Majdnem kötelező szervízdíj és migránsköztársaság – Sziget 2016

 

 

  

– Mit akarsz?
– Kérek szépen egy sört.
– 740 Ft, plusz szervizdíj lesz.
– Tessék?
– 740 Ft plusz szervizdíj!
– Mi van?
– Igen, addig nem adhatom oda az italt, amíg nem választod ki, hogy mennyi jattot adsz. Ott a kijelzőn nyomj rá az összegre, amit szeretnél adni.
– De én nem szeretnék adni.
– Akkor sajnos nem adhatom ki az italt.

Ez a beszélgetés nem kitaláció, a Sziget fesztiválon hangzott el, ahol idén bevezették a színes paneleken feltüntetett, enyhén tolakodó szervizdíjat, ami ugyan opcionális (0% is szerepel rajta, szépen, kicsiben, elrejtve – a nyitókép csak illusztráció, azóta fejlesztettek rajta), mégis inkább kötelező. Már eddig is komoly pszichológiai hadviselés volt, hogy a fizetés után a kijelzőn viszonylag látványosan megjelent, hogy az embernek még mekkora összeg áll rendelkezésére (mérvadás), most viszont azzal is nyomást gyakorolnak, hogy hatalmas színes gombok segítségével kasztokba sorolják az embereket annak alapján, hogy mennyi feleslegesen (sorban állás után szervizdíj) elégethető pénze van (szintén mérvadás).

Jelezzük: nem a sóherkedés a lényeg, egy másik típusú kultúrhelységben komolyabb pénzeket is reálisnak tartanánk egy üveg sörért, de egy fesztivál sörbenállós standján nem. Illetve az, hogy kinek mennyi pénze van, az magánügy, nem illendő úgy kikúrni nagyképernyőre, mint az Enterprise-on a romulán űrhajót.

A jelenség hátterében vélhetően a Lupa-tó megvásárlása áll, ahol Karcsi idén egy bulinegyedet alakított ki, miután az éj leple alatt eltávolította a vízből a döglött lovakat, a majom-szifiliszt, a felfegyverzett Pablo Escobart valamint a heroinos tűket, amik miatt eddig tiltották a fürdőzést. Megtudtuk, hogy a tóra egyelőre bérleti szerződése van a Szigetvezérnek, de ha jól megy a bolt (nem úgy, mint a Costes, a Sziget és az eddigi összes befektetése, amelyek évtizedek óta folyamatosan veszteséget termelnek), akkor vásárlási ajánlatot is tehet rá. Na ki tippel arra, hogy fog is?

A fesztivál egyébként szuper, Gerendai „Nullszaldós” Károly (korábban Gerendai „Veszteséges” Károly) gigantikus társadalmi kísérlete jóvoltából, most szemtanúi lehetünk, hogy mi történik, amikor az ember beenged pár tízezer embert más kultúrákból, akik nem beszélik a nyelvet, semmi dolguk nincsen úgy igazából, mások a szokásaik, és nincs senki, aki komolyabban megrendszabályozza őket, mondván, hogy nekik kizárólag jogaik vannak. Ahogy mindenki másnak is, például arra, hogy azt hazudja, szolgáltatás nélkül is kötelező a jatt.