Index – magyar kivándorlási szótár

 

 

  

Vajon milyen lehet egy munkanapja a liberális onlineújságírónak, amikor épp lejárató cikket készül írni hazánk ellen? Na jó, a munkanap kifejezés talán túlzás, ahogy az írás is. Akkor hogy készítheti, hogy rakhatja össze az előre legyártott elemeket? Belegondoltatok már? Van egy nagy, Tricatel-szerű központi üzemegységük, ahonnan az összes gondosan megkomponált méreg jön, és nekik már csak össze kell löttyinteni?

A mi dolgunk mindenesetre pofonegyszerű. Elég felismernünk az elemeket és magyarra fordítani jelentésüket. A szovjet termelési regényekhez hasonló szövegfolyam elemzésekor tegyünk most egy próbát az Index örökös kivándorlásgenerátorával, amelyik tegnap is kiköpött egy adagot.

„Sok minden változott, de nem fejlődött igazán semmi.”

Kurva nagy baj van gyerekek! 🙁 Feri még bizonyára viccnek szánta az őszödi beszédben, de végül sajnos tényleg Orbán reformálta meg az országot. Még nekünk is szemetszúró, hogy minden fejlődik, még vidéken is. Gyorsan gonzózzuk szét az eredményeket, röhögcséljünk meg mészároslőrincezzük már valamit ide!

„A nemzetközi kaják csak árnyékai az igaziaknak vagy még azok sem. Debrecenben is meg Tiszaújvárosban is ettem a strandon olyat, ami csak nevében hasonlított mondjuk a gyrosra. Vagy Egerben a kebab: volt abban minden, finom volt, de hogy nem volt kebab, az tuti.”

Kéne végre nektek is néhány színes, meleg bevándorló, hogy jókat ehessetek. Miért nem látjátok már be végre? Ízé, ne Dagályt írj, az most túl jól néz ki Orbán miatt. Palantinust se. Faszom, nézzél le valami kelet-magyarországi szarokat, ahol még sose jártunk, de azért állítólag léteznek. Az se baj, ha nem létezik, csak legyen messze, minket úgyis csak Budapesten olvasnak.

„Négy nap után be kellett látni, hogy a legjobb burgert a McDonaldsban lehet enni.”

Figyelj, hova járunk még bebaszva a KFC-n kívül? Na, azt írd bele, geci! Én bátran felvállalom, hogy ízlésdiktáló gasztroblogger gourmet-ként is simán eszem ott, ha hajnalban hazafelé csámpázok részegen. És most ne foglalkozzunk azzal, hogy egész sorozatot írunk a jobbnál jobb belvárosi burgerezőkről. Nem is szerettük azt, mert mindennek íze volt, csak valami pénzt kaptunk a reklámért.

„Nekem elég kettős, amit otthon látok.”

Kurva szar érzés, hogy már nem mi vagyunk kormányon, persze, még így is túl jó itt nekünk.

„Rendelek egy pohár sört, aztán fizetek. – 890 forint lesz. – Uh, az jó drága, Londonban is olcsóbb. – Igen, de itt a pohár csak 100 forinttal több.”

Figyeljetek, gúglizza már meg valaki, hogy mennyi egy sör Londonban! Él rólunk ez a legenda, hogy világlátott, tájékozott portál vagyunk, én addig leugrom cigiért, aztán valaki írjon be valamit forintra átszámolva, jó? Hogy Magyarországon nem 890, még a Gozsudban sem, csak az Orbán-gyűlölő ír csávónál a szerb kajálda mellett? Mindegy, 200 forintokon nem veszünk össze.

„Londonból érkezve megdöbbentő az ételek és alapanyagok minősége: a hús, a zöldségek, a gyümölcsök sokkal rosszabbak, drágábbak és kevésbé frissek, mint amit megszoktunk. Balatonnál különösen nehéz jó zöldséget és gyümölcsöt vásárolni, és amit kapni lehet, az gyakran külföldi. Salátából csak jégsalátát kaptunk, a Lidlben nem volt piros vagy sárga alma, csak zöld, a retek pedig Olaszországból érkezett.”

Valahogy össze kéne hozni, hogy Magyarországon elég szar minőségű dolgokat termelnek, meg az is import selejt lényegében. Persze az EU a legjobb dolog, ami eddig történt, az angolok meg faszok, amiért most pont kilépnek, de ott a mosolygós angol napocska nyilván rásüt mindenre, és már nem importálnak semmit. A gyarmattartás bűneit is megbánták már, nem profitálnak belőle. Ja, meg valahogy a Balatont is vegyétek már bele, most, hogy körbevásárolta a Mészáros! Meg fontos, hogy mindenképpen a legótvarabb magyar boltokat kell összevetni a tripadvisor 10 pontos londoni éttermeivel. Az online is megtalálható, ne nézegess repjegyeket!

„A hivatalokban, ügyvédi, orvosi, postai, önkormányzati szinten sokszor végtelen elutasítóak és a szabályzatok hangoztatásával vannak elfoglalva, nem pedig a lehetséges megoldásra törekednek, de ez megint nagyon egyéni.”

Ide kéne valami, hogy a magyarok szabálykövetőek, de a magyar szabályok szarok. Kicsit lebegtessétek be, hogy az angolok viszont hajlanak a kompromisszumra ilyen téren (dehogy okosba’, az ellen mi harcolunk).

„Egy demokráciában a bürokrácia úgy épül fel, hogy feltételezi, mindenki őszinte és szabálykövető, ez a rendszer viszont azt feltételezi mindenkiről alapban, hogy csaló, és neked kell bizonyítanod az igazadat.”

Ja, viszont az is kéne, hogy a magyarok szabályszegőek, a Művelt Nyugat meg nagyon szabálykövető, ha arról van szó. Tudom, hogy zavaros lesz, de a vége legyen az, hogy a magyarok szarok, a csodás külföld meg nem, jó? Mehet így?

„Végigsétáltam a Jászaitól a Szabihídig, és egy nyugati liberális országban jártam, tele mindenféle színű külföldivel, kigondolt virágágyakkal, bárokkal, és egy emberek elfoglalta híddal, ahol csodás a panoráma a lemenő nap fényében.”

Na, azért mindent ne húzzunk le, gyerekek! A belpest legyen szépen felszopva, ja, meg az a hippihíd is. Nem baj, ha szemetes, meg tele van pattanásos tinivel, akiket rendes kocsmába még nem engednek be. Csak olyan kerületet írj, ahol nem fideszes a képviselő, jó?

„A legfeltűnőbb változás – ami lehet hogy nem változás, mert esetleg mindig is ilyen volt – az a rohadt nagy szürkeség. Nincsenek zöld területek, csak a betondzsungel. A nagykörút számomra egyre nyomasztóbb. Londonban rengeteg park van, és ehhez nagyon könnyű hozzászokni.”

Egyszer voltam Londonban, ott is a Hyde Parkig jutottam, mert a magamfajta minek járna emberkerületekben? Szóval az kurva szép nagy zöld park, írjuk azt, hogy London zöldebb, mert nem a júniusi ónos esők idején voltam ott, úgyis most melegszik az egész, ami persze alapvetően mégis rossz Trump miatt.

„Amíg Magyarországon éltem, azt gondoltam, hogy az emberek imádnak panaszkodni, de meg is van az okuk rá, hiszen a bőrömön éreztem a mindennapok szorítását. Most, ha hazautazunk, nem tapasztalom azt a panaszáradatot, mint 3 éve. A tenger kettévált: azokra, akik szerint minden rendben van, és nem lehet velük beszélgetni, és azokra, akik csendben beletörődtek, és már ezért nem lehet velük beszélgetni.”

Na, és akkor a végére kéne valami ütős fideszezés gyerekek. Hozzuk össze 0rbánról, hogy a rohadék annyira tönkretett mindent, hogy már nem is panaszkodnak a magyarok, vagy ilyesmi. Ez biztos jól fog hangzani.

„Ami elszomorító, hogy a barátok többségéből ömlik a panasz: átverések, lenyúlások, kigolyózások, fenyegetések történetei.”

Ilyen szokásos lózung is mehet bele nyugodtan. Nem baj, csak legyen gyorsan kint. Persze! Széthúzóak, meg a legpocsékabb nemzet. Na, írjad már!

„Amikor elköltöztünk, igyekeztem tudatosan asszimilálni az új társadalom értékrendjét.”

Valami olyasmit írj, hogy az egyszeri átlagolvasó ne ilyen neuköllni arabot meg kézigránátos skandiszomálit lásson maga előtt, jó?

„A barátok, családtagok elmeséléséből egy totális diktatúra képe rajzolódik ki, ahol ha nem vagy a rendszer része, bármikor megfélemlíthetnek, ellehetetleníthetik céged működését, elhallgattathatnak.”

Na, mi lemegyünk Zolival a kávégéphez. Írjatok még bele olyasmit, ami tegnap az ATV-n volt Egonnál! Meg azoknak is jólesik olvasni, akik Londonban mosogatnak három műszakban, miközben az összes volt évfolyamtársuk karriert csinált itthon. Én csak tudom, az irigység nagy úr, két éve nem voltam nővel.

(Levente, London) (Réka, Egyesült Királyság) (Bori, London) (Kati, Rejkjavik) (Bence, London) (Noémi, London)

Ja, és normális neveket írjatok alá, jó? Ne legyen levágós, hogy mi írtuk. Azért ne Magor meg Koppány, de… Szóval értitek!