Helyben vagyunk megint. Most épp Andrea Moses találta úgy, hogy ha rendezésében meg akarja jeleníteni saját korát, azt csak rasszista magyarokkal lehetséges. Ez a német asszony ugyanis azzal üti fel vizuálisan a Hector Berlioz Fauszt elkárhozása c. művét a stuttgarti operában, hogy magyar zászló alatt magyar gárdisták ünneplő cigányokat vernek. A német nyelvterület sajtójában, az ottani művészvilágában ugyanis ez a menő. Rasszizmus? Akkor azok csak a magyarok lehetnek.
Az, hogy a Magyar Gárda be van tiltva, és gázt sem lehet adni itt Holokauszt-emléknapon, persze senkit nem érdekel. Németországból nézve nálunk gárdisták szervezetten cigányt vernek, a hatóságok meg tűrik. Ennek ugyan az ellenkezője igaz, ugyanis nem tűrik, és nem vernek, de egy nyugati (!) művész (!) nem tévedhet. Normális ember, pláne itt élő ember szempontjából persze Frau Moses személyes valóságérzete messzebb van a tényleges valóságtól, mint észak-amerikai fehér főiskolás a profi kosárlabda-szerződéstől, de ez szintén nem számít. Az a több tízezer ember számít, aki jegyet vett az előadásra az elmúlt 2 évben. Ők ugyanis nem tudnak semmit arról, hogy mi is van itt, de szívesen elhiszik, amit az operában mond a rendező. Mert ő biztos tudja. És elmeséli a barátainak is.
– Hans! Ti hová mentek ősszel nyaralni?
– Magyarországra. Sárvár vagy Hajdúszoboszló. Nagyon jók a termálfürdők arrafelé.
– MAGYARORSZÁGRA????? De hát ott neonácik verik a cigányokat.
– Tényleg? Nem is tudtam. Akkor mégsem.
g persze nem is erre kapják a pénzt. Már csak egy kérdés izgat nagyon. Alföldi Róbert például miért nem érezte szükségét, hogy a Mephisto képi világát antifasisztákat rugdosó svéd neonácik uralják? Ja, hogy mi nem szeretünk más országok dolgába beleszólni. Meg nem is ezért fizetik. Bocs.