Most lesz baj, hogy továbbmennek

 

Gondolom megvan, hogy korunk legnagyszerűbb misztikusai, az Európai Bizottság tagjai végre megszámolták a megszámlálhatatlant és nemre, fajra, életkorra tekintet nélkül 250 ezer euróban határozták meg egy migráns ellenértékét.

[rule style=”rule-dotted” ]

Némi árnyékot vet a tervezett intézkedésre, hogy a bevált gyakorlattal ellentétben nem azért kell fizetni, ha haza akarunk vinni egy nálunk kissé barnább bőrrel és furább kulturális kódokkal rendelkező szolgát, hogy legyen, aki összetakarítja utánunk az utcákat és leszedi a gyapotot, hanem annak, aki valamilyen megmagyarázhatatlan indokból nem kér a rabszolgatartás nemes hagyományának feltámasztásából. Ráadásul mindezt olyan védhetetlen érvekkel kívánják alátámasztani, példának okáért a hírhedt gyarmatosító és elnyomó közép-kelet-európai országok, hogy ők sosem csináltak ilyet és nem is most akarják elkezdeni.

Aha, akkor fizessenek, a rohadt náci mindenségüket!

 

Amennyiben az EB sikeresen veszi a lisszaboni szerződésben nem garantált jogainak érvényesítését és kötelezővé teszi rendszert, akkor azt, hogy az Ahmedek, Szulejmánok és Kuntah Kinték boldogan takarítsanak a minimálbérért (még csak nem is kosztért és kvártélyért, mint egy emberibb világban, a 17. században) a fejlett nyugaton, annak árát Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia fogja megfizetni. A románok, akiket nem említettem a felsorolásban, rutinszerűen átállnak a győzteshez, de ez más téma…

Egy ideje már meggyőződésem, hogy Európában nagy változások elé nézünk és minden egyes nemzet elővette a régi, jól bevált recepteket a túlélés érdekében. Valahogy úgy, ahogy a Z háború című remekműben is tették. A németek Adolf Hitler háború utáni rendezési tervét kapták le az asztalról, amiben az élelmiszert a Dnyeszter és a Dnyeper között termelik, a vasat és olajat a távoli orosz sztyeppék mögül hozzák, ők meg cserébe tankot és népautót gyártanak. Miután a Monsanto és a Pioneer egy az egyben felvásárolta Ukrajnát és közeleg a szabadkereskedelemmel színesített társulási megállapodás, ez hónapok kérdése.

A mindig akadékoskodó hollandok németalföldiek ugyan a népszavazásukkal kicsit keresztbe tettek, de nincs az a népakarat, amit ne tudna felülírni a germán szellem.

 

Érdekesség, hogy hasonló konkrétan meg is történt a világháború alatt. Az ukrán frontra vitt tankok helyére búzát és földet pakoltak a vonatokra és tértek vissza vele a mindig borús és nem éppen termékenységéről híres germán vidékre. Az ukrán földet pedig kiszórták a német parasztok burgonyái közé, hátha nagyobbra nő abban, mint a hüvelykujjam körme. Ebben a nemzetközi mezőgazdasági együttműködésben a Pannon-medencére a vetőmagtermesztés feladata jutott Adolf Hitler elképzelésében és éppen – mily megdöbbentő – ma az is folyik. Igaz, egy buznyákot nem látunk belőle, mert a vetőmag ugye germán know-how és nem a mi tulajdonunkban van, mi csak a földet és a szolgamunkát biztosítjuk e nemes tevékenységhez. Na, de kanyarodjunk vissza.

A németek uralkodó fajnak születettek saját hitük szerint, nem akartak mindenkivel végezni, elvégre milyen úr, amelyiknek nincs szolgája. Kiváló szolga lehet például a szláv és a magyar, mint azt bármelyik német idősek otthonában vagy vendéglátóipari egységben láthatjuk. De ezen szolgafajok egyik legnagyobb hibája, hogy néha pofátlanok és leszaporodják a germánt, mint azt Pomerániában és Kelet-Poroszországban meg is tették, tehát óvatosan kell velük szemben eljárni, mert szomszéd országok, a végén még magukénak éreznek ősi germán területeket és Danzigot átnevezik Gdnasknak.

Másik hihetetlen kockázatuk, hogy képesek asszimilálódni, és akkor a következő körben olyan fizetést követelnek, amiből egyrészt meg lehet élni, másrészt polgárosodni lehet, akkor meg ugyanolyan uraknak képzelik magukat a végén, amilyenek a germánok.

Megoldás, ha nemcsak asszimilálódni képtelen, de felfelé se igyekvő embereket importálunk a szolgafeladatokra. Ilyen például az átlag arab és az átlag fekete-afrikai. Ők szépen ellesznek a saját kis telepeiken, ahonnan egy részük bejár dolgozni az uradalomba, a többieket meg eltartják a szláv és magyar szolgák befizetései.

Tökéletes terv. Adolfot ápgrédeltük a 21. századra.

 

Az már a disztópikus fantasy kategóriába tartozik, de mi van akkor, ha a serényen szaporodó szolgaosztályú újnémetek többségbe kerülnek? Ők lesznek az új uralkodó faj? És mi lesz, mikor annyira sokan lesznek (otthoni szaporodási rátájukból kiindulva ez két és fél generáció), hogy a germán föld már szűknek bizonyul nekik?

Új életteret keresnek keleti irányban?