Infantile pride avagy menjetek a picsába, a tüntetésnek vége!


Láthatóan nem csak az első sorban tülekedő, lökdösődő nyílt tekintetű fiataloknál a munkaidőt munkában töltőket beelőzendő, időben megfelelő pozíciót foglaló dékás nyugdíjasoknál volt kissé több a kelleténél a galaktikus gégepusztítóból, hanem a HaHás felszólalók is rendesen betermelhettek a lámpalázra. Érthető, hisz az eddig kisebb termeket elfoglaló és a Lánchídon negyed órácskányit seggretottyanva ellenálló kis szociológuspalántáknak ez volt az első olyan fellépésük, amit nem kizárólag a saját szórakoztatásukra csináltak. A netadó miatti megnövekedett tömegdemostrációs hajlamra építve végre összejött nekik egy olyan rendezvény, ami nem kizárólag a pesthidegkúti villatulajdonosok teljesen hülye, marxista gyerekeit érdekelte (akiket a kedves beküldőnek köszönhetően a fenti képen is láthatunk – Marx kicenzúrázott Tőkéjével.)

Nem éltek a lehetőséggel, a kreténség és a legsúlyosabb inkompetencia megnyilvánulásaként sikerült egy „Menjetek a picsába, a tüntetés véget ért!” zárással feltenni a produkcióra a koronát micisapkát.

Meleg szívvel gratulálunk!

Pedig cukorédes volt, ahogy megküzdöttek és alulmaradtak saját korlátaikkal vívott küzdelemben kedvenc zöldövezeti marxistáink. Úgy látszik a pesthidekkúti élet, és a villa kertjében rendszeresített, Nuriel Roubini Marx-kritikájának a kritikája szakesteken nem készítették fel magukat megfelelően a nyilvánosság előtti értelmesen beszélés kihívására.

Hiába, no, akik Marxot is csak a kommunisták által megfelelően cenzúrázott változatában képesek olvasni, azoktól túl sokat nem érdemes elvárni.

Tegnap toltam egy előzetest, hogy mit várok a fellépőktől, korrekt módon megfeleltek a nem kifejezetten magasra helyezett mércének. Egyedül a CéCéCéPés pulóveres kommunista ceremóniamester okozott meglepetést, akinek sikerült a tüntetés záró szakaszára az önkívületig forradalmi állapotba hergelnie magát, és útszéli fenyegetőzések társaságában küldte el a picsába az Orbánt és a kormányát. Nyilván mi nem akadunk fenn ezen a kocsmai stíluson, és valószínűleg a Fidesz részéről sem Deutsch Tomi fog bíráló hangnemben véleménycikket írni a Népszavában erről.

Viszont (tudom viszonttal nem kezdünk mondatot) meglehetősen érdekesen vette ki magát ez a hörgés Nemes Balázska beszéde után, aki félelemről, diktatúráról, a jól megszokott toposzokat hibátlanul elővezetve tartott kiselőadást. Nála ott akadt ki a kultúra-meter, amikor kijelentette: mi, akik itt összegyűltek a téren, azok nem félünk kimondani, hogy igazuk van.

Miben, kisfiam? Ahhoz mondani is kell valamit.

Jegyezzük fel, Leninnek nagy szerencséje volt a matrózokkal! Ha neki Nemes Balázsék jutnak, most a cár atyuska kezelné a Barátság kőolajvezetéken a kombinált fogót, miután francia vörösbort kortyolgatva meghallgatta az amerikai nagykövet önfeledt dalolászását Ladiszlav Bitovics nappalijában.

Hát, kb. ennyi maradt meg a tüntetésből, mert mielőtt sikerült volna az elhangzottakat feljegyeznem, beindult a roham a parlament irányába, és mindenképpen látnom kellett, ahogy a kötöttsapkás mámikák csatárláncot alkotnak a HaHásokkal, Mécs Imrével, KoppányGézaBendegúzBélával a DéKá részéről és próbálják felöklelni azt a 10 darab rendőrt, akiknél sokszor egy 12. kerületi óvodai farsangot jobban és többen biztosítanak.


  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük