnek a nyaralásból)

 

 

  

Schilling Árpád nem nyugszik. Most már Gulyás Marci, a Fityesz-rendezvények állandó provokátora nélkül ugyan, de ismét nekiveselkedik annak, hogy lerántsa a leplet az Orbáni-diktatúráról. Már most promózzák, pedig csak novemberre tervezik A harag napja előadásfélét. Sőt! Egyedülálló módon még azt sem tudják, hogy miről szól majd (csak annyit, hogy rohadt elnyomó Orbán-kormány vs. a nagyon-nagyon „kisember”), de már pénzt gyűjtenek rá. És hogy fokozzuk megdöbbenésünket, a „léből” nyaralgatni is szeretnének egy kicsit. Persze, hisz pihizni kell egy kicsit, mielőtt ismét lesújtanak a magyar kormányra.

Boris Vian

A Krétakört nem kell bemutatnunk a hazai publikumnak. Ismertek, hisz politizálnak – akár egy párt. Vagy inkább egy viccpárt. Mint a Kétfarkú Kutyapárt. Bár ők kicsit jobbak, hisz ingyen sört ígértek a legutóbbi választásokon, míg a krétások csak addig jutottak, hogy polgári mamákat fideszes néniket zaklassanak egy kicsit, amikor ők összegyűlnek valahol. Az meg olyan prosztó! De hogy valójában egy színtársulatról van szó…

Ezt talán már kevesebben tudják.

A harag napja című előadásfélére viszont elég pofátlanul gyűjtik a zsét. A rendező, Schilling Árpád árulja el ugyanis nekünk, hogy még nincs is megírva a produkcióóó (csak annyi, hogy most az ápolónők helyzete lesz terítéken), hanem majd közösen készítik el egy táborban. És ők erre a táborra kérnek adományokat. A példának ott a kickstarter-mechanizmus, melyet nem egy magyar alkotó is alkalmazott az elmúlt években. Az úgynevezett közösségi finanszírozás lehet egy-egy nagy multit nem érdeklő, de mégis értékes produktum megmentője. Képregények, sci-fik készültek így. De mindegyiknek közös pontja, hogy az ötlet már megszületett, az elkészítéséhez kellett a pénz. Nem pedig magának az ötlet kitalálására egy nyaralás közben.

De hallgassuk csak magát a Krétakört, hogy mire is kell a pénz!

„Találtunk egy csudajó családi házat Csákváron (kb. 60 km-re Budapesttől), ahol mindannyian elférünk és van próbateremnek megfelelő helyiség. Itt táborozunk kétszer, először júniusban, másodszor július végén. Ez idő alatt az alábbi költségek merülnek fel:  Utazási költségek: A táborba a saját személyautóinkkal utazunk, de benzin és megyei matrica díja sajnos ennek is van. Szállás költség. Étkezések költsége: a reggelit magunknak vesszük és készítjük, ebédre menüt rendelünk egy helyi étteremből, vacsorára pedig ugyanonnan érkezik majd egytálétel.”

Tehát arra kérik a nagyérdeműt, hogy ha látni szeretnék a novemberre tervezett produkcióóót, akkor pengessék ki a pénzt a társulat nyaralására, szállására, reggelijére, vagy éppen a helyi étteremből megrendelt egytálételes vacsorájára!

A pofátlanságnak tényleg nincs határa. S mindezt azért, hogy kapjunk majd novemberben valami provokációt a Trafóban, ahol az antiorbánista belvárosiak színe-java jön majd össze egy barátságos és – létszámukból kifolyólag – egy elég intim ankétra? Persze mindezt színházi produkció köntösébe bújtatva – ahogy kell. Elvégre értelmisik. Ők sörözni se mennek úgy magában, mint a pórnép, hanem konferenciát rendeznek a bevándorlásról a Gólya Presszóban, ahol mellesleg bebasznak…

Visszatérve a nyaralásra, már csak egy kérdés merül fel bennünk. Nem volna őszintébb azt mondani a „rajongóknak”, hogy asszongya:

„Nézzétek! Sokat tettünk már az Orbán-kormány ellen, Brüsszelben is voltunk rettenetes dolgokat mesélni a kissé buta európai liberálisoknak. Talán többet ártottunk nekik, mint az egész szocipárt (de az Együttnél biztosan!). Most szeretnénk egy kicsit pihenni, így segítsetek, mert elfogyott a pénzünk, mert nem a színházazunk, hanem ellenzékiskedtünk. Ráadásul helyettetek!. Ha azt szeretnétek, hogy ősszel is beleugráljunk néhány sajtótájékoztatón a képbe, akkor küldjetek egy kis pénzt, mert szeretnénk pihenni a csudajó Csákváron. Légyszi-légyszi!”

Ez a verzió hitelesebb lenne!