Rajtunk csak az agykutatás segíthet

Az agykutatás lehet az egyik zászlóshajója a jobban teljesítőmagyar gazdaságnak – szólalt fel a Kaiju az Akadémián és frankón igaza van. A most zajló választási kampány megértéséhez, tudományos igényű  feldolgozásához bizony agykutatókra lesz szükségünk. Legalább ezen a téren váljunk innovációs térséggé, ha már a politikai üzeneteknél nem sikerült.

Kampánystratégiai közhely: érdemes az összes ígéretet, tervet, elképzelést egy darab rövid, megjegyezhető jelmondatba sűríteni (cséndszs) és lehetőleg ott is elmondani, ahol nem kérdezik. Ahol kérdezik, ott többször is. Ezt a nem túl megterhelő feladatot kizárólag a Fidosznak sikerült abszolválnia idén a Magyarország jobban teljesít üzenettel, ami tökéletesen kiegészíti a CÖF-ös elkúrtátok utánrezgést. Az Összefogásnak nem sikerült, de az még magyarázható a számtalan kis önálló entitással, amiből felépült a közös zűrzavar, nemhogy programban, de egy egyszerű mondatban nem bír közös nevezőre jutni. Sehol egy vezérgondolat, sehol egy közös cél, ami minimálisan is túlmutatna a visszajönnénk terpeszkedni, mert rendes melóhelyünk sosem lesz, ahhoz mi hülyék vagyunkon. De hogy az LMP vagy a Jobbik passzivitására mi a magyarázat, ott csak az agykutatás segíthet.

Az LMP megint megpróbálja elcsalni a program-és identitásalkotást annyival, hogy lehet más. Lehet igazuk van, mert úgy képtelenség az egész, ahogy van. Nem lehet más, mivel nempolitikusként csak addig lehet politizálni, amíg valóban nem politikus az ember. Aztán maximum tolhatja a belső ellenzék bullshitet, mint az SZDSZ bármikor, de ahogy ők sem voltak soha a szocialista kormányok lelkiismeretei, úgy az LMP is hiába tolná a kívül vagyok, benn is vagyok játékot. A lehet más-t, örökké csak eszményi cél marad, az a-és antipolitikusok kedvelt hívószava, így bármikor elővehető, mint a hidegháborúban eltett konzervek a metróalagútban.

A Jobbik viszont eljutott odáig, ami már tényleg az agykutatók terepe. A végletes cezúrából, a kommunista múlt gyökeres kiirtásától eljutottak a langyos kádárizmusig, a több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknakig. Szebb jövőt helyett/mellett szebb jövedelmet! Küldetés helyett szavazatokat. Tarsolylemeztől és hátrafelé nyilazástól a majálisok szintetizátorzenéjéig.

Kicsit olyan az egész, mintha Medgyessy-Kovácslaca párosvirsli elásott volna egy időkapszulát valahol a borsodi végeken, amit most Vonagabi kilapátolt. Ha az Összefogás nem jött be, mert egymás szavazóit ijesztik el a vállalhatatlannál is vállalhatatlanabb arcokkal, akkor ezt a Jobbik saját hatáskörben próbálja megoldani. A Jobbik nem csak anti-establishment párt (volt) elvileg, hanem valódi “korszakváltásra” is készültek. Nem az “elmúltnyolcévvel” és nem is az “elmúltnégyévvel”, hanem az “elmúlthuszonötévvel” szemben határozták meg magukat, és ennek az “elmúlthuszonötévnek” bizony a szerves része volt a felelőtlen szociális ígérgetésekkel megszerzett nyomorszavazat.

Az élet rendje, vagy másik politológiai közhely, hogy a radikális mondanivalóval parlamenti mandátumot nyert formációk egy ciklus alatt “háziasodnak” és a szélsőséges szólamok elhagyásában látják a további növekedési potenciált. Ezt a tételt a Jobbik rendesen kimaxolta. Nem pusztán a radikalizmusból vettek vissza, a legízléstelenebb tuggyikkikezésből, vagy a cigányozásból, hanem lazán átsétáltak az MSZP felségterületének számító szociális demagógiába, a lejárt szavatosságú száraztészták és a fedezet nélküli minden jobb lesz mindenkinek világába.

És fura, de működik. Pár éve még a legsúlyosabb Isten észkáromolás volt a Jobbik növekvő táborának forrásaként a hagyományosan baloldali, szocialista szavazókat megnevezni. A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint ez már nem vélekedés, hanem tény. A széljobb és a baloldal összeért, minden a helyére került.