A csalódott fideszes mint balos adu

A baloldal gőzerővel kampányol. Egyre másra jönnek elő a „csalódott Fideszesek” akik tetszőlegesen , de jellemzően az Együtt 2014-et választva, valamelyik épp aktuális kormányváltó demokrata formáció mellé állva fingatják a fasiszta Orbánt. L. Simon László testvére után jönnek a „fideszes állatorvosok” a „nem bírtam tovább” apparatcsikok, akik rögtön hősökké is vállnak a balmédiában. Kik ők? És kik a valódi „csalódott fideszesek?”

Valószínű, hogy a „csalódott Fideszes” leginkább nem más, mint egy újabb propaganda találmány. Két jól körülhatárolható csoport formálja ugyanis a véleményt ma Magyarországon. Vannak a fideszesek (azaz a mi fajtánk). Fiatalok és idősebbek: hatvanas nemzeti érzelműek, amerikai republikánus konzervatív fanok, klasszikus nemzeti liberálisok, vallásos környezetből jövő ifjak. Ők a jobboldali vélemény-elit, akik mindennek nevezhetők, csak csalódottnak nem. Ha néhol kritikusak is részletkérdésekben, és ha nincsenek is kifejezetten lenyűgözve a 2010 utáni kormánytól, elismerik erejét, lendületét és azt a teljesítményt, amelyet a nem éppen egy ideálisá fokozódott nemzetközi helyzetben mutatott. Vannak ezen kívül olyanok, akik ezt a kormányt rezsimnek nevezik és atomholokausztos-zombis-agyzabálós, botozós-barnaesős-emigrálós, sithlovagos-halálcsillagos-birodalmas Világvégét vizionálnak. Ők megint csak mindennek nevezhetőek, így csalódottnak is, viszont fideszesnek a legkevésbé sem. Az ATV-Klubrádió–NOL–Index vonalon ez pláne bajos lenne. A csalódott fideszes tehát egy furcsa, rejtőzködő állatfajta lehet, aki valószínűleg arról ismerhető fel, hogy mindig mindenkivel nagyon egyetért, miközben a lelke mélyén senkit se szeret. És többnyire Budán lakik.

Ha azonban Schiffer, Bajnai, Mesterházy és Fodor Gabi egyszerre mondják, hogy létezik, el kell hinnünk, hogy valójában igazat mondanak, még ha ez nehezünkre is esik. Be kell látni, hogy bizony lehetnek valódi, hús-vér csalódott fideszesek is, akik most komolyan gondolkoznak azon, hogy leváltsák a nemzeti együttműködés rendszerét, amiben csalódtak, és amit három éve tapasztalnak maguk körül. A csalódott fideszesek nem szimpla lábbal szavazók, akik majd jól otthon maradnak jövőre ama bizonyos tavaszi vasárnapon, és úgymond átadják a döntést a náluk elkötelezettebbeknek. A baloldal háza táján a csalódott fideszesek tömegeitől ennél sokkal többet remélnek. Számukra nem holmi passzivizálódó bizonytalan szavazóról van szó, hanem egyenesen dezertáló hadosztályokról. Családapákról, anyákról és fiakról, akik bár most nyomatják a fideszességet, valójában a baloldal ötödik hadoszlopa, akik majd azon a bizonyos vasárnapon örökre átrajzolják Magyarország választási hegy és vízrajzát, és a Lajtáig tolják a jelenleg a bal-jobb választóvonalat. Pontot tesznek ők, a csalódott fideszesek, a gaz Orbán uralmára, ugyanis józanul, racionálisan, viktoriánus érzelmeiket háttérbe téve, és demokratikus keblüket felszítva belátják, hogy az igazi korszakváltást a T1000-es higanygordon megválasztása jelenti, akit ugyan szétcsűrt 2010-ben egy shotgunnal az Orbanátor, de szerencsére újra összeállt a demokratikus cseppekből, és most search and destroy üzemmódban védi a demokráciát, az európaiságot, értékeinket, családjainkat és a foltos pandamacikat. A csalódott fideszesek „swing voter” tömegek, akik most majdnem 40%-on sunnyognak a közvélemény kutatásokban, és most azon filóznak, hogy Bajnai mögé állva váltsák-e le a Zorbánt, vagy Mesterházy talpasai közé vegyüljenek népi szolidaritás alapon.

Léteznek ilyen emberek, és két típust tudunk elkülöníteni: egy nagyon nem szimpit, meg egy tőlünk annyira nem is távol állót. Foglalkozzunk az elsővel, a totálisan antipatikus újgazdag szomszédunkkal (Újabb dekonspirációs morzsa, avatarjaink mögé belesni kívánó oknyomozóknak.) Ő, a XII. kerület (Na? Langyos, langyos…) mindenkori politikailag mérsékelt ám magánemberileg szélsőséges faszfejének tipikus esete. Ő az, aki a füvünkre szaratja a kutyáját, ráhajt a kocsival a virágainkra, feljelent a jegyzőnél az átlógó barackfa-ág miatt, elállja a sort a CBA-ban, beparkol a helyünkre a batár kocsijával, üvöltözik, dudál, jön-megy. Mindennapi koegzisztenciánk is ilyen szépségek jelzik, miközben mindig rohadtul formálja a véleményt az utcában, a plébánia előtt, ahova az asszonyt viszi parfümpróbára. Hangosan osztja az épp aktuális „ellenzéki” azaz „független” dumát, amit főleg az olyan „polgári társadalmi eseményeken” tesz meg, ahova reprezentációs szándékkal tolja be a pofáját. Mivel pénzeli a templomtető javítását, így az Atya sem paterolja ki a templomi közösségből, a gyerekek is úgymond rendesen tolják az elsőáldozás-bérmálás-konfirmáció-baar mitzvah vonalat anélkül, hogy minimális közük lenne az egészhez. „Liberális” nézeteit nem is győzi ezen fórumokon is hangoztatni, lehetőleg kiakasztva a jámbor jónépet, akinek ugyan nincs pénze az eklézsiára, de szeretne hinni valamiben.

Természetesen emberünk politizál. 4 éve ő volt a legnagyobb Gyurcsány-ellenes, most meg a legnagyobb Orbán-ellenes agitátor. Mert ő az örök megmondó, akinek ha kicsi ideje lenne, simán lehetne miniszter, sziniszter, elnök is. Amúgy hatalmas „ellenzéki” az igazság felkent bajnoka, hosszú és uncsi családi sztorikkal arról, hogy őt mennyit csesztették a kommunisták meg a nácik, és épp emiatt tudja, hogy a demokráciában, ahol a saját erőből, blablabla. Ezért így helyi szinten (képviselőtestület, önkormányzat és egyéb sóhivatalok) naná, hogy jelen van. Ha Nokiás doboz, akkor az „jár neki” ha trafik, akkor meg az. Ő mindig ott van, ahol valakik valamit osztanak valakiknek, és természetesen neki mindig járt is a „kondérból” egy jó cupákos adag. Elvégre honnan lenne pénz a templomtetőre, a hatalmas járgányra, a naponta fodrászhoz járó, húsz évvel fiatalabb harmadik asszonyra, és az ehhez hasonló luxuskiadásokra? Lefittyed a szája beszéd közben, ami miatt tökéletes nyilatkozattevő, mindenkit ismer, és mindenkivel „haver” amitől tökéletes politikus, csakhát’ civilben épp szimplán egy idegesítő barom. Na most neki elege lett, mert nem kapott trafikot az asszony, meg amúgyis leálltak a Nokiás dobozokkal. Nem ér semmit kb. a jól bejáratott haveri hálóval, és a „fideszes” lóláb is egyre jobban kilóg, amióta elvárások is társulnak hozzá, nem csak a szájtenisz.

Nos, ha ő kell Bajnainak, kérem is, hogy vigye magával lehetőleg a környékünkről is! Költözzenek EGYÜTT (stílszerűen) saját kis lakóparkba és szarassák egymás kutyáját egymás gyepére. Jelentgessék fel egymást, miközben reggelente meg úgy általában
méregessék felsőbbrendűen is egymást. Menjenek együtt templomba a Szigetvárival, és méregessék egymás csajait a kijáratnál. Játsszák az eszüket egymásnak, de közben nézzék is le egymást, majd verjék át egymást napi szinten, hogy amikor együtt buknak, majd jól egymásra mutogassanak megint, hogy ki kúrta el. Méregessék egymás batár kocsijait, übereljék egymást, majd anyázzanak a keréknyomok miatt, amit a másik pázsitján hagytak. Hallgassák egymás családi életét, és anyázzák egymást. Tök jó lenne így, de tényleg, egy Bajnai lakóparkban. Nekik is, de legfőképpen nekünk tuti.