Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Mintha Roberto Baggio berúgta volna azt a tizenegyest a memoárjában. Vagy Steven Gerrard úgy emlékezne az MSL bemutatkozóján tartandó sajtótájékoztatóján, hogy Angliában mindent megnyert, amit csak lehetett. Vagy mintha Brady nem leeresztett labdákkal dobálta volna be csapatát a nagydöntőbe… Hát kb. ennyire nem volt kommunista Pozsgay Imre!
Pozsgay interjút adott Dull Szabolcsnak az Indextől, mi meg pislogunk tőle, mint béka a mocsárban. Ahogy telnek az évek, úgy lesz Imre elvtársból egyre nagyobb demokrata, aki a legsötétebb korokban tartotta magasra a szabadság zászlaját. Különutas kommunistából pár év és interjú elteltével hős demokrata, aki 17 évesen, 1950-ben azért lépett be a Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártjába, hogy ott belülről váltson rendszert.
„És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót „nemzeti sajátosságaink” körül azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. – Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni.”
A forradalom leverése után Biszku Béla lelkitársaként követelte a minél szigorúbb büntetéseket, annak ellenére, hogy „már 1958-ban kiábrándult Kádárból, és csak azért lett miniszter és MSZMP KB-tag, mert szerinte a kirakatban a vonzó személyiségeknek is ott kellett lenniük”. A kiábrándulás, a folyamatos belső kritika, a meg nem alkuvás ellenére Pozsgay valamiért mégiscsak eljutott a miniszterségig és a Központi Bizottság tagságáig.
Nyilván azért, mert kellett a Pártnak a „vonzó személyisége”…
„Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.”
Így írt a „hős”, amikor belülről bomlasztotta a rendszert, az egypártrendszer és a kommunizmus kérlelhetetlen kritikusaként.
Pozsgay a gerinctelen fideszkáder prototípusa. Pénzért, pozícióért bármit elvállal vagy megtagad. (Hasonlóan hiteles, Kádár-Orbán vonalon mozgó életutak: Schmitt Pál, Kerényi Imre, Fekete György, Pintér Sándor, Stumpf István, Hoffmann Rózsa, Matolcsy György, Szűrös Mátyás…) Nyilván csakis azért volt hosszú évekig miniszter, MSZMP KB-tag és Hazafias Népfront-vezető, azért publikált rendszeréltető könyveket, tanulmányokat évtizedekig hogy belülről bomlassza a pártállamot. Micsoda furfang!
Pozsgay a gerinctelen fideszkáder prototípusa. Pénzért, pozícióért bármit elvállal vagy megtagad. (Hasonlóan hiteles, Kádár-Orbán vonalon mozgó életutak: Schmitt Pál, Kerényi Imre, Fekete György, Pintér Sándor, Stumpf István, Hoffmann Rózsa, Matolcsy György, Szűrös Mátyás…) Nyilván csakis azért volt hosszú évekig miniszter, MSZMP KB-tag és Hazafias Népfront-vezető, azért publikált rendszeréltető könyveket, tanulmányokat évtizedekig hogy belülről bomlassza a pártállamot. Micsoda furfang!
Szerényen jegyzem meg, hogy amikor először “kellett” szavaznom, az volt az első kettős jelölés, ami persze még messze nem volt a demokrácia, de mégiscsak hosszú idő után legalább arcul csapta a látszatot. (Pozsgay elég hamar visszavonult a közéleti politikától, mit akarunk még rajta elverni?)…úgy szeretném hinni, hogy ő volt az utolsó, akit itt gyalázni érdemes! (személyes megjegyzés: sosem szavaztam rájuk…..ma meg már nem tudok kire)