Rivotril és a Frontin, a leszedálós jóságpirulák

 

 

  

Sosem gondoltam volna, hogy két ilyen szitokszóval fog bővülni a szótáram, mivel – aki még nem tudná, persze előbb utóbb biztos – ezek gyógyszernevek. Leszedálós jóságpirulák. Az első találkozásom ezekkel a csodaszerekkel rokoni közvetítéssel történt, aki konkrétan egy drogos tüneteit produkálta. Mint hamarosan kiderült, észrevételeimmel korántsem vagyok egyedül, szűkebb ismerősi köröm is beszámolt a gyógyszerek miatt kezelhetetlen anyukáról, nagymamáról, anyósról. A gyógyszerek okozta tünetek is mindenhol közel azonosak: vizelet-visszatartási problémák, kóros feledékenység, magatehetetlenség, dühkitörtések. Ahogy a panaszkodó ismerősök köre szélesedett az is kiderült, hogy az említett gyógyszereket szinte mindenre és mindenkinek felírják. Hiperaktív gyereknek, ideges egyetemistának, alvászavaros középkorú takarítónőnek.

Miért Rigó

Mivel ezek az úgynevezett feszültségoldó gyógyszerek. Kiegészítő-kezelésként kapják, puszta szívjóságból. Ha már úgyis bejött a páciens, akkor kap még egy vényt, amivel mehet a patikába. Végül egy szakmabeli elmagyarázta, nem a gyógyszer a rossz, hanem a parázós ember, aki nem tudja magát a gyógyszerszedésben kontrollálni. A levegőben fel is vázolta mutatóujjával egy beteg hangulatának képzeletbeli szinuszgörbéjét, aztán két akkurátus vágással a légben, egy felül egy meg alul, és lám oda van az ember beszorítva középre, az érzelmi biztonságába.

Ezek a modernkori afrodiziákumok a társadalom legszélesebb skáláját érintik, megkapja a túlmozgásos gyerek, a vizsgadrukkos tanuló, az alvászavaros, a szemüveges, a bajszos meg a kopasz. Mindenki, aki valamiért parázik, és mások nem akarnak ezzel többet foglalkozni. Ez a nyugtató lehatol a nyomor világába is, nem véletlen látni annyi szerencsétlent az utcán elborulni, miközben a nadrágból egy kis folyadékpatakocska indul a járdaszegély irányába. Ezt kevésbé az alkohol okozza, mint inkább az említett gyógyszerek és az alkohol keveréke, ami kiüti a saját valóságával békétlenkedőt és mellette az izmait is kellően ellazítja. A Rivotril és a Frontin aluljárói piacáról bármelyik hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkás be tud számolni, sőt az erre épülő tabletta-maffiáról is. Lehetne párhuzamot vonni a gyógyszer-drogok utcára való kikerülése és a Lipót bezárása között. A valóság azonban az, hogy a Rivotril-Frontin kombót az utcáról a kórházba bekerült hajléktalanok kapásból megkapják, hogy nyugton maradjanak éjszaka.

És már kész is a függőség, főleg, a jótékony doktorok fel is írják nekik mindennapos használatra.

Vicces ezt a mindennapi harcot akár mindkét fél oldaláról egyszerre figyelni. Miközben a droghasználatot ellenzők és a mosolygósan kioktató droglobbisták egymás torkát harapják egy nevetséges füves cigiért, aközben nagyiparban folyhat a legalizált rászoktatás és drogoztatás csak azért, mert az orvostudomány arra rábólintott, és az ettől már tudományos, az ettől már gyógyszer. Persze nem a gyógyszer neve a lényeg, inkább az undorító jelenség. Az orvosok tolják a népbe a jóságpirulát a para ellen, hogy a túlfűtött, agyonheccelt és minimálpénzért szétdolgoztatott kisember valamihez nyúlhasson, ha a sörnél vagy a felesnél egy fokkal erősebbre vágyik.

Kap belőle apa, anya, gyerekek, csupaszív, szeretet és a vasárnapi családi együttlét ki is merült a közös nyáladzásban a kanapén.

Az egész gyógyszeripar gyakorlatilag ráállt arra, hogy olyan szerekkel lássa el a népeket, amely a felszínről tünteti el a problémát. Ha ideges vagy, vegyél be egy jóságtablettát, mert akkor nem kell az életeden változtatni. A gyógyszeripar tüneteket akar megszüntetni, nem magát a betegséget, mert azt jobban megéri és a vásárlói kedv is magasabban marad. Innentől viszont ez nem orvostudomány, hanem védelmi pénz. Olyan védelmi pénz, ami megvéd a tünetektől, de közben beteg maradsz.

Miközben lenézzük az agyonfestett, túlöltözött szilikonbabákat, a gyógyszereket hasonló módon és hasonló leleménnyel használjuk önmagunk elfedésére. Mert gyógyszer mindenre van. Hiperaktív gyerekre, vizsgadrukkra, kialvatlanságra, a sok üléstől hátfájásra, izzadásra, memóriaromlásra. Még a büdös seggre nincs, de hamarosan azt is megoldják. Ha ember vagy, vegyél be egy gyógyszert, attól majd kevésbé tűnsz annak. Ezek a gyógyszerek az ember szégyenére és kiszolgáltatottságára apellálnak, az ugyanis ciki, ha az embernek valami baja van. Ciki a fáradtság, és bassza meg, nincs idő a fájdalomra. És ez egy reklámban elhangozhat.

Hát mi az anyádra lehet időm, ha már a saját fájdalmamra sem.

Nincsenek illúzióim, de azért azt mindenképpen ki kell mondani, hogy a gyógyszertámogatásban igen, a megelőzésben viszont érdektelen állam cinkos. Ebből a szar magyari életből adódó nyomor, az állás, az ülés, az idegesség, a monotónia, a kiégés mind olyan kérdések, amikre megelőzéssel is lehetne válaszolni. Olyan szociális és egészségügyi intézkedésekkel, amik örömet okoznak az itt élő embereknek, legyen az egy uszoda-beutaló, tömegjóga vagy táplálkozási tanácsadás. Kirándulási-segély. Oxigén-bérlet. Vagy, hogy a cigiszünetet a nemdohányzók is kivehessék egy rövid sétára, ne kelljen azért az óránkénti 5 percért rászokni.

De mi a másik úton járunk, probléma-takargatunk. Már a büdös hónaljunkat, meg a gyöngyöző homlokunkat is szégyelljük. Egy nagy maffia csapdájában vergődünk, és mi éltetjük őket azzal, hogy fizetünk nekik. Mert elhisszük az orvosnak, meg a reklámoknak. Durva általánosítás? Lehet. Tessék körbekérdezni az ismerősöket pl. rivotril meg frontin ügyben.

Meglepő eredménye lesz…