Melegházasságért hisztizni álprobléma

 

 

  

Itt a Pride: az összes fizetett és/vagy lelkesedésből idióta propagandista nagy svungot kapott (főleg az amerikai Legfelsőbb Bíróság döntése után), és nekiállt szajkózni a mantráját. Ahogy a keresztények is javasolják, fogadjuk kedves mosollyal a hülyeségüket, vagy, ahogy mi, a Paraszt Frontnál mondjuk, röhögjük körbe őket.

Ford Fairlane

„A Fidesznek és a kormánynak nincsen szexuális kisebbségekkel kapcsolatos stratégiája, és ha a politikusaik nyilvánosan beszélnek a témáról, abból sokszor fröcsögés lesz. Pedig jobb, ha lassan megbarátkoznak a gondolattal: ha még évekig kormányoznak, akkor külföldi nyomásra, de talán majd nekik kell, ha nem is bevezetni, de elismerni a melegházasságot Magyarországon” – fenyegetőzik a szokásosnál is olcsóbb, propaganda-cikknek is gyenge izéjében az Index. Mondjuk, elképzelem Palpatine-t, hogy esetleg elolvassa ezt (minek?), és azt mondja: köszönjük az Indexnek és társainak, hogy “már most behúznak nekünk további két választást”.

Mert maguktól egyre nehezebben nyernék meg őket, de mégiscsak ezért van a libnyaf nekik. Hiszen emlékszünk még, hogy a „külföldi nyomás” 2010-től kezdve milyen sikerekre vezetett a progresszívék számára:

nagyjából minden ilyen külföldi nyomásos ökölrázás plusz 6-8 százalék Kaijunak.”

Megjelent a „keresztények a melegekért” nevű bohóc-gittegylet is, amely azt igyekszik bebizonyítani, hogy mindenki tévedett a rabbiktól az egyházatyákon keresztül Szent Ágostonig. A TASZ nyomja őket, mint kezdő buzit az öreg a gőzfürdőben. Mint mondják, a “homokosság identitásuk része, és identitást bántani nem keresztényi dolog”. Ezért a szeresd a bűnöst, gyűlöld a bűnt maxima sem kóser, a bűnt is szeretni kell. Magam is így emlékszem vissza a názáreti sztorira: megjött Krisztus, és azt mondta, mindenki viselkedjen és éljen úgy, ahogy jónak tartja, ahogy az identitásából fakad. Mivel „keresztények az abortuszért” (hahahaha) elnevezésű pszichodráma-csoport már létezik, epedve várjuk a „keresztények a blaszfémiáért” nevűt is (elvégre az önkifejezés korlátozásáról van szó), valamint a „keresztények a muszlim hódításért” Einsatzgruppét is.

Ezeknek természetesen semmi jelentőségük nincs, és a mi dolgunk éppen az, hogy az ilyen, egy garzonban elférő aktivisták provokációjának ne engedjünk. A történetük Magyarországon nem létező probléma. Nem kell tehát elővenni a műkeresztény mókamikikkel szemben az Ószövetséget, nem kell az egészet komolyan venni, nem is kell elmenni addig, hogy szerette volna-e Jézus a buzik felvonulását, vagy sem.

Arról van ugyanis szó, hogy ezt az egész hisztit jól körülhatárolható csoportocskák nyomják, még csak nem is feltétlenül a buzik – utóbbiak közül sokan nem véletlenül akarják eltolni maguktól a kecskével házasodás ötletét, meg Kőszeg Ferenc agymenését. Épp azt nem akarják, hogy ilyesmivel említsék egy lapon őket, nem is beszélve a követhetetlen, érthetetlen, idétlen rövidítésekkel és betűszavakkal, amiket az unatkozó, szarrá kényeztetett nyugati csemeték kitalálnak maguknak. Ha dolgoznának napi 14 órát a szénbányában 8 órát pohárszedőként az Instantban, nem lenne idejük ilyen baromságokra.

Tehát a csoportok leginkább a Sorosgyuriból és a hozzá hasonló pénztárgépekből állnak, akiknek elborította az agyát a szivárványos köd, és az ő kis apródjaik, akik vagy lelkesedésből, vagy pénzből, jól felfogott érdekből nyomják a propagandát. Aki szerint nincs homokoslobbi – bármit mondjon is a Kerényi – az minek nevezi a külön erre a célra létrejött csoportokat? Nincs ebben semmi meglepő, vagy felháborító, a svábbogaraktól kezdve a minőségi szotyiért aggódókig bezárólag mindennek van ma már lobbija. Így a homokosoknak is.

De ez a történet csak őket érdekli, csak ők nyomják, csak ők provokálnak.

Azt mondja a derék libsi olvasó, hogy ez nem így van? Akkor tekintsen bele a KSH számaiba! Amióta bevezették, hányan éltek a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetőségével, ami mégiscsak külön a buziknak lett bevezetve – nos, a bevezetése óta kb. 300 ember élt ezzel. Háromszáz. Ezzel összevethető probléma talán még az ambidextria, a kétkezesség problémája, ami a társadalom 1-5%-át érinti. Nekik külön tanácsadót fizethetne az állam, mert nem tudnak dönteni, hogy jobbkezes vagy balkezes klarinétot vásároljanak.

Szóval, amikor jön az öntudatos, hangos, idegesítő, ám annál ostobább szellemi gettóban tengődő indexes, 444-es, mondjuk neki azt nyugodtan: álprobléma.