Összehasonlító ellenzéktan

 

 

  

Párhuzamos életrajzok helyett összehasonlító oppozíció, az ellenzéki lét végpontja következik.

A legbutább ellenzéki: Fekete-Győr András

Óriási baj lehet a legjelentősebb nyugati államok (magán)titkosszolgálatainak magyar részlegeivel, ha ránézünk az általuk castingolt személyi állományra. A nyugati világban persze kétségtelenül népszerű hívószó az úgynevezett „civil”. A legelvetemültebb helyeken kifejezetten villogni lehet vele, ha a fiatal, ambiciózus hadügyminiszternő szülési szabadságra megy, vagy a középkorú belügyminiszter elhagyja feleségét és hozzámegy a bevándorló hátterű államtitkárához, hogy utána boldog szivárványcsaládként neveljék azokat, akiket ki kellene utasítaniuk az országból, mégis, azért kéne legyen egy egészséges határ, ami alatt még nekik is be kéne látniuk a jövőbeli helytartó totális alkalmatlanságát.

Hazánkban egyetlen sikeres modell létezett, a Kovács Laci bácsi által megalkotott Medgyessy Péter, aki a félelmetes és potens Orbán Viktorral szemben azzal tudta elnyerni a szavazók többségének szimpátiáját, hogy aranyos csetlés-botlásai következtében az azonosulhatóságig volt képes hasra esni a saját cipőfűzőjében. Az örökké áskálódó, valódi értékek lerombolásában utazó ellenzéki háttérmágusok azóta is ezt a karaktert keresik, de a szerethető és azonosulható balfácán Pierre Richardokkal szemben csak ezt a Pandacsöki Boborjánt sikerül kitermelniük.

Fekete-Győr simán eljátszhatná valami túlkoros Kölyökidő-produkcióban a Világ Legbutább Kisgyerekét, aki a fegyveres őrökkel biztosított elitlakóparkban biciklizve pótkerekkel is képes oldalra tud borulni, a valóság azonban még ennél is sokkal kegyetlenebb. Fegyőr az, akit a stúdióban értesít a baráti riporter arról, hogy pártjával melyik frakcióba lépett be aznap. Esetleg a show megkoronázásaként odáig jut a poénorgia, hogy Besenyő Pista bácsi aznap elfelejtette megtanítani neki a saját öt pontját, ezért csak négyet tud belőle.

Mi jöhet még, ha most már utcai erőszakra is utasították? Egy marék málnával fog nekitámadni a rendőrsorfalnak, hogy a világ legnyomorultabb mártírjaként tudják eladni a CNN amerikai nézőinek? És az amúgy mire lenne jó? Ők talán tudnak szavazni, vagy megbuktatni valahogy Orbánt? Megannyi kérdés, amelyet felesleges is feltennünk, ha a Laár pour l’art társulat legújabb produkcióját nézzük. Egyszerűen csak adjuk át magunkat a felhőtlen szórakozás élményének, és kacagjunk gátlások nélkül!

A legértelmesebb ellenzéki: Dopeman

Néhány éve ez még szürreális gondolatnak számított volna, már azonban a nehezen megérthető valóság lett. Dopeman mára orbánfejrugdosó botrányhősből odáig fejlődött, hogy a Kötöttfogásba meg a Sallerbe járkál kijózanítani a saját, remekül felépített elméleteiktől megrészegült legnagyobb ellenzéki ajvékolókat. Hont András, Perjés, Csintalan, Pörzse és Gulyás Balázs legkellemetlenebb pillanatai mind-mind a jó öreg Dopipapához köthetők, amikor őszinte jóindulattal világosítja fel őket arról, hogy az utca népe bizony sosem élt ilyen jól – hála doktor Jegybankelnök Úr és doktor Nemzetgazdasági Miniszter Úr szakértő ténykedésének – valamint ebből kifolyólag kurvára nem kér belőlük, és eszébe sincs nemhogy elzavarni, de leváltani se dr Orbán Viktor Miniszterelnök Urat.

Ha a túlokos Lengyel/Kéri Lászlónak, esetleg a sértettségében (eleve elég mókás, amikor az áruló sértődik meg…) a világot észrevenni nem hajlandó sok simicskaárulónak negyedannyi esze lenne, mint Dopemannek, már komolyan lenne mitől tartanunk.

Szerencsére azonban ez a sok baromnak csak néhány hétig tartott az áprilisi kijózanító pofon hatása. Mára ugyanott folytatják, mint előtte, és egyszerűen kiűzték tudatukból azt a tényt, hogy a magyar nép továbbra sem kér belőlük. Lehet majd választást nyerni – ez még Dopemannek se sikerült a nyócban –, és akkor csinálhattok egy sokkal szuperebb Magyarországot. Addig szerencsére maradnak a Youtube-csatornák, ahol hetiheteskedhettek kedvetekre.