Önkéntes államépítés baloldali aktivistáknak

 

 

  

Új javaslatunk van a nemzetközi béke előmozdítására, valamint a menekülteket és ki-be vándorlókat termelő országok működési színvonalának javítására. Ennél konstruktívabb ötletünk már nem lesz, keblünkre öleljük a baloldalt és a menekültmentőket, s elmegyünk a falig a kompromisszumkészségben.

Bernard Gui

Azt ötöltük a nyári hőség ellenére a Toronyházban, hogy mi volna, ha már úgyis ennyien hagyják ott ezeket a szerencsétlen államalakulatokat, azok majdnem kiürülnek és demográfiai válság lesz rajtuk úrrá, hogy itt az idő, hogy a baloldal fő ideologizátorai, segítői és aktivistái áttegyék székhelyüket ezen országokba: Szíriába, Irakba, Afganisztánba, Szomáliába, Líbiába – akárcsak az európai ösztöndíjprogramok esetében, mindenki választhatna, hova megy. Persze Líbiába, a tengerpart miatt magasabb pontszám kell, mint Afganisztánba.

És ott kéne önkéntesen – államot építeni. Olyan demokratikusat, ahol a helyén vannak nemcsak a fékek, hanem maguk az ellensúlyok is, ráadásul egy darab Orbán nem lesz a közelben se kifogásnak. Mivel ezek lassan üres országok lesznek, gyakorlatilag büntetlenül kísérletezhetnek eszméik gyakorlatba való átültetésével baloldali testvéreink, ezzel bemutatván, miként működnek is azok in concreto. Ha pedig beválnak, akkor megjavítottak egy rakat defunkcionáló országot, ahová már mehetnek is vissza az Európábából az onnan távozottak, hisz maga lesz a földi paradicsom az összes.

Habár a racionális okoskodáson túl a vakoláshoz is érteni kell, de ezt előtte begyakorolhatják bármelyik romkocsmában.

Olyan lenne ez, mint a kulcsra szerelt ház, csak be kell lakni, át kell venni az összeszerelési tervet és a használati útmutatót, aztán had szóljon! A baloldali szakértőknek nyilván nem kerül sokba megoldani mindezt, kész haditerveik vannak „Hogyan működtessünk/javítsunk meg államokat?” címmel.

Ha persze nem működnének, akkor baj van, mert nincs B-tervünk. De hát olyan úgysem lesz, és ráadásul a menekültügy megoldásán és a balos eszmék kipróbálásán kívül ütnénk egy harmadik legyet is egy csapásra, mivel a méregdrága amcsi kávézóláncok egységeiben a menekültek sorsa felett búslakodó közírók is tudnának tenni valamit, és megszűnhetne lelkiismeret furdalásuk, mivel az afgán hasissal jórészt a tálibokat finanszírozták idáig! Bizonyára nagyon szívesen távoznának önkéntes államépítőnek távoli országokba, negyedik légyként pedig mi megszabadulnánk tőlük, s mindenki jól jár, mi ők, a hazánk és a menekültek is! Ez aztán a win-win helyzet!