Világértékelő 2016.

A baller reaktorok kétségtelenül nem tudnak mit kezdeni Orbán két napja csócsált beszédével, főleg annak második felével. A migránsos résszel biztos, főleg annak fényében, hogy azóta Merkelmami is közölte, hogy Orbán Európája „nem az ő Európája”. Mondhatnánk, Hála a Jóistennek, Közép-Európa egy ideje már nem egyértelműen „Németországé” vagy bármilyen Merkelé. „Merkel Európájához” egyre kevesebben tartoznak amúgy, és ha nem lett volna elég erős a nyomaték „Orbán Európáján”, ezzel a makedón határon röszkéző és immár kedélyesen Allah Akbarozó migrik tették fel a pontot.

[title size=”1″ content_align=”left” style_type=”single solid” sep_color=”#dd9933″ margin_top=”” margin_bottom=”” class=”” id=””][/title]

A balosok meg ezzel abszolút szemmel láthatóan nem tudnak kezdeni semmit. Szánalmasabbak, mint valaha, és már tényleg annyira kínosan hülyék, hogy egyszerűen az ember szarul érzi magát, ha akár ezt is leírja. Kommunistáznak, szkinhedeznek meg náciznak teli torokból, de hát mi a francot várunk ettől, még a világ liberálisainak egyéb iránt nem túl felemelő perspektívájából nézve is hordalék bandától?

Semmit se vártunk, mint egy erőtlen illiberálisozást, nácizást és hasonlóan fantáziátlan marhaságokat. Meg is kaptuk.

Mindeközben – tetszik nem tetszik – kiderült, Orbán immár nem magyar méretekben játszik, hanem Európában indul, már ha ez alatt azt értjük, hogy egyértelműen jeleníti meg név szerint azt az irányt, ami Európa népességének egyre nagyobb részében fogalmazódik meg.  Európa nem választ és Orbán se indul a német választásokon, de az biztos, egy olyan mentalitást és politikát jelenít meg markánsan, amit Európa eddig még nem látott, és amit nem is nagyon szeretett volna látni soha.

A marxizmusból a liberalizmusba, sőt a nyugati konzervatívizmusba is átszivárgott „dialektikus fejlődéselmélet” csúfos újbóli bukását látjuk, és itt is érvényesül a „történelem ismétlődése”, már ami a „Népvándorlást” illeti. Maróth a Magyar Időkben egyenesen egymilliárd emberről beszél (ami azért költői túlzás), de az ENSZ sem adja alább 100-200 milliónál azt a számot, akik valószínűsíthetően alig egy-két évtizeden belül itt fognak „migrálni” Európában. Úgy, hogy közben arra vágynak , hogy az Obropai „dar-al Harb”-ot végre valahára a „dar-al Islamhoz” csatolják, ahogy erre kb. 1600 éve folyamatosan.

Orbán beszéde bizonyos tekintetben történelminek is nevezhető, hisz először mondta ki hivatalosan a nyilvánvalót: Közép-Európa nem Nyugat-Európa.

Soha nem is volt, és nem is lesz, és immár nem is akar az lenni. Akinek annyira kell a Nyugat, szépen elmegy innen oda, de erre már Gyufaferi is célzott, miszerint „akinek nem tetszik lehet menni”. Az dolgozhat éhbérérét ott. Londonban a pakikkal, de akár kerülgetheti Párizsban is a muszlim gettókat vagy vásárolhatja az akciós paprikasprét Kölnben, ha nőnek született.

A helyzet azonban úgy áll, hogy ez a „kelet-európai bezárkózósdi” marha sokaknak tetszik ott is. Hollandoknak, németeknek, belgáknak, franciáknak, akiknek meg amaz nem tetszik, ami ott van, és jönnek ide, ahogy arról már be is számoltunk korábban.

A népvándorlás tehát kétirányúvá kezd alakulni. Ők megkapják az írástudatlan afgánt, mi meg a középosztályukat.

Igazából az egész beszéd nem másról szólt, minthogy Orbán – talán Európa egyetlen igazi, „régi vágású konzervatívjaként” – ugrott egyet az időben vissza a „modern kor” hajnalára, és rebootolta Bismarckot. Ettől valószínűleg minden létező európai politikusra rájön a szaporafosás, hisz ilyen „nagyvonalú” gesztust egyik se mert, de nem is gondolt megtenni.

Amit ma Orbán egész Európában meghirdetett ugyanis nem más, mint az ún. old school realpolitik.

Ennyi elég is azt illetően, hogy mi szólt a beszédből Európának, és hogy ezt az üzenetrészt mennyire erősen igazolta vissza az a valóság, amiben Merkel és a migszolosok nem hisznek, de amiről saját szemmel is meggyőződhetett bárki, ha belenézett egy híradóba macedón határról vagy a moszkvai metróról, ahol egy bébiszitter döntött úgy, hogy levágja a rábízott „keresztény” gyerek fejét, és azzal fog rohangálni.

Amúgy azt is tudjuk, hogy a migránskérdés Orbánnak az a kártyája, amit ha előránt, kb. mindent üt.

A migránsválság tulajdonképp a Kaiju politikai jolly jokere, és rögtön más a kép, ha azt nézzük meg, hogy játszana akkor, ha ez a kártya nem lenne nála, és csak abból a leosztásból építkezne, ami ezen KÍVÜL van a kezében.

És ebből a szempontból már azért más a leányzó fekvése. A beszéd első, igazából nekünk szóló része ugyanis amilyen unalmas volt, olyannyira mutatja, hogy sajnos kezd érvényesülni a tétel: madarat tolláról, Orbánt Habonyjáról. Ha igazi tőről metszett vérliberális lennék, amilyen amúgy hasonlóan kihalt faj, mint a velociraptorok, most elkezdhetnék nagyon erősen hisztizni. Egyrészt a „racionális politizálás” eléggé behatárolt természetéről kezdenék hosszan értekezni, ami igazából ismert és közismert tény: a túltolt „pragmatikus szemlélet” igazi korrupt „bizáncizálódást” vetít előre, és minél inkább az lesz a lényeg, hogy „megoldjuk okosan”, annál inkább lesz ebből az, hogy „megoldjuk okosba’” – ahogy a magyar mondja.

Eléggé masszív hagyományai vannak ennek az „okosba megoldásnak” amúgy hazánkban, és hát ja.

Nyilván Orbán egyre árpikásabb politikája egyre támadhatóbb „elvi oldalról” legyen az liberális, szociális vagy akár konzervatív. Például jogos felvetés konzervatív oldalról, hogy miért nem az adó csökken, ha a GDP nő, a felesleges társadalompolitikai marhaságok helyett, ahogy az LMP mantrája is stimmel a bérfelzárkóztatásról. Amit látunk tehát, hogy igazából nagy gondban van a megváltónak hitt „posztmodern tömegdemokrácia” hisz már megint kitermelte magából azt, amit a demokráciák törvényszerűen, többezer éve tesznek. EGYIK út sem megoldás, és remény sincs arra, hogy ez, a Platón Államában kétezer éve megénekelt felállás érdemben változzon. A demokrácia természete ez. És ennyit a „demokratikus szalonnáról” meg az „illiberális fordulatról”.

Ami már rég nem is volt liberális, hisz időtlen idők óta nincs szó az „egyén szabadságáról”, hanem helyette a mindent elsöprő neomarxista, társadalmi és immár gender, vallási, bevándorlós és mindent elsöprő egyenlőségeseiről szól a fáma.

Szóval azon túl, hogy erről volt szó, miről NEM volt szó? Ugye azokról az „elvi támadási felületekről” van szó, melyekről nyilván nem Orbán fog beszélni önként és dalolva. Nem volt szó se oktatásról, se egészségügyről. De hát miért is lett volna? Ha látensen igazából Orbán kb. azt közölte, hogy nem is lesz szó erről. Hogy nem lesz pénzeső, nem lesz Kánaán, és nem ezeken a frontokon szándékozik tovább erősíteni.

Ehelyett jött a „bürokráciacsökkentés” (ergó az állami szektor jó részének belátható időn belüli szélnek eresztése) „e-forradalom” (még több elbocsátás a szolgáltató szektorból) és ennyi. Értjük és érezzük, hogy erre szükség van, hisz a „kicsi állam” közös liberális-konzervatív érdekünk, ahogy ezután a „decentralizációt” is nagyon fogjuk csipázni, és épp ezért nem is nagyon értjük, mi ez a görcsös ragaszkodás egy olyan igazi kommunista állami vízfejhez, mint az exszadeszos brigád által működtetett, exkomcsi elképzeléseket beteljesítő, és az előbb már ekézett „egyenlőségesdi” jegyében létrehozott KLIK-hez.

És most arról pár szót, ami meg kifejezetten nehéz nekünk. Ez pedig az, hogy a beszéd két fő „egyéb üzenete” hogy már megint ELLENÁLLUNK, már megint VESZÉLYBEN vagyunk, és már megint KEZDÜNK valamit. Még mindig nem vagyunk biztonságban, még mindig nem az van, hogy MÁR lenne valami, hanem még mindig csak ÉPPEN kezdődik megint valami, amit most MEGINT természetesen egyatábor-egyazászló-egységbenanemzet alapon KELL már megint megvédeni.

És baromi őszintén szólva, amíg TÉNYLEG az volt, hogy az egykori titkosszolgálatokból összetákolt posztkommunista oligarchák rabolták le az országot, addig ÉREZTÜK ezt a veszélyt. A baj az, hogy 6 év alatt már nagyon hülyének kell legyünk, hogy ne lássuk az „új arisztokráciát” annak baltafejű –Richellieau-jével Ösztönös Nagylábbal az élen. Láttuk a „rendszerváltás tragédiáját” és már elnézést kérek, de KÉTSZER is megvívtuk a kétharmados fülkeforradalmat.

Megvívtuk, és megnyertük neki. Nem Viktor, bocsi, de nem KEZDESZ te most semmit, te MÁR CSINÁLOD.

Mi meg VÁRUNK, konkrétan 2018-ig, hogy mi lesz ebből, és NEM, nincs kedvünk megint idiótákat megszavazni csak azért, hogy NE jöjjön vissza a baloldal. Ami már szemmel láthatóan nem is fog, mert megdöglöttek. Sokkal valószínűbb, hogy az egykori szobatársa, Simicska fog 2018-ig összegründolni egy elég furcsa „új ellenzéket”, ami a klasszikus „valódi konzervatívoktól a laza liberálisig” terjedő skálán, de már az őskomcsi ballaszttól mentesen fogja felvenni veled a versenyt. Weiszer Alinda és Puzsér már ott toporog Csintalan és Wahorn mellett a HírTV-ben.

Itt a Toronyházban van egy megfejtésünk arra, hogy mi a probléma, és miért van súlyos hallgatás sok esetben. Ennek az oka pedig az, hogy egyszerűen túl sok a hülye Orbán körül, és számuk egyre csak nő. Egyre hermetikusabb csatárláncot fognak köré ezek a seggnyalók és egyre kevesebb az a bölcs portás, aki megmondja a vezérigazgatónak, hogy azért nem veszik a kutyakaját, mert nem szeretik a kutyák. Szóval nem a marketing meg a sötétben bujkáló konkurencia a hibás.

Oké, ő már Európa nagyembere, a Világpolitikus, a hazánkat „regionális mérleg nyelvének” pozíciójában érvényesítő távoli „nagyember”.

Akkor szólunk: Európa minket részben érdekel csak, a kommunikációs panelek meg semennyire. Orbán csak azért tud beszólni Európának, és csak azért képes ezekkel a kommunikációs lehetőségekkel élni, mert a „keményen dolgozó kisemberek” kétszer is kétharmaddal tolták meg őt. Az Európával való pofozkodáshoz meg kell egy hátország is. Nem árt, ha az sikeres is.