Egy koordináta a menekülő afgán GPS-ében

 

 

  

Hőseink története, eredetmondáink mind a “migrációhoz” kötődnek. Hunor és Magor is az új hazát keresve kerekedett neki, hogy üldözze a Csodaszarvast, Árpádot “sólymok űzték” át a Kárpátokon. Most tabletekkel meg GPS-ekkel tájékozódva, embercsempészeknek milliókat fizetve 60 milliónyian vannak úton, hogy kövessék a Csodaszarvast, s talán épp itt találjanak éhező népüknek bőven termő vidéket s új hazát.

B.Boogieman

Csendes borongásban, esővel, szürkén és szomorúan telt el augusztus 20. Természetesen a tűzijáték gyönyörű volt, de milyen is lehetett volna. Az idő, a történelmi helyzet azonban más valahogy. A tömegben járkálva az emberek szemében korántsem az önfeledt öröm tükröződik.

Furcsa zavar van a levegőben, feszültség és melankólia, zavartság ül számos arcon augusztus 20-án.

Az ünnepet utolérte a magyar ünnepek végzete: míg vesztett forradalmaink furcsa ambivalens ügyei kapcsán mindig tudunk valami aktuális politikai üzenetet csempészni a koszorúk alá, augusztus 20-a eddig megúszta azt, hogy aktualizálni lehessen. 2015 azonban arról szól, hogy ez az idei ünnep egyáltalán nem az aratási, nyárvégi turistacsalogató buliról szól, hanem arról, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk, hova is tart az országunk, és rendben van ugyan, hogy 1000 éve itt vagyunk,

de vajon megélünk-e újabb 100 évet, s ha igen hogyan?

A magyarság kénytelen újrafogalmazni magát és történelmi helyzetét, és Szent István ünnepén a már leázó Kétfarkú Kutya pártos kék plakátokon ott virít Szent István intelme, kiforgatva, kiragadva helyéről. A tüzijáték fényében pedig az új népvándorlás szereplőit világítja meg. Szvatopluk és István helyet cseréltek, s most mi fogadjuk be az új honfoglalókat, hogy aztán 100 év múlva eltűnjünk s helyünk átadjuk az újonnan érkezőknek, amilyenek magunk is voltunk 1000 évvel ezelőtt, a legutóbbi Nagy Népvándorlás idején, ami amúgy maga sem az első, s nem is az utolsó volt, csupán egy a sok közül.

Hőseink története, eredetmondáink mind a “migrációhoz” kötődnek. Hunor és Magor is az új hazát keresve kerekedett neki, hogy üldözze a Csodaszarvast, Árpádot “sólymok űzték” át a Kárpátokon, s most tabletekkel meg GPS-ekkel tájékozódva, embercsempészeknek milliókat fizetve 60 millió ember van úton, hogy kövesse a Csodaszarvast, s talán épp itt találjon éhező népének bőven termő vidéket s új hazát.

Mi meg itt vagyunk, s ünnepeljük tűzijátékkal azt, hogy sikerült.

Augusztus 20-nak azonban számunkra több üzenete van ennél. Ahogy Szent István intelmeit le lehet butítani egy kék plakát poénjává, Szent István személyét is le lehetne fordítani a migráció lezárásának történetére. Szent István intelmei azonban folytatódnak, s történelmünk is tovább mutat a migráción. Az ugyanis a letelepedésről szól, ami nem más, minthogy István akár vér árán is integrálta népét Európa kultúrájához. Ma már pár településen túl nem őrzi más a böszörmények nevét, akik a honfoglaló magyarok iszlám hitű közösségét jelentették. Az “integrációnak ellenálló” Koppány személye pedig metafora. Megmaradásunk záloga a kereszténység, Európa hite volt. És ma is az. Kenyerünk, borunk, identitásunk még akkor is európai, ha nyelvünk máig őrzi ősi gyökereinket, kultúránk sajátosságai közt megmaradt a lovas “migránsok” szellemi öröksége.

Böjte Csaba európai akadémiát nyitna, hogy a beözönlő emberek megismerhessék Európát. Persze ez ábránd, illúzió, s mi, akik most kerítések tövében, kitárt karokkal nézzük, hogy egy másfél Lengyelországnyi ember áll befogadásra várva, miközben a klímaváltozás és háborúk újabb és újabb tíz és százmilliók számára teremtenek együttes kényszert, hogy új hazát keressenek. Szent István aktuális üzenete az, hogy nem elég, ha befogadjuk az újonnan érkezőket, azoknak is keblükre kell ölelniük Európát. Ehhez viszont az kell, hogy Európa önmagára találjon újra, és önmaga legyen, ne pedig egy puszta földrajzi koordináta egy menekülő afgán GPS-ében. Ma, 2015-ben mi vagyunk Európa. És mi már 1000 éve keblünkre öleltük Róma, egy akkor már 500 éve összeomlott Birodalom hitét, s ezzel együtt hagyományait, történelmét, művészetét is.

Köszönjük, Szent István!