Ha ugrál a kisveréb…

Azt hiszem rákaptam apám vicceire. A múltkor épp, mint egy jó Alföldi aktualizáltam a Mórickás-rendőröset, most meg van egy másik. Eszerint az örökbecsű, már-már az István a király metaszintjét súroló textusban arról van szó, hogy a kisverebet leszarja a nagy marha. A kisveréb azonban megsértődik, ugrál, meglátja a macska és jól megeszi. Tanulság: nem biztos, hogy az az ellenséged, aki leszar, és az a haverod aki kikapar a szarból. End of story.

Nos imádott, szeretett, és minket a felhőkarcolóban minden létező jóban fürösztő Főszerkesztő Főstrandmester Méltóságunk volt oly drága és leutazott Szegedre kiakadni a minap. Csak úgy zengett az M5-ös az anyázástól, és bizony mikor megérkezett a hűs Toronyházba, alig győztük idegnyugtató cigikkel ellátni a Nagyurat, úgy kiakadt.

Pirézzel kicsit féltünk is, hogyha elviszi a szélütés, akkor mi állás nélkül maradunk, és bizony sokkal jobb pirosfehérzöldgalléros nyaloncnak lenni a Fidesz-maffiánál, mint törökzsoltitól tanácsot kapni a gödörbe hentelt punknak. Ezt most csupán azért, hogy Alföldi művészúr‘ csodás szimbólumának allegorikus kontextusába ágyazzuk önmagunkat. Mert mi ilyent is tudunk, nem csak a Töketlen Öltönyöst szolgálni napszemcsós klerikális-náci hordák vöröslő keresztjei árnyékában. Szóval így van ilyen érzékünk a finomságokra.

Csak egy a bökkenő. És erről Menyhárt sem tudhatott, amikor épp a konzervatív összmagyar szolgaságban meghajolva heveny avangardofób rohamában verte a kocsija kormányát az alföldi éjszakában. Miszerint Róbertünk (az Alföldi, nem a Piréz – a szerk.) még a szart is nyúlta. Terjed ugyanis a mém a Neten, hisz valaki nem ment túl messzire, hanem megtalálta a TeCsőn Valló Péter nyolc évvel ezelőtti III. Richardját. Nos. Bizony Robi szénné nyúlta szegény Valló Pétert.

Hogy jön ide a vicc? Hát úgy, hogy Robi a kisveréb. Addig ugrált, míg pórul nem járt. Mert volt egy csodás alakítása nemrég, amiben ő iszonyatosan megalázott alkotó géniusz volt, akit elsöpört a fasiszta ármány és őavantgárdságának eltávolítását követően a provinciákból hoztak egy jó kis határontúli Döbrögit, hogy az tulipános-kalocsaihímzéses népinemzeti uncsisággal mételyezze a fideszes buszokkal, vidékről, a Tarlós által kipusztított egykori multikulti romjaiba szállított marinéniket, hogy megnézzék mi a szitu a Fidesz által épített Írógép falai között. Szóval ez volt a rendezői szándék, és hát kis verebünk jól tele is ugrálta ezzel a médiákokat. Egész addig ugrált, míg észre nem vették, és a gonosz fideszre rá nem nehezedett a kényszer, hogy helyzetbe hozza, pontosabban helyzetben tartsa színházművészetünk legnagyobb “látnokát”.

És hát Szörényi kikaparta a szarból a kisverebet, aki megkapta élete nagy sanszát: gigaprodukció az egész országnak. Mert Alföldi zsenisége az igazi durván NAGY közönség számára egész idáig leginkább legenda volt. Amolyan mítosz, miszerint: ha járnék színházba, és megnézném az Angyalok Amerikábant, akkor tökre hanyatt vágódnék a zsenialitástól, amit Alföldi Róbertnek hívnak. Ugyanezen az alapon meg biztos szénné unnám magam a hőbőrgős magyarkodáson amit Vidnyánszky prezentál Mucsán, akarom mondani Beregovóban, pontosabban Fideszland közepén, Kósa Lajos Debrecenjében. Mert hát a NAGY közönség szarik színházba járni, az, aki meg jár is színházba, az úgyis tudja, hogy hiszti van, nem pedig szakmai elképzelések csapnak össze. Vidnyánszky igaz, hogy leadhatna pár kilót, ha már az érdeklődés homlokterébe kerül, de ettől még nem szar, hanem egy rohadt jó rendező, és Alföldi, aki igaz, hogy szép snájdig gyerek, de korántsem akkora rohadt nagy géniusz, amit egyszer termel ki a genetika ezer évben. Ő nem az a nigger, mint Django. Csak jók a kapcsolatai és elég gátlástalanul nyomul. Van ilyen.

Robi bőven ellehetett volna ez alatt a szar alatt, mert a nagyközönség simán bevette ezt, és bevalljuk, mint őstrollok minket sem izgatott ez a felhajtás, mert bevallottan kocsmai csevejekből ismertük mind Alföldi, mind Vidnyánszky művészi teljesítményét. A franc fog ugyanis vagyonokat fizetni, hogy homárokat nézzen egy ronda színházban, és ugyanígy kurvára nem fogunk leícézni Debrecenbe, hogy megnézzünk valami akármit csak azért, mert a Vidnyánszky Beregszászról megpendíti benne a Kárpát medence lélekhúrjait. Szóval ezt be kell így vallani akkor is, ha szívünk szerint inkább ez utóbbiban merítkeznénk. És ezen az alapon akár még el is lehetett volna fogadni a „megalázott Géniusz” című forgatókönyvet, meg hogy valóban politikai alapokon megy itt a mérlegelés. De Robi úgy tűnik elhitte saját kis meséjét magáról, és nem bírt nyugton maradni, neki kellett az, hogy megmutassa, hogy mekkora ász ő. Ugrált. Most meg már hiába ugrál.

Az ország megosztása mindenesetre sikerült, hisz szegény jó Menyhártunk majdnem féloldali bénulást kapott, mikor kérdeztük milyen volt a darab. Pirézzel rögtön rendeltünk is egy tucat apácaruhás sztriptíztáncosnőt, hogy egy kis rúdtánccal nyugtassák meg a saját kis Vezénylő Tábornokunkat (a miniduce makettváltozatát). Szegény doki gyógyulását már csak az írására érkező „hozzáértő” kommentek hátráltatták, amiben végül megkapta szegény, hogy őneki, a mocskos fidesznyiknek nemhogy ízlése sincs, de valószínűleg nem is látta a darabot, és politikai alapokon ítélkezik. Satöbbi, szokásos bullshit. De ezért kapja a pénzét az Orbántól, mit is várunk tőle. Biztos kiadták az Egyenlítőnél is az ukászt, hogy trollkodják szét a tutit, mi meg lusták vagyunk ahhoz, hogy azzal töltsük a drága időnk, hogy a szar cikkeikre visszaoffolunk. (Bár Piréz szokott ilyent, amolyan időtöltés gyanánt, a másnaposságát levezetendő.)

Mi végig lájkoltuk Főszerkesztőnket, és egyetértettünk vele abban, hogy ez az új István a király egy rakás szar volt. Az viszont, hogy a darab alanyi jogon volt az, semmi ahhoz képest, hogy ráadásul úgy volt szar, hogy Robi fullosan lenyúlta egy kollégája 8 évvel ezelőtti darabjának ötleteit. Egyszerűen arra számított, hogy ennyi idő bőven elég arra, hogy elfelejtsük, az azóta a Milla hoppmesterévé süllyedt Kulka János egykori jutalomjátékát, meg az egész  „öltönyös Shakespeare” dolgot. Holmi m1-es színházi közvetítés, meg valamiféle szakmai siker úgyis elég belterjes ahhoz, hogy a kutyát se érdekelje, amikor az RTL-en életében először lát színházi közvetítést a csatorna leendő X-faktor mentorának rendezésében. A Szörényi – Bródy – Alföldi kooperáció soha nem látott hype-ja úgyis idézőjelbe teszi a III. Richardot, amely valljuk be 8 évvel ezelőtt is úgy volt eredeti, hogy már megvolt az a filmváltozat, ami által mellesleg világhíres lett a későbbi Gandalf és Magneto, és aminek a lényege az volt, hogy III. Richard konkrétan autókkal rohangál a náci Angliában. De jó volt, sikeres volt, eredeti volt és egy évtizeddel ezelőtt még menő is, hisz akkor futottak sorban ezek az anakronisztikusra hangszerelt királydrámák a mozikban is.

Ami igazából történt, az annyi, hogy fordult a kocka: Vidnyánszky Jabba már egyáltalán nem tűnik „pártkinevezettnek” Alföldi meg zseninek. Sőt, inkább tűnik úgy, hogy Alföldi volt sokkal inkább az előző politikai rezsim féltehetségű benyalója, hisz az István a királyhoz hozzátenni nem, csak elvenni tudott úgy, hogy annyira volt időszerű, mint egy lejárt Globus konzerv, és annyira volt eredeti, mint egy képeslap a múzeumshopból. Ráadásul Stohl Buci. De a lényeg, hogy még ezt is lopta csak egy kollégától a kis hamis. Amit „hozzátett” a darabhoz nem volt más mint ócska politikai propaganda, ami egyenértékű azokkal az Egyenlítős kommentekkel, amikkel szegény Menyhártunk posztját elárasztják a baller trollok újabban. De, hogy ne sértsük idetévedt baloldali olvasóinkat úgy is fogalmazhatunk, hogy Piréz másnaposan simán kiizzad egy ilyen rendezői konceptet magából, csak épp nem tömi a zsebét szénné a szoci Botkától a Fityisz kulturtárcán át a Népszabi és a Magyar Nemzet. És nem kapja meg hozzá az Év Marketing Nyomulását (amit szintén lopott – a szerk.), valamint a szegedi szabadtéri színpadot dómóstul mindenestül RTL Klubbos közvetítéssel. Ez valamiért még a tomboló fassizta rezsim elnyomásának közepén is Alföldinek jár csak. Milyen alapon is? Ja, vágom: politikai alapokon. Nekünk meg Pirézzel csak két egymásba nyíló trafik jutott a Tutkó felhőkarcolójának árkádjai alatt, meg egy asztal a szerkiben ugráló hawaii-szoknyás műanyag macákkal a monitoron. Hát ennyit arról, hogy kit fizet mennyivel a kicsoda, mikor, hol és hogyan.