Ismerik azt a viccet, amikor az orosz T-90-es találkozik az amerikai tankelhárító rakétával a szír sivatagban?

 

 

  

A Közel-Keleten zajló “eseményeknek” – brüsszeli robbantások ide, agykutatók inváziója oda – csak a szelét érezzük. Ha viszont kíváncsiak vagyunk arra, hogy valójában mi is történik, de csak másfél percünk van – így, bulvároson fogalmazva -, akkor elég vetni egy pillantást az alább beillesztett a videóra.

[youtube id=”https://www.youtube.com/watch?v=fYOJSz1WOEg&feature=youtu.be” width=”600″ height=”350″ autoplay=”no” api_params=”” class=””]

A másfél perces kisfilm főszereplője egy T-90-es orosz tank és valami amerikai tankpusztító szuperrakéta (biztos van szakmai zsargon erre, de lényegtelen), melyeknek összecsapása nem csak izgalmas, de tökéletesen szemlélteti a lényeget. A fejlett nyugat, azon belül is a még fejlettebb USA, valamint az oroszra dizájnolt és orosz érdekeket képviselő őskor összecsapását. Ennek ugyan – szokás szerint – Európa issza meg a levét, de ez ne hátráltasson minket, ha tapsolni kívánunk a demokrácia terjedésének és ne kételkedjünk a liberális demokrácia végső győzelmében, ami hamarosan érkezik, csak hát a kommunizmus előtt is be kellett iktatni egy rövid szocializmust. Nem lehet csak úgy az egyikből átugrani a másikba…

De mi is történik a felvételen: az oroszok T-90-ese jelenleg legkorszerűbb tanknak minősül, amelyet jól láthatóan szír kormánykatonák üzemeltetnek, és ennek Kontakt-5 reactive armor típusú páncélzatát pedig szinte meg sem karcolja (bár a menekülő pilótából ítélve kicsit felhevíti) az amerikaiak által gyártott és ugyanők által a lázadóknak biztosított rakéta, amelyet vallásos áhítattal lőnek ki a rezsimet megdönteni vágyó demokraták, hogy aztán végre eltevegelhessenek boldogan a naplementébe. Vagy csónakba szálljanak Izmirnél, ami bőven ugyanennyire romantikus tevékenység, kérdezzétek csak meg Zsohár Zsuzsát.

Szóval az egy dolog, hogy az Európába érkezők élelmet, pénzt, lakást, állampolgárságot, PlayStationt, szőke nőket, fickifickit, továbbá a jelenlétünk okozta inzultusok és kulturális sokk megszüntetését követelik, máshol viszont a legmodernebb harcászati felszerelést kapják.

Hogy mire, az megint jó kérdés. Rossz nyelvek szerint az egész szíriai balhé amiatt robbant ki, mert az amerikai és az orosz (gazdasági) érdekek szembe találkoztak. Az amcsik a katari gázvezetéket szerették volna keresztül húzva látni a festői szír sivatagban, az oroszok meg az iránit. És mindez, mivel képtelenek értelmesen szót váltani egymással vagy pénzfeldobással dönteni, odáig jutott, hogy az amerikaiak Assad megbuktatásában látták a megoldást, az oroszok meg a megtartásában.

Ami biztos, vezeték nem lesz, Európába se iráni, se orosz gáz nem érkezik Szírián keresztül, de mind a két fél – egyúttal szövetségeseik – annyi pénzt, fegyvert, életet áldoztak saját – már soha meg nem valósuló – terveikre, hogy képtelenek kiszállni. Inkább hagyják átalakulni a játékteret, egyrészt fegyvertesztelésre, másrészt elmebetegeket magnetizáló gyűjtőponttá, elvégre egyszerűbb őket magasról bombázni, mint saját utcáikon kergetni.