A cukrászok megmenthetik a magyar demokráciát…

A hazaárulásból éppen hazatérő 5 baloldali demokratánkkiszáll a repülőből. Szépek. Bajszosak. Valami még sincs velük rendben. Csalódottak. Nem azért, mert a gépen felejtették az esernyőt. Már eleve nem is vittek magukkal. Csalódottak, mint a gyerek, aki azért töri össze a vázát, hogy valaki végre figyeljen rá. De már előre tudták, hogy idehaza senki sem várja őket úgy, ahogy kiérdemelték. Az orbáno-nacionalista mákony beszivárgott a magyar ember tudatába, kiölt belőle minden demokráciát. De hiszen ezért is voltak ők az europarlamentbe’. Hogy szóljanak. Editke, aki titkon még reménykedett, csalódottan visszagyömöszöli a bukósisakot a szatyrába és felsóhajt: – Hol vannak már azok a tojásdobálós szép napok…

Magyarország aluszik, már nem dobálkózik’. A Gaudi-Nagy Tamás is annyira betépett a fideszesek antidemokratikus halandzsagandzsájától, hogy egészen ellágyult az arca. A zsebnácinak annyi saját véleményt sikerült kipréselnie magából a reggeli Frei-kávé serkentő hatása alatt, hogy “a Bokrosék nyugodtan nevezhetőek hazaárulónak”. Arra sem vette a fáradságot, hogy felálljon a Parlamentben és annyit mondjon: – Bokros Lajos, te egy hazaáruló szarházi vagy! Mondja valaki más, de csak, ha nyugodtan mondja. Helyette kitalálta a bizottságosdi nevű játékot, amit most az európai politikusok is játszanak. Azt javasolja, hogy a külügyi, az alkotmányügyi és az európai ügyekért felelős bizottságoknak meg kellene hallgatni azt az öt magyar európai parlamenti képviselőt, akik igennel szavaztak a Tavares-jelentés vitájában. Erre a fél parlament elmegy majd bizottságozni, jót beszélgetnek, kétóránként lezúznak pogiért és szódavízért a büfébe, aztán lesznek hírek, nyilatkozatok, ellennyilatkozatok stb. Ezzel ellesznek augusztus végéig. Ilyen renyhe már a magyar szélsőjobb is. Ha már mondani is másnak kell, hogy:  –Göncz Kinga, neked nem csak az öltözködésed kritikán aluli, de alávaló gané is vagy! Vagy hogy: – Herczog Edit, téged még párizsit sem engednének szeletelni a közértben, hogy veszed a bátorságot egyáltalán elhagyni az országot és lejáratni minket. Egyáltalán hogy nézel ki?!!… Nem csoda, hogy a párt szavazótábora is renyhe. El vannak tunyolódva. A kuruczinfón még mindig arról szólnak a viták, hogy szabad e tojást dobálni, vagy nem. A melegek frontátvonulása emiatt tökéletesen unalmasan zajlott. Hát mi van ezzel az országgal? Egyszerű. Antidemokratikus.

Egy demokráciában a jó fideszesek termelői paradicsommal, és extranagy sárgájú, kapirgálós tyúktojással készülnének Edike, Kinguci és Lalibohóc hazaérkezésére. A Marcsinak külön műsora lenne a HírTV-n, ahol ő dobálna vidéki helyszíneken. A jobbikosok meg sámándobbal serkentenék nagyobb tojáshozamra a turulcsirkét. A baloldal persze akkor sem dobálna, még ha oka lenne rá, akkor se. A liberálisok azért, mert az afrikai gyerekek éheznek, a szocik meg lélegeztetőgépet vennének a tojáspénzből. De máskülönben ott is fölmerülne a narancsos bukta dobálásának gondolata… Manapság azonban nem él senki az élelmiszer-hajigálás évszázados európai hagyományával.

Látszik a tanácstalanság az európai zöldliberálszocialistákon is. A simifejű Gordon épp most csődíti őket jelentést ünnepelni a Velencei-tó partjára. Hát bazdmeg – mondta szelíden német állatkedvelő barátai körében – ha ezen nem borulnak ki odahaza, akkor ez a Orbán tényleg kimosta az emberek agyát. Ki fog így minket megbüntizni? Engem akkor se dobált meg senki, mikor tönkrevágtam a Hajdubétet. Néhányan helyettem a saját életükre törtek, engem meg megválasztottak miniszterelnöknek. Illetve nem választottak, de valahogy ez lett a vége. Nem igazán erre számítottam. Jól mondta azt Kertész Náci bácsi, ezek a magyarok tényleg genetikusan alávalók…

De azért ne csüggedjünk! Demszky is kapott eleget annak idején a tojásfehérjéből, ami annyira passzol lelki habitusához. Bár ő hosszú évekig irritálta a budapesti lakosság idegrendszerét. Parázslik még a láng, csak a magyarok még nem tudják, hogyan lehet unortodox módon dobálkozni’. És itt jönnek a képbe a cukrászok. Augusztus 20-án megérkezik az új Magyarország Tortája, amely először válthatja be az országtorták történelmi rendeltetését. A torta internacionális, demokratikus és jól hajítható. Medgyessy Péter 2007-ben még hiába várta a Madártej tortát, Bajnai a Pándi meggyet, vagy Gyuriferi a Kecskeméti barackos kölestortát… 2013-ban azonban valami diós készül. Kínáljuk meg vele a Tavares Fesztre érkező európai demokrata barátainkat…