Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
Noha a hőmérő higanyszála a demokratikus minimum alá húzódott, az örökös haladásba feledkezett ellenzékünk nem mulasztotta el megmutatni, hogy a kormánypropaganda hazugságaival ellentétben igenis van élet a körúton belül. Most éppen a kommunista szubkultúra játszóterévé tett társadalomtudományi karokért tüntettek. Marginális csoportok egy marginális ügyért; természetesen nem elmulasztva mindezt össztársadalmi problémának beállítva.
Kevés történésen lehetett mostanában nagyobbat élvezkedni, mint a haladó értelmiségen végigvonult vonyításon, ami a szabadegyetem és a szabadoktatás közelebbről nem definiált ügyeiért jött ki belőlük. Az aktuális felháborodást (túl a CEU örökös hisztijén) GFG szolgáltatta, mivel eléggé el nem ítélhető módon elbeszéléseket tett közzé az általa főszerkesztett 888-on arról, ahogy az oktatást marxista indoktrinációra cserélő agitátorok milyen pusztítást végeznek a magyar egyetemeken.
A hétvégi tüntetés és az egész hetesre tervezett Kossuth téri okkupáció ugyanis semmi másról nem szólt, mint ennek a szubkultúrának jogairól és kiváltságairól.
Kommunista tanárok és általuk kommunistává hülyített kisdiákok üvöltöttek néhány elaggott kommunista társaságában, amiatt, hogy a világnak lassan nem marad olyan szeglete, amelyik az ő helyes kis elméleteik alapján működik. Beszorultak a tanszékeikre, ahogy katarok a fellegváraikban az ezredfordulón, csak a mi kommunistáink a korabeli eretnekekkel szemben nem hajlandóak végső kétségbeesésükben tökönszúrni magukat. Inkább összegyűltek néhány százan, talán ezren, és megerősítették egymást a valóság tagadásában, miközben elhitték magukról, hogy ők különlegesek, a teremtés egyszeri és megismételhetetlen csodái, mert amíg a „társadalom teljes apátiába fordult”, addig bennük csak úgy buzog az állampolgári aktivizmus és tettvágy.
Ha már apátia. Sose értettem, miért van az, hogy a legostobább, legérdektelenebb, legvisszataszítóbb ügyek élharcosai képesek azt hazudni maguknak, hogy a társadalmon eluralkodott kilátástalanság és apátia miatt magányosak az aktuális felháborodásukban. Legalább néha eszükbe juthatna az a lehetőség is, hogy nem ők a helikopterek, és talán tényleg csak ennyien vannak, akikben dopamin termelődik, ha egy random jelenség és Orbán között oksági kapcsolatot mutatnak ki, amit nyíl helyett egy kis stilizált ondóval ábrázolnak.
Persze, csinálják csak, minek pofázunk mi bele. A NER-re kb. annyi veszélyt jelent pár taknyossá fázott mártír a rendelőintézetekben, mint sztrájk egy belvárosi lakásszínházban. A hétvégén előadott militáns értelmiségipornó normális esetben egy radar alatti népművészeti különlegességnek tekinthető, egészen addig, míg nem kezd bele a velük kötelékben repülő haladó média az elmaradhatatlan legendagyártásba. Olyan hazugságokkal, ami az apátiába fordult társadalomtól kezdve a tudomány elpusztításán át a bolygó legjobb egyeteméig tart. Ezek azok az értelmezések, ami miatt a számtalan jobb elfoglaltság helyett kénytelenek vagyunk újra meg újra árkot röhögni a mi kis kommunistáink köré, akik néhány század magukkal akarják reprezentálni nemcsak a negyedmilliós egyetemista réteget, hanem a teljes magyar társadalmat.
Ezek nem nekünk játszanak. Ezek a felvilágosultműveltnyugatnak produkálják magukat, előkészítendő egy újabb “vizsgálatot” a zunijónak, mintegy alibit szolgáltatva,hogy azok megint megmutathassák, hogy megdolgoznak azért a csekélyke illetményükért- persze, mivel nem hülyék az unijósok, magukban jókat röhögnek ezen a pár sápkóros idiótán az esőben
Sajnos a társadalmi karok ügye nem marginális. Nem csa a felsőfokú oktatásban jellemző a liberálfasiszta belterjesség, a politikai numerus clausus.
A középfokúban, sőt több általános iskolában is a történelem-földrajz-magyar szakos tanárok közül sokan veszik a merészséget, s közvetve-közvetlenül próbálják a gyerekek agyát mosni.
Nagyon szövevényes és erős a hálózat.
Egy neves operatőr tette a megjegyzést a választások előtt egy vegyes társaságban a jogászokról: nyugodtak vagyunk, mert már több generáció jött ki a jogi karokról, akik tudják a dolgukat”.
Elsápadtam a pofátlan arroganciára.
Az ELTEN, a Pázmányon és a többi egyetem, elsősorban TTK szakain oktatók és a végzettek sokasága (ritka kivétellel), “tudják a dolgukat. CEU ide, vagy Bécsbe, vagy akárhova, teljesen mindegy.
2010 után némi rendet vágtak a kommunikációs szakokon. De ha megvizsgálnák, hogy a szakot, fakultást, szkkollégiumot kik oktatják, elsôsorban kiket, milyen témákat visznek a gyakorlatokon…Belterjesség a köbön.
Folyik az érzékenyítés, a család-és nemzetellenességre nevelés.
Van Alkotmányunk. Van nemzeti kormányunk. Megvannak a megfelelő, az alkotmányosság próbáját is kiálló törvényeink. Nem csak retorikában, hanem a gyakorlatban is prosperál a gazdaság, védi a határainkat, a nemzet az ország biztonságát, munkaerő hiány (!!!) van és munkahely bőség. Emelkedtek a jövedelmek; minden szinten és területen folyamatos és látványos, érzékelhető a fejlődés; soha nem volt családtámogatási rendszer működik… stb, stb.
És mégis: a kultúra, az oktatás, az igazságszolgáltatás és intézményeik területén olyan erős a beágyazódás, hogy határon belülről szabotálnak, bontanak le, gáncsolnak és agymosnak.
A megoldás megvan: alkalmazni kell a törvényeket, nem félve a sivalkodástól, a parlamentbe bekerült, mosdatlan szájú belpesti újprolik óbégatásaitól.
Cselekedni kell: a 2/3 kitart. Tudjuk, mit veszíthetnénk. A hálózatot szét kell szaggatni!
Bocs! Btk-szakain.
Maximálisan egyetértek! Nem szabad elbagatelizálni annak a jelentőségét, hogy a kultúra, oktatás területén is gyökeres változtatásokat kell végrehajtani. Ki kell söpörni a koszt onnan ahol még van, lehet sivalkodni a haladóknak, lehet diktatúrát kiabálniuk elvégre demokrácia van, nem kell velük foglalkozni abban az értelemben hogy nem lehet beleszólásuk a dolgok alakításába. Egyszer s mindenkorra rendet kell rakni ezen a téren is megalkuvás nélkül!
Sose becsüljük le az ellenség cinizmusát, aljasságát és elmebaját. Csak két példa a történelemből:
Egy kis csoport nevetségesnek látszó sörpuccsából lett némi, úgy 65 millió halottat követelő ribillió, vagy régebben egy kisebbrendűségben szenvedő nőgyűlölő a csak családjából és pár szolgájából a saját törzse által halálos fenyegetéssel megkergetett bandájából lett mára 1,5 milliárdos halál”vallás” ami már az egész földbolygót akarja bekebelezni.
Pár évtizede meg a “Brian élete” című film abszurd lehetetlenségein mulattunk, ma már “egyetemi” szakok sőt magukat tudósnak kinevezett Mengelék hirdetik a biológia megcsúfolását az apatej meg a terhes férfi “pusztán a terméketlen párok érdekében” végzett és anyagilag támogatott (!) szörnyeteg gyártásának jogosultságát.
Tudjuk, hogy ezek a genderista lények nem épelméjűek, de attól még ugyanolyan veszélyesek mint az a vásott ötéves aki kinyitja a gázcsapot, majd meggyújt egy gyufát, kíváncsi lévén mi lesz az eredmény?
Ahogy szellemileg deficites gyereket és elmebeteget nem hagyunk gyufával játszani, úgy a saját és az ő érdekükben ideje lesújtani azokra is akik soha nem fognak felnőni szellemileg, mert ők még veszélyesebbek. Ugyanis felnőttnek látszanak, sőt a “diplomájuk” révén vezetői pozíciókba is juthatnak, s mire kiderül, hogy ránk robbanthatják a társadalmat, elkésünk.
A gázcsap már kinyitva…
Az összes ilyen veszélyes álszakot be kell zárni, s akinek nem tetszik, nyitva vannak még a határok, húzzanak el kis pajtásaikhoz a nyugati homokozóba, ahol már épp most együtt sercinthetik a gyufát a társadalom felrobbantásához.
Mi a többség ugyanis nem óhajtunk velük együtt meghalni. S ha kell, akár kiírhatunk népszavazást vagy nemzeti konzultációt a gender és hasonló emberellenes szakok betiltásáért.
Nem is az a baj, hogy bezárják a gender szakot. A baj ott kezdődik, hogy az ELTE-n elindulhatott a magyar adófizetők pénzén ilyen áltudományos szak. Anno volt “tudományos szocializmus” szak, de a kommunizmust fegyverrel kényszerítette ránk a Szovjetunió.
Mivel az egyetemeinket az adófizetők pénzéből az állam fizeti ki kell vágni onnan minden kommunistát. Anno lehetett antikommunista attitűd, Amerika Ellleni Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, legyen most Magyarellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság is, és a kommunistákat menesszék, éppen úgy, mint anno a nácikat.
Elegünk volt ezeknek a terrorjából!
Ja igen. Közeledik a Karácsony. Mi nem fogjuk “Téli Ünnepnek” nevezni, ha a világ összes muszlimjának is habzik a retkes pofája. A Karácsony az Karácsony, az a mi ünnepünk, és akinek nem tetszik az menjen ahová akar.
Ezek nap mint nap “megerősítik egymást a valóság tagadásában”, mert ebből élnek. Az szomorú, hogy ezt a magyar állam finanszírozza. Sajnos kidobott pénz, ami soha nem térül meg az országnak. Akit ezek oktatnak, és ismeri a valóságot, az nem fogadja el az elméleteiket, tehát felesleges volt ezt tanulnia. Aki fogékony ezekre, az reménytelen, mert olyan aktivista lesz belőle, akiket a haladó média sztárol, semmihez nem értő, mindent tagadó, egyenbeszédű pojáca. Már így is sok sérült rohangál, fontoskodik a magyar közéletben, kár szaporítani őket, úgysem kellenek.
A kultúra megváltoztatása, helyrehozása a legszebb feladat, egyben a legnehezebb.
A kultúra áthallásokból, analógiákból épül fel, borzasztóan lassan, katarzis által esetleg látszólag gyorsan.
Ha mutatunk egy hülyeséget, az is elkezd hatni kulturálisan. Egy idő után követői lesznek, szervezetek alakulnak rá, a szervezetek meg ugye fenn akarnak maradni, tehát beindul a többkörös öngerjesztés. A visszacsatolás legtöbbször nem korrigálja a rosszat, hanem a szembesülés elkerülése (a kognitív disszonancia) miatt még rátesz egy lapáttal, így lesz a haladármozgalom totál ellentmondásos, ön- és kultúra-pusztító, öngerjesztő a kereszt-önhivatkozások mezejében.
Az ellenük folytatott harcban ugyanazt kell tenni, mint ők, azzal a különbséggel, hogy rá kell mutatni a jobb-gondolat racionális végkifejletére is.
De jó is lehetett régen, amikor a kávéházban fizetni lehetett egy négysorossal, mert így nem a kényszeres gondolatok születnek meg, hanem józan éhség által diktáltaké. 🙂
felesegem kezet fogva rettegtunk a zinternet elott hogy most mi lesz, megindul e ez a tomeg a Parlament fele… jovan nem, siman rohogtem egyet, meg kikialtottam a konyhaba hogy keleten a helyzet valtozatlan.