Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
A kezdeti kapkodás és idegesség után végre megtörtént a piacfelosztás az ellenzéki térfélen focizgató „új populista mozgalmak” között. Ezen a héten a Gólya presszóban búslakodó, kinyúlt pulóveres, guevarás hipszterek, az ELTE szociológia – Alinsky-szakirányos, radikális-liberális misszionáriusaié a terep, a közös kabalafigura, Horváth „ufófigyelő” Andráska mellett.
A többiek most a közfelháborodottak ráhordását vállalták az eseményre, mindenféle kamu eventekkel.
A három konkurens, most kartellbe tömörült csapat közül még ők a legnormálisabbak, ha egyáltalán ennek a kategóriának van értelme az esetükben. A Gulyás Balázs féle – nézzünk körbe a Facebookon kiből lehet szocialista szimpatizánst gyártani – társaságtól lilát hányunk, de a kreatív válságukat norvégcivil pénzből finanszírozott nyilvános pszichózisokkal ellensúlyozó Gulyás Marciék tényleg a legalja. Ők azok, akik pénzügyileg is érdekelté tették magukat az ellenzékieskedésben, a másfél ezer embert sem megmozgató rendezvényeiket rendre túlszámlázva (szezonon kívül 1,2 millióért színpadod bérelni???) számolják el – hova máshova – mint a Norvég Alap terhére, az Ökotársos tüncitársak nem annyira protestáns könyvelési szigort idéző ellenjegyzése mellett.
A mai előadóművészek – a legújabban már egészen korrupció-szakértővé szopott Horváth Andráson kívül – tulajdonképpen olyanok, mint a pattanásos kamaszlány a Bravo magazin szexszerelem rovatában. Beszélnek majd a young adult lét kihívásairól, meg hogy milyen érzés helikopternek lenni a sok nemdemokratamellett. Minden megnyilvánulásuk komoly intés a szülőknek. Ha a gyerek a pályaválasztáskor a társadalomtudományok felé szeretne indulni, semmiképpen se javasolják neki az ELTÉ-t, abban a szellemi nyomorban csak az intellektuális gettósodást fogják eltanulni, de az SPSS-t, amivel pénzt is lehet keresni a szakmában, azt nagyon nem. Aztán a mozgalmárkodás mellett marad nekik a kódolás apróért, esetleg a call-center, ha éppen nincsenek nagyon szétszívva délelőttönként, ami csak növeli a nemdemokratilusvilággal szembeni sértődöttségüket (aka. azért mert pattanásaim vannak, nem is lehet fiúm?).
Persze lehet közben még aláírást gyűjteni MAKarcsi ellehetetlenítéséért, mert ő képes és kibeszél a narratívából, ami ugye a náci szinonimája, meg össze is zavarja a hallgatókat az éppen rögzítendő polgárháborús szerep elsajátítása alatt.
***
Némileg pikáns azért uniós zászlókba burkolva tüntetni adóügyekben, miközben az egyesült ajrópai junió bizottsága éppen a legsúlyosabb bizalmi válságát éli, kettő héttel a hivatalba lépése után – és nem Navracsics miatt. Junckertől (emlékezzünk csak kik nem támogatták a jelölését!) várni az ÁFA-ügyi megváltást olyan, mint tűzcsapokat halmozni a bogrács alá, hátha most begyullad. De a bitónappalizó Goodfriendtől is hiába várják a megfejtést a kevés szavazó, de rengeteg ambíció problémára. Másfél hónapig marad még nálunk, aztán a mindkét házban republikánus többség ízlésének megfelelő nagykövetet kell kineveznie Obamának.
Még egy ilyen, a weyerbélázást nagykövetségi szintre beemelő hülyét csak nem kapunk. Ekkora mázlijuk nekik sem lehet…
Ha már weyerbélázás: el kell ismerni, igazából rettentő cuki, amikor első lépésben Bitólaci nappalijában átadunk a rezidens nagykövetnek egy (zöld) dossziényi kivágott újságcikket a Népszavából, benne a legjobban pörgő ellenzéki toposzokkal, majd mikor ezt visszahalljuk egy non-paper fecniről, akkor bólogatunk rá, hogy „nu, az ámerikaik szerint is csúnyakorrupt a Simicskaviktor”. Hogy a maga nemében nagy siker ez, az lényegtelen, a történelem tele van naiv és/vagy idióta diplomatákkal.
Chamberlain is népszerűbb volt, mint Churchill…
Az esti ayurvédikus tüntetést szervezők részére azért van egy jótanácsunk: Néha érdemes kijönni a rezervátumból és körbenézni, hiába mond ellent Alinsky második pontjának, mert a végén megint Gyuriferinek fogjátok ragasztani a plakátot!
