A nap közveszélyes idiótája: Békesi László

 

 

  

Bevallom, Békesi László régi kedvencem. Őt és kedves házastársát, Csehák Juditot a XX. század utolsó harmadának legkártékonyabb, leggonoszabb figurái között tartom számon, mai napig érthetetlen, miért tartja őket bárki bármilyen kérdésben releváns közlőnek.

Ugyan, az csak egy kis stroncium a levegőben, mit számít – gondolhatta Csehák Judit, amikor a csernobili atomerőmű felrobbanása után kedélyesen kirándulásra, friss zöldségek fogyasztására biztatta a magyari lakosság azon részét, amelyik még nem volt képes a sorok között olvasni. Ki tudja, hány embert ölt meg ezzel, hány nőt tett meddővé, és még hány korai halál okozója lesz. De a hálás szocialista utókor azért megjutalmazta egy egészségügyi miniszteri státusszal, elvégre elkötelezettségéhez kétség nem férhet.

Férje, Békesi László sem szűznemzéssel jött világra 2017-ben, hogy az Orbán-kormányt bírálhassa mint független közgazdász és elemző. Ő a hatvanas évektől a gazdasági megújulások zászlóvivője és fő „díszzsokéja”, és ezek a reformok tették az országot a térség legeladósodottabb, leggyengébb strukturális alapokkal bíró államává.

Sokan mondják, hogy Magyarország nem a mongol invázió, a török megszállás, a szovjet uralom okozta szörnyűségeket nem tudja a mai napig kiheverni, hanem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanrendjét.

És arról se feledkezzünk el, róla mondta Gyurcsány Ferenc, hogy abszolúte fogalmatlan!

Nem véletlen, hogy csak néhány hónapig volt miniszter Horn Gyula kormányában, de addig is képes volt mérhetetlen károkat okozni. Amit csinált, azt nem kellett volna, amit kellett volna, azt nem tette – utána érkezett is Bokros Lajos rendet és mélyszegénységet teremteni, elvégre egy jó tömeges kirablás mindig képes megalapozni a fenntartható gazdaságpolitikát.

Na, most ez a fasz – bocsánat, nem tudom máshogyan nevezni – veszi a bátorságot arra, hogy bárkit is bíráljon.

Egyszerre életveszélyes és mulatságos látni, hogy ezeket a „Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformálókat” a mai napig komolyan veszik. Életveszélyes azért, mert a körúti robbantás után megszületett összeesküvés-elméletek intő jelei annak, hogy a baloldal fantazmagóriáinak semmi nem szab határt. Ahogy a ’90-es években az MDF-kormányt vádolták azzal, hogy nem fogják kiírni a választásokat, visszatérünk a Horthy-rendszerbe (ahol amúgy voltak választások, de mindegy) és a többi, úgy teszik fel ma is ugyanezt a lemezt, hogy aztán ezzel igazolják azt, ha ők lépik át azokat a bizonyos határokat.

Mert bármit is hazudjanak, a rendszerváltozás óta eltelt 27-28 évben eddig kizárólag ők lépték át a sokat hivatkozott demokratikus kereteket. Ha példa kell, nesze itt a taxissztrájk és a 2006-os „sajnálatos események”.

Szóval ez a teljesen hülye és kártékony, de mégis befolyásos Békesi László egykedvűen kijelenti a HVG hasábjain, hogy Orbánék robbantani fognak, a hívei meg követelni fogják a szükségállapot bevezetését. Aztán csodálkozunk, ha megint megvadulnak kedves haladó embertársaink, és megdobálják a Sándor-palotát, meg bemennek púposkodni az Origo szerkesztőségébe.

Ezzel szemben a látható totális elhülyülés is tetten érhető, ami azért megnyugtató lehet számunkra.

Békési szerint 2022-ben lesz vége az Orbán-korszaknak, mert jön a gazdasági csőd. Ezekről a libnyaf-armageddonokról azt kell tudni, hogy mindig 5 évre vagyunk tőlük, de mindig egészen biztosan be fognak következni, hasonlóan a maja világvégéhez. Kivéve persze, ha éppen szakértő kormányzás folyik (azaz szocialista), mert akkor a látható csőd ellenére ugrik a pannon puma.

Zárásul emlékezzünk meg arról, mit is mondott Gyurcsány Ferenc Békesi hozzáértéséről! Sajnos ennél jobban még senkinek sem sikerült definiálni, miért tartunk ott, ahol tartunk, és miért tart ott a baloldal, ahol ma tart.

„Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”