Miközben Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon erőnek erejével igyekszik elhitetni a közvéleménnyel, hogy ők ketten nemhogy nem barátok, hanem éppen egymás potenciális választási ellenfelei, Gyurcsány Ferenc vasárnap este maga vallotta be: rendszeresen egyeztet utódával, a következő találkozókra pedig már meg is van a pontos időpont.
Persze, ostobának hihetnénk azt, aki felül Bajnai vagy Gyurcsány (bármelyik) színjátékának – de azért, valljuk meg, egész jól játszanak. Bajnai Gordon rövid időn belül többször fitymálta le a Demokratikus Koalíciót és annak vezetőjét. „Nagyon erős az elutasítottságuk” – mondta, majd megtoldottaazzal: „Én ma nem érzékelem, hogy lenne akkora szavazótábor, vagy olyan elfogadottság, ami őket a parlamentben szeretné látni tömegesen”. Erre fel Gyurcsány némi noszogatás után gyorsan nyilvános „kibeszélésre” hívtaBajnait a múlt héten, amely invitálást a Haza és Haladás köszönettel, de elutasított. (Amúgy ne lepődjenek meg, az üzengetés főleg baloldali médiafelületek közreműködésével történt – „az egész világ színészkedik…”)
A „heves csörtén” kívül persze a két volt miniszterelnök korábban élésen elutasította és kikérte magának a CÖF által indított kampányt, mely személyeiket közös plakáton ábrázolta: „együtt tették tönkre az országot”. Bajnai és Gyurcsány jóformán egymás szavába vágva ítélte el a „gyűlölet- és hazugságáradatot”, sőt, előbbi egyenesen úgy fogalmazott Gyurcsányhoz fűződő viszonyáról: „politikai értelemben nem kell távolságot tartani, mert az már jó ideje létezik (…) régóta külön utakon járunk, sok kérdésben voltak vitáink”. Emlékezhetünk arra is, hogy a Bajnai Gordon által életre hívott Együtt 2014 az első kör után formálisan rögtön otthagytaaz ellenzéki egyeztetéseket – így az MSZP-t és a DK-t is –, arra hivatkozva, hogy először a közjogi kérdésekben kell dűlőre jutni és csak utána jöhet a többi kérdés…
Erre mit ad Isten… akarom mondani: hogy-hogy nem, elvtársak, a Demokratikus Koalíció elnöke elszólta magát vasárnap este az ATV Szabad szemmel c. műsorában – melyet, nem árt megjegyezni, az a Mészáros Antónia vezet, aki jól doromboló cicusként 2006. októberének első napjaiban 72 órára (!) szegődött Gyurcsány Ferenc nyomába, hogy megtudja: milyen iszonyatos traumákon ment keresztül szeretett miniszterelnöke azokban a napokban, mikor a „galád Fidesz” ultimátumot intézett hozzá. Az eredményt akkor a köztévé fő műsoridőben tette közzé (mert akkoriban még kiegyensúlyozott hírgyártás folyt a közmédiában, mint tudjuk), ma is kihagyhatatlan csemege. Ajánljuk kifejezetten azoknak, akik szerint egyre rosszabb állapotban van a sajtószabadság Magyarországon.
Szóval Gyurcsány Ferenc elszólta magát. Azt mondta: „Beszélünk mi egymással (…) a következő napokban is találkozunk egymással, már megállapodtunk az időpontról. Ez a normális, ez a természetes”. A hatalmas „ellentétek”, a szurkálódások, az odamondogatás mellett azért a háttérben folynak az egyeztetések, hogy az utolsó pillanatban aztán – nyilván könnyek, sűrű bocsánatkérések és elvtársi ölelések közepette – újra összeálljon a Gyurcsány-Bajnai-duó.
Miért, mit is gondolhattunk volna – hogy a nagy veszekedés, tányércsörömpölés igaz lenne? Hogy otthagynák 20 évre visszanyúló barátságukat? A közös „reform-mozgalmárkodást” a ’80-as évek végéről, a közös sörözéseket, a közös karrierkezdet emlékét Bajnai-papa Creditumjánál? Elfelejtette volna Bajnai, hogy Gyurcsány NFÜ-vezetővé, kormánybiztossá majd miniszterré nevezte ki? Hát persze, hogy nem. Azt is mondhatnánk: a zenekar ügyesen játszik tovább.