Vének háborúja

 

 

  

A régen minden jobb volt egy időszerű kijelentés ma, a pilot-zárvatartós nappá nemesült nemzeti ünnepünkön. Régen – értsd még tavaly is – alapprogramnak számított e napon a belvárosi nagyturné, a különböző pártok különböző rendezvényeinek végiglátogatása, szónokaik elegánsan visszafogott kiröhögése, és persze a szociofotózás. Idén már csak öregbunyót lehetett nézni.

Ismétlődő figyelmeztetés a magyari utánpótlásra kizárólagos befolyással bíró fiatalokra, ha nem kezdik el szorgalmasabban meghaladni a 1,7 – 1,8 gyereket, akkor nemcsak a Kárpát-medence kiürülése fenyeget, hanem addig is átlényegülünk valami demokratikus gerontokráciába, ahol a politikai cselekvés iránya kizárólag az inaktív csoportoknak való udvarlásban merül majd ki. Mert ugye a politika végső soron a hatalom megszerzéséről és annak a megtartásáról szól, minden más csak eszköz ehhez, így a közjó szolgálata is, ha egyáltalán létezik olyan, hogy közjó.

A mai nap betekintés egy ijesztő és közeli jövőbe, ahol a különböző politikai formációknak nyugdíjas milicistái járják az utcákat, és úgy verik egymást, mint valami B-kategóriás krimiben a hajlékatlanok a gonoszemberek szervezte illegális bunyóban. Idén a 48′-as Szabadságharc méltó ünneplése kínos hadijátékká alakult, amiben a Tuareg vezette a Büdösláb Hadtestet és Mindenki Más Hazaáruló Csoport harcinyugdíjasai fogadták  a Nemzeti Múzeum előtt, háttérben egy miniszterelnökkel.

Hát inkább a Scalzi -féle Vének háborúja…

(fotó: Index.hu)